A szolga – Wikipédia

A szolga
(The Servant)
1963-as brit film
RendezőJoseph Losey
ProducerJoseph Losey
Műfajfilmdráma
Forgatókönyvíró
Főszerepben
ZeneJohn Dankworth
OperatőrDouglas Slocombe
VágóReginald Mills
Gyártás
Gyártó
  • Elstree Studios
  • Springbok Productions
Ország Egyesült Királyság
Nyelvangol
Játékidő114 perc
Költségvetés138 005 £
Forgalmazás
ForgalmazóNetflix
Bemutató
  • 1963. szeptember[1]
  • 1963. szeptember 3. (Velencei Nemzetközi Filmfesztivál)[2]
  • 1963. november 14. (London, Egyesült Királyság)[2]
  • 1964. március 16. (Amerikai Egyesült Államok)[2]
  • 1964. március 27. (Kanada)[2]
További információk
SablonWikidataSegítség

A szolga (eredeti cím: The Servant) 1963-ban bemutatott fekete-fehér brit filmdráma, melyet Joseph Losey rendezett. A forgatókönyvet Harold Pinter írta, Robin Maugham 1948-as The Servant című kisregényéből. A főbb szerepekben Dirk Bogarde, Sarah Miles, James Fox és Wendy Craig látható.

1963 szeptemberében mutatták be a 24. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon, majd november 14-én a londoni mozikban. Pozitív kritikákat kapott, a 17. BAFTA-gálán számos díjat és jelölést szerzett.

A 20. századi brit filmművészet legjobbjai közt tartják számon.[3][4]

Cselekmény

[szerkesztés]

Tony gazdag londoni fiatalember, saját bevallása szerint Brazíliában tervez városokat felépíttetni. Új, angliai otthonába beköltözve felfogad lakájként egy Hugo Barrett nevű férfit. Barrett könnyedén veszi a munka kihívásait és gazdájával – eltérő társadalmi osztályukhoz méltó kereteken belül – jó viszonyt alakít ki. Ez azonban megváltozik, amikor Tony barátnője, Susan találkozik a szolgálóval. A nő gyanúsan tekint rá és arra kéri barátját, mondjon fel alkalmazottjának, de ő ezt visszautasítja.

Hogy szeretőjét, Verát is maga mellett tudhassa, Barrett meggyőzi munkaadóját egy szobalány szükségességéről. Amikor Tony ebbe beleegyezik, Barrett a nővéreként mutatja be a lányt. Barrett bátorítására Vera elcsábítja új főnökét. Amikor Tony és Susan előbb ér haza vakációjukról, megdöbbenve találják Barrett-et és Verát az ágyban. A "vérfertőzés" miatti dühében Tony Barrettre támad, de az elmagyarázza valódi kapcsolatát a lánnyal, aki állítása szerint a menyasszonya. Verával nyilvánvalóvá teszik azt is, hogy korábban Tony is szexuális kapcsolatba került a szobalánnyal, Susan döbbenetére. Tony elküldi őket és Susan is távozik.

Tony azonban már túlságosan függ Barrett és Vera szolgálataitól. Részegessé válik, amit az is súlyosbít, hogy Susan nem válaszol a telefonhívásaira. Tony egy bárban összefut volt szolgálójával, és ő visszakönyörgi magát az állásba. Ennek érdekében előad egy kitalált sztorit, mely szerint Vera belőle is bolondot csinált.

A két férfi kapcsolata azonban gyökeresen megváltozik: a korábban szerény Barrett immár hatalmaskodik munkaadója felett, míg az gyerekesen kezd viselkedni. A szolgáló Verát is visszahívja a házba. Susan felbukkan és megpróbálja visszahívni magához Tonyt. A férfi azonban már teljes mértékben az őt alkohollal és prostituáltak társaságával ellátó Barrett-től függ. Susan váratlanul megcsókolja a lakájt, aki erőszakosan viszonozza ezt. A részeg Tony megpróbál közbeavatkozni, de elesik és a prostituáltak kinevetik. Tonyból ekkor kirobban dühe, ezért Barrett mindenkit elküld a házból. Távozása előtt Susan egyik ékszerével megpofozza Barrett arcát, ezután az egy pillanatra megdöbbent férfi felsegíti rá kabátját és a nő távozik.

Barrett felsétál az emeletre, ahol Vera vár rá, elhaladva a részegen a földön heverő és egy italt szorongató munkaadója mellett.

Szereplők

[szerkesztés]
Szerep Színész Magyar hang[5]
Hugo Barrett Dirk Bogarde Kautzky József
Vera Sarah Miles Almási Éva
Susan Stewart Wendy Craig Földi Teri
Tony James Fox Tordy Géza
Lady Agatha Mounset Catherine Lacey
Lord Willie Mounset Richard Vernon
püspök az étteremben Patrick Magee
segédlelkész az étteremben Alun Owen
idősebb nő az étteremben Doris Nolan
fiatalabb nő az étteremben Jill Melford
előkelő nő az étteremben Ann Firbank
előkelő férfi az étteremben Harold Pinter
lány a telefonfülke előtt Dorothy Bromiley
dzsesszbanda vezetője Johnny Dankworth
önmaga (a pubban) Davy Graham

Fogadtatás

[szerkesztés]

Kritikai visszhang

[szerkesztés]

A Rotten Tomatoes-on 51 kritika összegzése alapján 90%-os értékelésen áll. A weboldal szöveges összefoglalója szerint „nem kismértékben Joseph Losey rendező és Harold Pinter forgatókönyvíró kiváló munkájának köszönhetően A szolga művészi precizitással sújt le a társadalmi osztályok közti megosztottságra.”[6]

Díjak és jelölések

[szerkesztés]
Szervezet Év Kategória Jelölt mű Eredmény Ref.
British Academy of Film and Television Arts (BAFTA-díj) 1964 legjobb brit színész Dirk Bogarde Elnyerte [7]
legjobb brit színésznő Sarah Miles Jelölve
legjobb operatőr (fekete-fehér film) Douglas Slocombe Elnyerte
legjobb brit film Joseph Losey és Norman Priggen (producerek) Jelölve
legjobb film bármilyen forrásból Jelölve
legjobb brit forgatókönyv Harold Pinter Jelölve
legígéretesebb elsőfilmes főszereplő James Fox Elnyerte
Wendy Craig Jelölve
Velencei Nemzetközi Filmfesztivál 1964 Arany Oroszlán díj Joseph Losey Jelölve

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Freebase-adatdump. Google
  2. a b c d Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. május 20.)
  3. The 100 best British films. Time Out London. Time Out Group, 2018. szeptember 10. (Hozzáférés: 2024. június 24.)
  4. Entertainment Best 100 British films - full list (angol nyelven). BBC News, 1999. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. június 24.)
  5. A szolga - 1. magyar változat (1968) - ISzDb (magyar nyelven). Internetes Szinkron Adatbázis. (Hozzáférés: 2024. június 24.)
  6. The Servant (angol nyelven). Rotten Tomatoes. (Hozzáférés: 2024. június 24.) „Thanks in no small part to stellar work from director Joseph Losey and screenwriter Harold Pinter, The Servant strikes at class divisions with artful precision.
  7. Film in 1964 | BAFTA Awards (angol nyelven). BAFTA. (Hozzáférés: 2024. június 24.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a The Servant (1963 film) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]