Alpár Ignác-díj – Wikipédia

Alpár Ignác-díj (Alpár Ignác-emlékérem)
Díjazottaz Építéstudományi Egyesületben kiemelkedő társadalmi munkát végző építészek
Szervezet neveÉpítéstudományi Egyesület
SzékhelyBudapest
NévadóAlpár Ignác
Alapítás éve1958.
Országmagyar Magyarország
Díjátadás
Első díjátadás1958.
Legutóbbi díjátadás2019.
Hivatalos weboldal
hivatalos oldal

Az Alpár Ignác-díjat az Építőipari Tudományos Egyesület (mai nevén: Építéstudományi Egyesület, rövidítve: ÉTE) alapította 1958-as közgyűlésén Alpár Ignác-emlékérem néven. A díjjal az építőipar területén elért kimagasló műszaki, tudományos, valamint oktatási eredményeket, továbbá az egyesületen belül végzett társadalmi munkát kívánták elismerni.[1] Az elismerés neve 1998-ban Alpár Ignác-díj-ra változott, emiatt több névváltozat ismert a közvélemény előtt, továbbá az Alpár-érem illetve Alpár-díj elnevezés is használatos.

Az érem

[szerkesztés]

Az érem tervezője – feltehetően az egyesület akkori elnökének, Rados Kornélnak a javaslatára – Kákonyi István volt. Az érem egyik oldalán Alpár Ignác feje látható profilból, körülötte az egyesület neve, és az Alpár Ignác-emlékérem felirat, másik oldalán egy görög oszlopfő. Az 1990-es évek közepén az érem elfogyott, az alkotó pedig már nem élt akkor, így az egyesület egy új érme elkészítéséről – és az elismerés átnevezéséről – döntött. Az új érem Ágh Fábián Sándor munkája, aki már szemből ábrázolta Alpárt, mellette az Alpár Ignác-díj felirattal, a hátoldalon pedig a volt Tőzsdepalota épületének sziluettje látható.[2]

Odaítélése

[szerkesztés]

1958-ban még decemberben, 1959-től azonban az építők napján, vagyis június első vasárnapján adták át a díjat, néhány alkalommal azonban az egyesület közeli időpontban megtartott közgyűlésére időzítették a díjátadót (pl.: 1972,[3] 1976[4]). 1959-től hét díjazott volt: ketten I. (arany), ketten II. (ezüst), hárman pedig III. (bronz) fokozatú díjat kaptak. 1960-ban az arany fokozattal 5 ezer, az ezüsttel 3500, a bronzzal 2 ezer forint jutalom járt,[5] 1988-ban az emlékérem mellé 10 ezer forint jutalmat adott az egyesület.[6]

A díj – legalábbis a szakmában – hamar ismert lett, az országos napisajtó pedig kezdetben rendszeresen tájékoztatott odaítéléséről és a díjazottakról. 1971-ben a BME Középülettervezési Tanszékén az egyetemi docensi állás meghirdetésekor a szakmai elismerés alátámasztásaként Ybl- vagy Alpár díj meglétét írta elő pályázati feltételül.[7] A díjátadásokról szóló beszámolók azonban az 1980-as évekre teljesen kikoptak az országos sajtóból, ma pedig még az internetes szaksajtó is csak alkalmanként vagy nekrológban ad hírt a díjazottakról.

Díjazottak

[szerkesztés]

A díjazottak listáját közzétették az Építéstudományi Egyesület honlapján, ahol azonban nem jelölték a díjak fokozatát, és a lista hiányos. 1998-ig évente hét elismerést adtak át, de vannak évek, ahol ennél kevesebb díjazott szerepel a listában. A lenti gyűjtés számos forrás alapján készült (az egyes éveknél vagy neveknél jelezve), de így sem teljes, hiszen közel 400 alkalommal adtak át díjat, a névsor pedig ennél kevesebb tételből áll.

2001-

[szerkesztés]

2019[8]

  • Frey Lajos, Szulyovszky László, Töreky Balázs

2018

  • Kontra Jenő, Sztermen Péter

2017[9]

  • Semmelweis Tamás és Uhrinyi Balázs

2016[8]

2015[8]

2014[8]

  • Semmelweis Ferenc

2013[8]

2009[8]

2008[8]

2007[8]

  • Dr. Balázs György, Dr. Gillyén Jenő, Makkainé Hoksza Éva, Mikó Imre, Simcsik Pál

2006[10]

2005

2004

  • Gyülvészi Tamás,[11] Bukovszki András, Fodor A. Csaba, Gyalókay Gábor, Gyulai Judit dr., Kovács Ferenc, Pataky Elemér

