Allil-izotiocianát – Wikipédia

Allil-izotiocianát
Allil-izotiocianát
Az allil-izotiocianát kalottamodellje
IUPAC-név	3-izotiocianato-1-propén
Más nevek	szintetikus mustárolaj
Kémiai azonosítók
CAS-szám	57-06-7
SMILES C=CCN=C=S
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	C4H5NS
Moláris tömeg	99,15 g/mol
Sűrűség	1,013-1,020 g/cm³
Forráspont	148-154 °C
Veszélyek
EU osztályozás	Mérgező (T) Veszélyes a környezetre (N)[1]
R mondatok	R10, R24/25, R36/37/38, R50/53[1]
S mondatok	S36/37, S45, S61[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Az allil-izotiocianát (allyl isothiocyanate) egy szerves kénvegyület, amely a mustár, torma és a vaszabi csípős ízét adja. Színtelen vagy halványsárga folyadék, vízben kevéssé oldódik, de jól oldódik szerves oldószerekben.

Az allil-izotiocianát maga nem található meg a mustármagban. Amikor az őrölt mustármagot vízzel és ecettel keverik, vagy rágják, a mirozináz enzim a szinigrint allil-izotiocianáttá alakítja.

Az allil-izotiocianát a mustár desztillációja során is keletkezik és a mustárolaj 92%-ban tartalmazza. Főként ízesítőként használja fel az élelmiszeripar.

Az allil-izotiocianátot rovarölőszerként, alkohol denaturálószerként és helyi érzéstelenítőként használják. Erős antibakteriális és antifungális hatása van.

• Piperin, a feketebors ízanyaga
• Kapszaicin, a csilipaprika ízanyaga
• Allicin, a fokhagyma és a vöröshagyma ízanyaga