Ajaksíp (orgona) – Wikipédia

Az ajaksípok olyan orgonasípok, melyek működési elvük alapján az ajaksípos hangszerek családjába tartoznak. Lényegük, hogy alsó végükön lévő sípszerkezetük peremhangos hangforrásként működik, amely a hozzá csatlakozó csőszerű síptest levegőoszlopát rezgésbe hozza. Az ajaksípok ajakregisztereket alkotnak, ezek adják rendszerint az orgona regisztereinek többségét szemben a nyelvregiszterekkel.

• Hengeres: a síp falai párhuzamosak egymással, így a síp teste henger vagy hasáb alakú.
• Kúpos: a síptest felfelé szűkül, avagy bővül.
• Ritkább esetben az első kettő keveréke is lehet.

Menzúrán a síp hosszúságának és keresztmetszetének arányát értjük. A szűk menzúrájú sípok hangja felhangdús – vonós jellegű –, a bő menzúrájú sípok hangjában az alaphang dominál és a felhangsor e regiszterek sípjaiban kevésbé érvényesül – hangjuk a fuvolákéhoz hasonló.

Az ajaksípok anyaga szintén jelentős befolyással bír az általa megszólaltatott hangszínre. A fémsípokat mindig ón és ólom keverékéből készítik. Az ajaksíp hangja annál lágyabb és puhább, minél magasabb az ólom aránya. Ebből következik: az ón százalékos arányának növelésével a síp hangja keményebb, ércesebb lesz. Az ajaksípokhoz leggyakrabban fenyőt és tölgyet használnak, ritkább esetben juhart és mahagónit.

Nyílásának bősége az azon áthaladó szél mennyiségét szabályozza. Minél magasabb a lábfurat, az ajakregiszter sípjainak hangja annál erősebb.

Magassága határozza meg a hang színét. Minél alacsonyabb az ajak felvágása, annál felhangdúsabb hangszínt fog adni az ajaksíp.

Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye.

• Nyelvsíp