2003

  • Bubla Zoltán, Dombai Lászlóné, Gőzné Pap Iringó, Magyar Zoltán, Mosoni György, Papp Lukács, Perényi László

2002

2001

  • Arató György, Bank Lajos, Horváth Károly, Kovács Béla, Krausz József, Morvai Gusztávné, dr. Szabó Tamás

1981-2000

[szerkesztés]

2000

  • Ábrahám Ferenc, Ágostháziné Dr. Eördögh Éva, Kovács Imre, Neumann Ádám, Rácz József, Rébay Lajos, Tápai Antal

1999

  • Asztalos Kálmán, Bartos Sándor, Bicskei Attiláné, Dési Albert, Heckenast Péter, Ivánkay Kálmán, Mécs Ernő, dr. Paragi István, dr. Rudnyánszky Pál, Szabados Béla, Vajda Zsuzsa

1998

1997

  • Kiss Lajos, Morvay Béla, dr. Nacsa János, Schréder Mihály, Seenger Pál, dr. Tóth Zoltán

1996

1995

  • Benedek István, Borbola László, Halász György, Jakabné Raskó Mária, Lánczos Pál, Szinyei Béla, Ujvári Miklós, Vaszilievits-Sömjén Györgyné, dr. Zettner Tamás

1994

1993

1992

1991

1990

1989

  • Bíró Péter, dr. Bozsó Ferencné, Hornyák Endre,[13] dr. Kerek András, dr. Rozgonyi Tibor, Zilahy János Péter

1988

1987

  • Goschy Béla, Hunyadi Béla, Kajtár Lajos, Kraszkó Pál, Marosi József, Mischl Róbert, Veszelák Róbert

1986

  • Főző János, Mentesné Zöldy Sarolta, Nagy Miklós, Tatár Dezső

1985

1984

  • Ávár Tibor, Bányai Miklós, Bogdán György, Fülöp Imre, Kiss József, Luda László, Szécsi László

1983[14]

1982

1981[15]

1958-1980

[szerkesztés]

1980[8]

1979[8]

  • Molnár Dénes, Sorosi Gyula, Szoyka Pál dr. Vajda Zoltánné, dr. Winkler Gábor, Szoyka Pál

1978[16]

  • I. fokozat: Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, az egyesület elnöke, dr. Részegh Csaba, az Építéstudományi Intézet tudományos osztályvezetője
  • II. fokozat: Korek Ferenc, a Békés megyei ÁÉV igazgatója, Svinger József, a Veszprém megvei Tanács építési főosztályának főmérnöke
  • III. fokozat: Völgyes István az Építéstudományi Intézet tudományos tagozatvezetője, Kispál Károly, az Északmagyarországi Tervező Vállalat műszaki osztályvezetője, dr. Érdi Tamás[17]

1977

1976

1975

1974[8]

  • Ballay István, Dános György, Darvas Olivér, Fodor Gyula, dr. Kubinszky Mihályné, Borsos József

1973[21]

1972

1971[23]

1970[24]

  • I. fokozat: Szathmáry László, dr. Fekete Iván

dr. Magyar József, Onódy Márton, Balogh Zoltán[25]

1969[26]

  • I. fokozat: Simor János építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszterhelyettes, dr. Macskásy Árpád tanszékveze­tő egyetemi tanár
  • II. fokozat: dr. Deák György és dr. Újhelyi Já­nos
  • III. fokozat: Deák János, Körösfalvi Pál, Huszka Károly

1968[27]

  • Nagy Zoltán, Opitzer Károly, Tomory László

1967[27]

1966[28]

1965[29]

  • I. fokozat: Lux László és Takács Gyula építészek
  • II. fokozat: Ruzicska Béla építész és Török Ferenc mérnök
  • III. fokozat: Harmos Károly mérnök, Kovács Jenő építész és Kovács Lajos gépészmérnök

1964[30]

1963[31]

  • I. fokozat: dr Gabos György és Sédy Tivadar
  • II. fokozat: Messinger Géza és Rosivall Ferenc
  • III. fokozat: dr. Lelényi Árpád, Marosán Ede és Würschinger Zoltán

1962[32]

  • I. fokozat: Lux Kálmán, Weisz Gyula
  • II. fokozat: Mester István, Fék Miksa
  • III. fokozat: Beszédes Kornél építész és Kékesi Nándor építész a 43-as ÁÉV osztályvezetője, Lantos Zoltán vegyészmérnök

1961[27]

  • Kordik László, Lakos Andor

1960[5]

