12641 Hubertushenrichs – Wikipédia
12641 Hubertushenrichs | |
Felfedezése | |
Felfedező | Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels[1] |
Felfedezés ideje | 1973. szeptember 29.[1] |
Felfedezés helye | Palomar Obszervatórium[2] |
Alternatív név | 1977 XY2, 1988 VO10 |
Pályaadatok | |
Epocha | 2010. július 23. (2455400,5 JD) |
Aphélium távolsága | 424 806 955 km (2,84 CsE)[1] |
Perihélium távolsága | 290 823 182 km (1,944 CsE)[1] |
Fél nagytengely | 357 815 069 km (2,392 CsE)[1] |
Pálya excentricitása | 0,187[1] |
Orbitális periódus | 1351,133 nap 3,7 év[1] |
Közepes anomália | 324,899°[1] |
Inklináció | 2,067°[1] |
Felszálló csomó hossza | 45,649°[1] |
Perihélium szöge | 345,54°[1] |
Központi égitest | Nap |
Fizikai tulajdonságok | |
Átlagos átmérő | 2,166 km |
Albedó | 0,343 |
Abszolút fényesség | 15,0[1] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A 12641 Hubertushenrichs (ideiglenes jelöléssel (12641) 1310 T-2) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1973. szeptember 29-én.