1994-es olaszországi parlamenti választások – Wikipédia

Az 1994-es olaszországi parlamenti választásokat 1994. március 27-28. között tartották, aminek során az Olasz parlament két házának képviselőit és szenátorait választják meg.

Koalíciós listavezető	Silvio Berlusconi	Achille Occhetto	Mariotto Segni
Párt neve	Forza Italia	Baloldali Demokratikus Párt	Segni Megállapodása
Választási koalíció	Szabadság Pólusa Jó Kormány Pólusa	Haladók Szövetsége	Megállapodás Olaszországért
Szavazatok száma	16 585 516 42,84%	13 308 244 34,34%	6 098 986 15,75%
Mandátumok	Képviselőház: 366 / 630 Szenátus: 156 / 315	Képviselőház: 213 / 630 Szenátus: 122 / 315	Képviselőház: 46 / 630 Szenátus: 31 / 315
Változás %	új koalíció	új koalíció	új koalíció
Változás a mandátumokban	új koalíció	új koalíció	új koalíció

Ez volt az első választás, amit 1993-ban Mattarellum néven életbe lépett új választási törvény szerint tartottak meg. Ez egy vegyes rendszer volt: Képviselőház esetén a mandátumok 75%-át egyéni választókerületek adták, 25%-ban pedig országos lista alapján. A Képviselőházban 4%-os lett a bejutási küszöb. A Szenátus esetén a mandátumok 25%-át a töredékszavazatok alapján osztották ki. A Szenátusban emellett 83 mandátumot regionális alapon osztották ki.

A törvény értelmében a Képviselőháznak 475 választói kollégium és 26 választókerületet, a Szenátusnak 232 választói kollégiumot és 20 (az olasz régiók területeivel megegyező) választókerületek osztottak ki.

1. Piemonte 1 (Torino);
2. Piemonte 2 (Cuneo, Alessandria, Asti, Novara, Vercelli, Biella és Verbano-Cusio-Ossola);
3. Lombardia 1 (Milánó);
4. Lombardia 2 (Bergamo, Brescia, Como, Sondrio, Varese és Lecco);
5. Lombardia 3 (Pavia, Lodi, Cremona és Mantova);
6. Trentino-Alto Adige;
7. Veneto 1 (Padova, Verona, Vicenza és Rovigo);
8. Veneto 2 (Velence, Treviso és Belluno);
9. Friuli-Venezia Giulia;
10. Liguria;
11. Emilia-Romagna;
12. Toszkána;
13. Umbria;
14. Marche;
15. Lazio 1 (Róma);
16. Lazio 2 (Latina, Frosinone, Viterbo és Rieti);
17. Abruzzo;
18. Molise;
19. Campania 1 (Nápoly);
20. Campania 2 (Avellino, Benevento, Caserta és Salerno);
21. Puglia;
22. Basilicata;
23. Calabria;
24. Szicília 1 (Palermo, Agrigento, Caltanissetta és Trapani);
25. Szicília 2 (Catania, Messina, Enna, Ragusa és Siracusa);
26. Szardínia;
27. Valle d'Aosta

1. Piemonte;
2. Valle D'Aosta;
3. Lombardia;
4. Trentino-Alto Adige;
5. Veneto;
6. Friuli-Venezia Giulia;
7. Liguria;
8. Emilia-Romagna;
9. Toszkána;
10. Umbria;
11. Marche;
12. Lazio;
13. Abruzzo;
14. Molise;
15. Campania;
16. Puglia;
17. Basilicata;
18. Calabria;
19. Szicília;
20. Szardínia.

A választások előtt jelentős fordulatok álltak be az olasz belpolitikában:

• 1992-1993 között elhatalmasodott a Tangentopoli-ügy, aminek keretében a kor vezetői politikusait tartóztatták le, kihallgatták és bírósági tárgyalásokon tettek vallomásokat. Az ügyeket a sajtó folyamatosan nyomon követte, aminek folyamában teljesen elvesztette hitelét a választók előtt a politikai elit.^[1]
• 1993 augusztusában életbe lépett a Sergio Mattarella által beterjesztett új választási törvény, amit az ügydöntő népszavazáson támogattak. Az új törvénnyel vegyes választási rendszer jött létre, emellett a helyhatósági választásokon a polgármestereket innentől kezdve közvetlenül választják meg.
• Az 1993-as helyhatósági választásokon történelmi változások lettek. Az Északi Liga nyerte el a városvezetést Alessandriaban, Lodiban, Novaraban, Vercelliben, Milánóban, Leccoban, Paviaban és Pordenoneban. Az Olasz Szociális Mozgalom nyert Latina, Chieti, Benevento, Caltanissetta városvezetéseiben.
• Az ország életét 1948 óta meghatározó pártok közül az Olasz Kereszténydemokrata Párt összeomlott, helyét sok helyen az Északi Liga és az Olasz Szociális Mozgalom vette át.^[2] A két párt közül az előbbi csak az északi, az utóbbi csak a déli tartományokban volt népszerű. A kereszténydemokraták utódpártja az Olasz Néppárt lett, amely 9-11%-ot ért el a későbbi választásokon és 2002-ben betagozódott a Margaréta-pártba.
• Az Olasz Szociális Mozgalom egyre mérsékeltebb szellemiségű lett és a választásokon felvették a Nemzeti Szövetséget másik névként. A párt utódja 1995-ben lesz a Nemzeti Szövetség.
• 1994 januárjában Silvio Berlusconi bejelentette, hogy megalapítja a Forza Italia pártot, amibe főleg a volt szocialista, kereszténydemokrata és liberális szavazókat várta, hogy egy jobbközép-liberális gyűjtőpárt jöjjön létre.^[3]

