12635 Hennylamers – Wikipédia
12635 Hennylamers | |
Felfedezése | |
Felfedező | Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels[1] |
Felfedezés ideje | 1971. március 26.[1] |
Felfedezés helye | Palomar Obszervatórium[2] |
Alternatív név | 1997 EN54 |
Pályaadatok | |
Epocha | 2010. július 23. (2455400,5 JD) |
Aphélium távolsága | 493 567 402 km (3,299 CsE)[1] |
Perihélium távolsága | 402 673 441 km (2,692 CsE)[1] |
Fél nagytengely | 448 120 422 km (2,996 CsE)[1] |
Pálya excentricitása | 0,101[1] |
Orbitális periódus | 1893,662 nap 5,18 év[1] |
Közepes anomália | 95,23°[1] |
Inklináció | 10,356°[1] |
Felszálló csomó hossza | 180,314°[1] |
Perihélium szöge | 127,311°[1] |
Központi égitest | Nap |
Fizikai tulajdonságok | |
Abszolút fényesség | 13,2[1] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A 12635 Hennylamers (ideiglenes jelöléssel (12635) 4220 T-1) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1971. március 26-án.