Akmár – Wikipédia

Akmár (Acmariu)
Az akmári fatemplom a gyulafehérvári Keresztelő Szent János monostorban (mănăstirii „Sf. Ioan Botezătorul”).
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Fehér
Község	Maroskarna
Rang	falu
Községközpont	Maroskarna
Irányítószám	517161[1]
SIRUTA-kód	3413
Népesség
Népesség	311 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	– (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	347 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 57′ 57″, k. h. 23° 21′ 45″45.965968, 23.36248645.965968°N 23.362486°EKoordináták: é. sz. 45° 57′ 57″, k. h. 23° 21′ 45″45.965968, 23.36248645.965968°N 23.362486°E
Sablon • Wikidata • Segítség

Akmár (románul: Acmariu, németül: Meergrub) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

A Maros bal partján, az Erdélyi-érchegység lábánál, Gyulafehérvártól húsz kilométerre délnyugatra fekszik.

Először 1276-ban, Othmar néven jegyezték fel. Patakjának forrásvidékét 1299-ben Othmarfeo néven említették. Magyar neve 1808-ban Akmár, román neve ugyanakkor Okmára volt. A német Othmar férfinévből származik.

Nevét 1276-ban Othmar néven említette először oklevél. Az erdélyi püspök ezt és a Hunyad megyei Piski falut adta cserébe a káptalan Körösfői földjéért.

1299-ben "locum... Othmarfeo" alakban, az Akmár patak forrásvidékeként említették, mint az Ompoly völgyére kiterjedő fülesdi uradalom határpontját, magyar lakossága valószínűleg elpusztult. 1580 körül Gyulay Pál volt birtokosaként említve.

Fehér, majd Alsó-Fehér vármegyei román falu volt, lakói a 18–19. században sószállítással is foglalkoztak. 1784-ben az akmáriak Mihăilă Bâja bíró vezetésével felgyújtották Barcsay János kocsmáját.

1768-ban épült ortodox fatemplomát a 20. század második felében a gyulafehérvári várban állították fel.

• 1900-ban 1128 lakosából 1115 volt román nemzetiségű és 1116 ortodox vallású.
• 2002-ben 444 román nemzetiségű lakosából 366 volt ortodox és 52 baptista vallású.

• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  

• Nicolae Josan: Blandiana – Monografie istorică. Apulum 2003^{[halott link]}