Aladár (tisztség) – Wikipédia

A középkori forrásokban emlegetett aladár egy-egy királyi udvarház vezetője lehetett. Az esetleges udvarnagy elnevezésre nincs középkori adat. Az aladár szó a szláv vladár (udvarházi elöljáró) szóból eredhet. Tisztség voltát az bizonyítja, hogy Bonfini és Heltai szerint is Mátyás temetésénél egy „főaladár” segédkezett.[1]

Jogállása kezdetben félszabad ember, de tanúskodás esetén vallomását az ispánokéval egyenértékűnek tekintették. Az udvarház szolgálónépeinek sorából alkalmassága folytán emelkedett ki, és e tisztség ugródeszkaként szolgálhatott a birtokos nemesi pozíció elnyerése felé.

Elképzelhető, hogy egyes udvarházak az elöljárójukról kapták a nevüket. Ilyen lehet esetleg Buda (Óbuda) udvarhely, de még inkább Pápa, amelyik udvarbirtok központja volt, környékén pedig a Pápa nemzetség birtokolt.[1]

Az aladár nyugat-európai megfelelője a helyi majordomus.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Györffy György. 17 / Udvar és udvari szervezet., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2