Párt neve		Szavazatok (%)	Szavazatok száma	Mandátumok száma
	Forza Italia (FI)	21,01	8.136.135	30
	Nemzeti Szövetség (AN)	13,47	5.214.133	23
	Északi Liga (LN)	8,36	3.235.248	11
Szabadság Pólusa/Jó Kormány Pólusa Összesen		42,84	16.585.516	64
	Baloldali Demokratikus Párt (PDS)	20,36	7.881.646	38
	Kommunista Újjászerveződés Pártja (PRC)	6,05	2.353.946	11
	Zöldek Szövetsége (FdV)	2,70	1.047.268	0
	Olasz Szocialista Párt (PSI)	2,19	849.429	0
	A Hálózat - Mozgalom a Demokráciáért	1,86	719.841	0
	Demokrata Szövetség (AD)	1,18	456.114	0
Haladók Szövetsége Összesen		34,34	13.308.244	49
	Olasz Néppárt (PPI)	11,07	4.287.172	29
	Segni Megállapodása (PS)	4,68	1.811.814	13
Totale Megállapodás Olaszországért		15,75	6.098.986	42
	Pannella Listája (LP)	3,51	1.359.283	0
	Déltiroli Néppárt (SVP)	0,60	231.842	0
	Szociáldemokrácia a Szabadságért (SpL)	0,46	179.495	0
	Olaszország Programja (PI)	0,39	151.328	0
	Lombardiai Alpesi Liga (LAL)	0,35	136.782	0
	Venetoi Alpesi Liga (LAV)	0,27	103.764	0
	Déli Akció Ligája (LAM)	0,15	59.873	0
	Egyéb pártok	1,34	525.780	0
Összesen[5]		100,00	38.720.893	155

A jobbközép Szabadság Pólusa-Jó Kormány Pólusa koalíción belül a Forza Italia Piemont, Friuli-Venezia Giulia, Szicília és Lombardia legtöbb megyéjében győzött. Az Északi Liga Torino, Bergamo, Brescia, Sondrio, Vicenza, Treviso és Belluno megyékben győzött. A Nemzeti Szövetség Campobasso, Puglia összes megyéjében győzött, Lazioban Rieti és Róma megyében, Campaniaban Caserta és Salerno megyében, Abruzzoban L'Aquila megyében aratott győzelmet. A koalíció az Olasz Kereszténydemokrata Párt egykori fellegváraiban győzött.

A baloldali Haladók Szövetsége Emilia-Romagna (kivéve Piacenza megye), Marcheban, Basilicataban, Toszkánában (kivéve Lucca megye), Umbriaban aratott győzelmet. A koalíció nyert még Viterbo, Mantova, Nápoly és Nuoro megyékben. Abruzzoban Pescara és Teramo megyékben győzött. A koalíció az Olasz Kommunista Párt egykori fellegváraiban győzött.

Segni Megállapodása Koalíció Sassari és Avellino megyékben győzött.

Megalakult Silvio Berlusconi kormánya, amiben a Forza Italia, Északi Liga, Kereszténydemokrata Centurm a posztfasiszta Nemzeti Szövetség is benne volt. A második világháború óta ez volt az első eset, amikor fasiszták is kormánykoalícióba kerültek be. 1994. április 25-én a felszabadulás napján , az "újfasizmus ellen" tömegtüntetés volt Milánóban az új kormány ellen, aminek a Nemzeti Szövetség része volt. ^[11] Számos nemzetközi megfigyelő és nyugati politikus aggodalmát fejezte ki az olasz demokrácia miatt ezen fejlemények miatt.

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Italian general election, 1994 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben az Elezioni politiche italiane del 1994 című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.