Őrihodos – Wikipédia

Nem tévesztendő össze a következővel: Nemeshódos.
Őrihodos (Hodoš)
Az őrihodosi evangélikus templom
Az őrihodosi evangélikus templom
Közigazgatás
Ország Szlovénia
Statisztikai régióPomurska
KözségŐrihodos
Rangközség
PolgármesterBunderla Rudolf
Irányítószám9205
Rendszám területkódMS
Népesség
Teljes népesség271 fő (2020. jan. 1.)[1]
Népsűrűség38,32 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság258 m
Terület18,1 (12,52) km²
IdőzónaUTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 49′ 24″, k. h. 16° 20′ 03″46.823333°N 16.334167°EKoordináták: é. sz. 46° 49′ 24″, k. h. 16° 20′ 03″46.823333°N 16.334167°E
Őrihodos község elhelyezkedése
Őrihodos község elhelyezkedése
Őrihodos weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Őrihodos témájú médiaállományokat.

Őrihodos (Szlovéniában csak Hodos, szlovénul Hodoš[2] [ˈxóːdoʃ], németül Hodosch [ˈhoːdɔʃ]) település és a hasonló alapfokú közigazgatási egység, község székhelye Szlovéniában. A szlovéniai magyarok egyik, többségben lakott települése a Muravidék északi, őrségi részén, a Vendvidéki-dombság (Goričko) szlovén tájegységben, a Pomurska szlovén közigazgatási régióban.

Fekvése

[szerkesztés]

Muraszombattól és Körmendtől 30 kilométerre, a magyar-szlovén határ szlovén oldalán, a Vas vármegyei Bajánsenye közvetlen nyugati szomszédságában, a Nagy-Kerkába ömlő Dolinci- (Dolányi-) patak bal partján fekszik. Vasútállomása a Muraszombat–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonalon van.

Magyarország belsőbb részei irányából a 7416-os úton érhető el a legegyszerűbben, amely út Lenti központjában ágazik ki a 75-ös főútból és a mai országhatár átlépésével érkezik Őrihodos területére.

Nevének eredete

[szerkesztés]

A község neve első hallásra víznévnek tűnik (hódban gazdag folyóvíz), jelenleg azonban ilyen nevű patak nincs a környéken. Elgondolkodtató, hogy szomszédos Dolány falut első írásos említésekor 1331-ben "Sancto Nicolao de Hudusfeu", (azaz Hodosfő-Szentmiklós) néven említik. Ebből a Hodosfő viszont egyértelműen pataknévre látszik utalni. Feltételezhető, hogy a Dolányi-patak eredeti neve volt Hódos, a pataknak a Nagy-Kerkába ömlésénél fekvő település pedig erről a patakról kapta a nevét.[3]

A Hodos pataknévként a magyar nyelvterületen több helyen előfordult, illetve előfordul. Hodos-patak volt például Ugocsa vármegyében is.[4]

Története

[szerkesztés]

Őrihodos a múltban az Őrség része volt, ahol a magyar honfoglalást követően a csatlakozott népekből szervezett határőrök éltek. Legnagyobb településeik a Goričko északkeleti részében, a Kerka patak völgyében, illetve Hodos térségében voltak. Hodos környékének terepbejárásai során, 1991 tavaszán a térségben több halmot fedeztek fel. Két halom a falu végén, a helybéliek által Kőhegy néven ismert részen található.

A település első közvetett írásos említése 1331-ből származik, amikor a szomszédos Dolány falu még a magyar Hodosfőszentmiklós (Sancto Nicolao de Hudusfeu) alakban szerepel és határában magyar patakneveket jegyeztek fel. Első, minden kétséget kizáró írásos említése 1452-ből származik "Hodos in districtu Ewrseg" (Hodos az Őrségi Kerületben) alakban. 1453-ban és 1472-ben is "Hodos" néven említik a korabeli források.[5]

Hodos az Őrség részeként az akkori Németújvár (Güssing) mindenkori birtokosának uralma alá tartozott.

Hodos középkori temploma, amelyet eredetileg Szent András tiszteletére szenteltek, az okleveles adatok és a régészeti kutatások szerint valószínűleg a XIII. században épült. A hodosiak az 1500-as évek végén protestánssá lettek. Kezdetben az Őrség többi falujához hasonlóan a kálvinista irányzatot követték, majd 1678 táján, amikor Perenyei Bálint volt a falu prédikátora, az evangélikussághoz csatlakoztak. A hodosiak 1644-ben templomukat palánkkal vették körül, megpróbálták megerősíteni, hogy védekezni tudjanak a török ellen.[6] Az 1697-98-as Kazó-féle vizitáció idején a falunak 58 magyar lakosa volt.[7] A templomot 1732-ben Rosty István alispán katonasággal foglalta el és átadta a katolikusoknak. Az épület új védőszentje már nem Szent András, hanem Szent Erzsébet lett.[8] Az ősi templom 1826-ban tűzvész következtében leégett, de romjai még egészen az 1890-es évekig megvoltak.[9]

Vályi András szerint " HODOS. Elegyes magyar falu Vas Várm. földes Ura G. Batthyáni Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Múra vizéhez nem meszsze, határja szoross, és földgye is sovány."[10]

