11433 Gemmafrisius – Wikipédia
11433 Gemmafrisius | |
Felfedezése | |
Felfedező | Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels[1] |
Felfedezés ideje | 1977. október 16.[1] |
Felfedezés helye | Palomar |
Névadó | Gemma Frisius |
Alternatív név | 3474 T-3, 1953 FB1 |
Pályaadatok | |
Epocha | 2010. július 23. (2455400,5 JD) |
Aphélium távolsága | 419 605 392 km (2,805 CsE)[1] |
Perihélium távolsága | 304 347 084 km (2,034 CsE)[1] |
Fél nagytengely | 361 976 238 km (2,42 CsE)[1] |
Pálya excentricitása | 0,159[1] |
Orbitális periódus | 1374,771 nap 3,76 év[1] |
Közepes anomália | 72,726°[1] |
Inklináció | 3,212°[1] |
Felszálló csomó hossza | 59,691°[1] |
Perihélium szöge | 140,963°[1] |
Központi égitest | Nap |
Fizikai tulajdonságok | |
Átlagos átmérő | 3,39 km |
Albedó | 0,185 |
Abszolút fényesség | 14,8[1] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A 11433 Gemmafrisius (ideiglenes jelöléssel 3474 T-3) a Naprendszer kisbolygóövében található aszteroida. Cornelis Johannes van Houten, Ingrid van Houten-Groeneveld és Tom Gehrels fedezte fel 1977. október 16-án.