A bolgár nyelv hangtana – Wikipédia

Magánhangzók

[szerkesztés]
Bolgár magánhangzó hangok

A mai bolgár nyelvben 6 magánhangzó fonéma van. Az írás jól tükrözi a hangsúlyos helyzetben lévő magánhangzókat:

а = /:a/ – a magyar á-val megegyező hang е = /:ɛ/ – a magyar e-hoz hasonló, annál kissé zártabb hang, hosszan ejtett и = /:i/ – a magyar í-vel megegyező hang
о = /:ɔ/ – a magyar ó-hoz hasonló, annál kissé nyíltabb hang у = /:u/ – a magyar ú-val megegyező hang ъ = /:ɤ/ - a magyar ő hang ajakkerekítés nélküli változata, a magyar fül számára á és ő hang közöttinek hallatszik

Hangsúlytalan helyzetben az е és az и ejtése nagyjából megegyezik a hangsúlyos ejtéssel, természetesen röviden ejtve: legalábbis az irodalmi nyelvben nincs redukció e hangoknál, e hangok redukált ejtése nyelvjárásinak, sőt műveletlen ejtésnek számít, míg a másik négy hang nemcsak röviden ejtendő, de erősen redukálódik is:

  • az а és az ъ egymás felé redukálódnak, a két hang közötti hangot eredményezve: /ɐ/ – röviden ejtett magyar á és ajakkerekítés nélküli magyar ö hang közötti hang
  • az о és az у egymás felé redukálódnak, a két hang közötti hangot eredményezve: /o/ – a magyar o-val nagyjából megegyező hang.

Az iskolázatlan bolgár anyanyelvű emberek helyesírásában az egyik legjellemzőbb hiba, hogy – az azonos ejtés okán – nem tudják, hogy hangsúlytalan szótagban а/ъ ill. о/у áll-e.

Mássalhangzók

[szerkesztés]

33 mássalhangzó és 1 félmagánhagzó fonéma van.

  Ajakhang Ajak-foghang Foghang &
Fogmeder-hang
Fogmedrentúli hang Elő-szájpadláshang Utó-szájpadláshang
Orrhang kemény /m/   /n/      
lágy /mʲ/       /ɲ/  
Zárhang kemény /p/   /b/   /t/   /d/     /k/   /g/
lágy /pʲ/   /bʲ/   /tʲ/   /dʲ/     /kʲ/   /gʲ/
Zár-réshang kemény     /ts/    /tʃ/  /d͡ʒ/    
lágy     /tsʲ/       
Réshang kemény   /f/   /v/ /s/   /z/ /ʃ/   /ʒ/   /x/     
lágy   /fʲ/   /vʲ/ /sʲ/   /zʲ/    
Pergőhang kemény     /r/      
lágy     /rʲ/      
Közelítőhang lágy         /j/  
Nyelvoldali hang kemény     /l/      
lágy         /ʎ/  

Két bolgár mássalhangzó hangnak nincs saját betűje a mai bolgár ábécében, ezeket betűkapcsolattal jelöljük: дж [d͡ʒ] és дз [d͡z].

A mássalhangzóknak van kemény és lágy változata. Kivételt képeznek a ж, ш, ч és дж mássalhangzók, melyeknek csak kemény változatuk van. Valójában a lágy és a kemény változat két külön fonéma. Azonban a lágyság a mai bolgár irodalmi nyelvben az oroszhoz képest igen kis mértékű, a nyugati bolgár nyelvjárásokban szinte alig van meg, míg a keleti bolgár nyelvjárásokban erősebb. A lágyságot a mássalhangzó utáni ю, я és ь betű jelöli, ez utóbbi kizárólag o betű előtt állhat.

A keleti bolgár nyelvjárásokra továbbá jellemző a mássalhangzók allofónikus palatalizációja е és и magánhangzók előtt. Ez az irodalmi nyelvben hibának számít és egyfajta falusias, iskolázatlan ejtésnek minősül.

A magyartól jelentősen eltérő ejtése két mássalhangzónak van: a x (x) ejtése a magyar "h" és "ch" közé esik, az л (ʎ) pedig a bolgárban nem foghang, mint a magyarban, hanem előszájpadlás-hang.

A magyar akcentus felismerése a bolgár beszédben

[szerkesztés]

A bolgárul beszélő magyarok leggyakoribb hibái, melyek segítségével könnyedén azonosítható a magyarajkú bolgár beszéd:

  • az e hang túl nyílt, a magyar e-vel egyező ejtése,
  • az a és az o hangok hangsúlytalan helyzetben való nem-redukált, tiszta ejtése.
  • az л hang magyaros, lágy, foghangkénti ejtése.