Nepesnépi Zakál György 1818-ban a következőket írja a faluról: "Hodos, a' mely felső és alsó Szerből áll 30 gazdát tart. Az alsó Szerbe Nemes Birtokosok és Szabadosok is vannak. A1 határa nagy kiterjedésű, és észak felöl Szalafővel határos; napnyugot felöl pedig Dolinczal és Saallal, a'hol végzödik Eörseghnek is Határa. Ez a1 Helység a' Kerkátul egy kitsit távolabb esik"[11]

Kossics József 1828-ban az alábbiakat jegyzi fel az evangélikus templomról: "Hodos, ez ugyan Magyar templom, de némellykor Vandalusul is tartatik benne az isteni szolgálat az egy néhány közel lévő Vandalus helységek kedvéért"[12]

Fényes Elek szerint " Hodos, magyar falu, Vas vmegyében, az ugynevezett Őrségen, 5 kath., 237 evang., 44 ref. lak. Evang. anyaeklézsia, és oskola. Az ide való kath. parochia a kerczaival köttetett össze, minthogy temploma elpusztult. Határa sovány és erdős. F. u. gr. Batthyáni Károly és több földesurak. Ut. p. Lövő."[13]

Az 1852-es Schematismus szerint a települést magyarok lakták, katolikus temploma elpusztult, plébániáját szervezetileg a kercaival egyesítették. A felekezeti megoszlás: 240 evangélikus, 55 református, 12 katolikus[14]

Vas vármegye monográfiája szerint " Hodos, ősnemes őrségi község, 93 házzal és 444 vegyes vallású magyar lakossal. A körjegyzőség székhelye. Postája Nagy-Dolincz, távírója Szt.-Gotthárd. Ág. ev. temploma 1826-ban leégett, de 1839-ben újra felépült. Itt működött mint református[m 1] lelkész Kardos János egyházi író és népköltő. A községben egy XIII. századbeli, román stílusú templom romjai voltak láthatók, de legutóbb a romokat széthordták."[15]

Őrihodos vasútállomása

1910-ben 496, túlnyomóan magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig, majd 1941-1945 között újra Vas vármegye Szentgotthárdi járásához tartozott. A falut 1919-ben néhány napig a Vendvidéki Köztársaság uralta. Az Őrvidék közigazgatási és gazdasági központja volt. Itt működött a tűzoltó-parancsnokság, a csendőrség, a bank, az általános iskola, a mészárszék, a vadászegylet, a bábaasszony-szolgálat, az egyházi központ és a határőr-igazgatóság is.

2007. december 21-ig közúti és vasúti határátkelőhely volt Bajánsenye (Magyarország) felé.

2002-ben 251 lakosa volt. (Kapornakkal együtt 356 lakosából 161 szlovén és 159 magyar volt.) A község, mióta önállósult, jelentős fejlődésnek indult. A volt határőrlaktanya átalakításával ifjúsági központ létesült. Polgármestere Orbán Lajos, aki nagyon jó kapcsolatot alakított ki a szomszédos magyarországi községekkel: Őriszentpéterrel, Bajánsenyével, Kercaszomorral és Szalafővel, valamint a szlovákiai Hodos (Vydrany), és a magyarországi Sand testvér-községekkel. A községben 114 évvel ezelőtt alakult meg az Önkéntes Tűzoltó Egyesület, ami a vidék egyik legrégibb egyesülete. „Őrség” néven színjátszó csoport és énekkar is működik. Labdarúgó egyesülete is a vidék legjobbjai közé tartozik. Óvodája, valamint Népkönyvtára már több mint négy évtizede működik.

Nevezetességei

[szerkesztés]
Kardos János sírja a régi temetőben
  • A hodosi víztározó és tanösvény
  • Az evangélikus templom
  • Az ifjúsági központ – az egykori hodosi laktanya
  • A dolányi út mellett lévő kút
  • Kardos János síremléke a hodosi régi temetőben

Híres emberek

[szerkesztés]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ Valójában evangélikus

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ Prebivalstvo - izbrani kazalniki, naselja, Slovenija, letno. Statistical Office of the Republic of Slovenia. (Hozzáférés: 2021. április 28.)
  2. ↑ Hivatalos iratokban általában a kettős, magyar névvel összetett Hodoš-Hodos alakot használják (pl. a település névtábláin is).
  3. ↑ Benczik Gyula et al.: Hodos, Kapornak és Domafölde története a magyar honfoglalástól a 19. század közepéig (Lendva, 2005)
  4. ↑ Lipszky J.: Repertorium, Buda, 1808, 243.p.
  5. ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  6. ↑ http://eorsegh.blogspot.com/2009/10/ali-kanizsai-szpahi-levele-hodosiaknak.html
  7. ↑ Házi Jenő: Az első népszámlálás Vas megyében az 1697/1698. években, in: Történeti Statisztikai Közlemények 1957. I. 11. p.
  8. ↑ Horváth Ferenc: Hodos, Kerca, Velemér plebániák története, Kerca, 1905 k. 9. p.
  9. ↑ http://eorsegh.blogspot.com/2011/03/hodos-regi-templomanak-pusztulasa.html
  10. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  11. ↑ Nemesnépi Zakál György: Eörséghnek Leírása, Szombathely, 1985. 9. p.
  12. ↑ Kossics József: Magyar Országi Vendus - Tótokról in: Tudományos Gyűjtemény V. köt. 1828. 12.p.
  13. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  14. ↑ Schematismus ... Sabariae, 1852, 82. p.
  15. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Vas vármegye

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Őrihodos&oldid=26033493”