1976-os ellen-sakkolimpia – Wikipédia

Ez a szócikk az ellen-sakkolimpiáról szól. Hasonló címmel lásd még: 1976-os sakkolimpia.

Ellen-sakkolimpia (1976) (Against Chess Olympiad)
Adatok
Rendező	Líbia
Dátum	október 24. – november 15.
Csapatok	38 csapat
Helyszínek	Beach Hotel (Tripoli rendező városban)
Honlap	OlimpBase honlap
Győztes	Salvador

Az 1976-os ellen-sakkolimpia (egyes elnevezések szerint: anti-izraeli sakkolimpia) 1976. október 24. és november 15. között Líbiában, Tripoliban került megrendezésre. Helyszíne a Beach Hotel volt. A versenyt az Izraelben rendezett, ezért az arab országok által politikai okokból bojkottált hivatalos sakkolimpiával egyidejűleg rendezték. A verseny főszervezője személyesen Moammer Kadhafi államelnök volt. A versenyt El Salvador csapata nyerte.

A szocialista országok csapatai politikai okokból egyik versenyen sem vettek részt, ugyanakkor Olaszország, a Fülöp-szigetek és Uruguay mindkét versenyen képviseltette magát.

1964-ben Izrael már rendezett egy sakkolimpiát, amely problémamentesen zajlott le. Az 1967-es és az 1973-as arab–izraeli háborúk miatt megromlott a viszony Izrael és az arab országok között. Ennek következtében került sor az esemény arab országok általi bojkottjára. A szocialista országok, amelyek többsége nem ismerte el Izrael államot, csatlakozott a bojkotthoz. Moammer Kadhafi arra számítva, hogy a legerősebbek közé számító szocialista országok sakkcsapatai az általa kezdeményezett versenyen indulnak, jelentős anyagi ráfordítással megszervezte az ellen-sakkolimpiát. A szegényebb csapatok ösztönzésére az ingyenes szállás és étkezés mellett minden játékosnak naponta 8 dollár zsebpénzt biztosítottak, ugyanakkor minden csapat rendelkezésére külön, sofőrrel ellátott autót bocsátottak.

Kadhafi reményei nem váltak valóra, mert a Szovjetunió és a többi szocialista ország nem vett részt egyik eseményen sem.

Sportpolitikai szempontból az események a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) fennállásának legkritikusabb időszakát jelentették, felvetődött a szövetségen belüli szakadás gondolata. A nemzetközi szövetség elnökének, az egykori világbajnok Max Euwe erőfeszítéseinek köszönhetően azonban a sakkszövetségek közötti ellentétek elsimultak, és a következő, 1978-ban megrendezett sakkolimpián már egyaránt részt vettek a keleti és nyugati tömb országai, valamint az arab országok is.

A versenyen 38 ország versenyzői vettek részt, köztük nem volt egyetlenegy nemzetközi nagymester sem, és mindössze négyen rendelkeztek nemzetközi mester címmel.

A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz.

A versenyt a hivatalos sakkolimpiához hasonlóan itt is svájci rendszerben rendezték, melynek keretében 13 fordulóra került sor.

A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén a csapateredményeket vették figyelembe, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. Ha ez is egyenlő volt, akkor a Buchholz-számítás döntött. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

A versenyt nagy meglepetésre El Salvador csapata nyerte a két nemzetközi mesterrel felálló Tunézia előtt, míg a harmadik helyezett Pakisztán lett.^[1]

	Csapat	Pont
1	Salvador	38½
2	Tunézia	36
3	Pakisztán	34½
4	Irak	33½
5	Olaszország[2]	32½
6	Törökország	32½
7	Afganisztán	29½
8	Nicaragua	27½
9	Panama	27½
10	Banglades	27
11	Srí Lanka	27
12	Portugália	27
13	Algéria	26½
14	Marokkó	26½
15	Fülöp-szigetek	26½
16	Kenya	26
17	Uruguay	26
18	Dél-Jemen	26
19	Trinidad és Tobago	25½
20	Málta	25½
21	Észak-Jemen	25½
22	Madagaszkár	25½
23	Libanon	25
24	Líbia	24½
25	Jordánia	24½
26	Uganda	24½
27	Kuvait	24½
28	Egyesült Arab Emírségek	20½
29	Mauritius	20
30	Palesztina	18½
31	Mauritánia	18½
32	Gambia	18
33	Omán	18
34	Szomália	07

• OlimpBase
• Святослав Ю. Р. Из истории шахматных олимпиад. — Киев: Здоровье, 1983. — 240 с.
• Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006

• Tournament Review
• Frank Große: Teil 6: Politische Einmischungen (1968–1978)