  • I. fokozat: dr. Gyengő Tibor, az I-es számú Épületelemgyár mérnöke, a sikeres kutató- és szakirodalmi tevékenységéért, Sebestyén Gyula, az Építéstechnikai és Építésgazdasági Iroda mérnöke, aki a szakmai oktatásban végzett eredményes társadalmi munkát
  • II. fokozat: 2 fő[33]
  • III. fokozat: 3 fő[33]

1959[34]

  • I. fokozat: Boschán István egyetemi tanár, Hunyady Domokos okleveles mérnök
  • II. fokozat: Kelen Tibor és Biczók Imre főmérnök
  • III. fokozat: dr. Tiszai István, Tóth László építészmérnök és Förster Tamás gépészmérnök

1958[35]

  • Marjalaky Sándor

Források

[szerkesztés]
  1. ↑ Közgyűlési tartott az Építőipari Tudományos Egyesület. Magyar Nemzet, XIV. évf. 285. sz. (1958. december 3.) 3. o.
  2. ↑ dr. Nacsa János: Gondolatok az Alpár Ignác díjról és érmekrõl. Magyar Építő, 4. sz. (2010) 154–155. o.
  3. ↑ Tisztújítás az Építőipari Tudományos Egyesületben. Magyar Nemzet, XXVIII. évf. 141. sz. (1972. június 17.) 5. o.
  4. ↑ A z Építőipari Tudományos Egyesület közgyűlése. Népszabadság, XXXIV. évf. 147. sz. (1976. június 22.) 4. o.
  5. ↑ a b Kiosztották az 1960. évi Alpár Ignác-érmeket az építészeknek. Népszabadság, XVIII. évf. 133. sz. (1960. június 5.) 10. o.
  6. ↑ Az MTESZ-díjas tanszékvezető. A Jövő Mérnöke, XXXV. évf. 2. sz. (1988. február 12.) 7. o.
  7. ↑ Közlemények. Akadémiai Közlöny, XX. évf. 1. sz. (1971. december 30.)
  8. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o Alpár Ignác Díj. Az Építéstudományi Egyesület honlapja (2016) (Hozzáférés: 2018. március 18.) arch
  9. ↑ Dubniczky Miklós: Építők Napja 2017. Építészfórum (2017. június 9.) (Hozzáférés: 2018. június 9.)
  10. ↑ László László (szerk.): ÖSSZEFOGLALÓ JEGYZŐKÖNYV. Hírmondó, (2006. szeptember) 4. o.
  11. ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  12. ↑ (Dulácska Endre- Gáspár Zsolt-Hegedűs István: KOLLÁR LAJOS 1926-2004. Magyar Tudomány, CXI. évf. 5. sz. (2004) 660. o.
  13. ↑ Kozák Péter: Hornyák Endre. www.nevpont.hu (2013) Névpont. o. (Hozzáférés: 2018. március 20.)
  14. ↑ Ünnepi ülés az Építőipari Tudományos Egyesületben. Népszava, CXI. évf. 143. sz. (1983. június 18.) 5. o.
  15. ↑ Építők napja, ’81. Magyar Nemzet, XXXVII. évf. 137. sz. (1981. június 13.) 5. o.
  16. ↑ Szombati mozaik - Kitüntetések. Népszava, CVI. évf. 141. sz. (1978. június 17.) 10. o.
  17. ↑ Érdi Tamás neve nem szerepelt a sajtóhírekben, az adat az Építéstudományi Egyesület weboldaláról származik
  18. ↑ Heltai Nándor: Fiatal csoport fiatal titkára. Petőfi Népe, XXXII. évf. 229. sz. (1977. szeptember 29.) 4. o.
  19. ↑ Heves megyei építészek kitüntetése. Népújság, XXVII. évf. 148. sz. (1976. június 24.) 8. o.
  20. ↑ Kozák Péter: Gnädig Béla. www.nevpont.hu (2013) Névpont. o. (Hozzáférés: 2018. március 20.)
  21. ↑ Kiosztották az idei Alpár Ignác érmeket. Népszava, CI. évf. 133. sz. (1973. június 9.) 4. o.
  22. ↑ Az elérhető források nem részletezték a díjak típusát, sem a díjazottak érdemeit
  23. ↑ Kiosztották az idei Alpár Ignác-emlékérmeket. Népszabadság, XXIX. évf. 132. sz. (1971. június 6.) 5. o.
  24. ↑ Átadták az idei Alpár Ignác-emlékérmeket. Népszava, XCVIII. évf. 132. sz. (1970. június 7.) 2. o.
  25. ↑ Az újsághírek csak az I. (arany) fokozattal elismertek nevét közölte, a többi díjazott fokozatait az Építéstudományi Egyesület honlapja nem jelöli
  26. ↑ Kiosztották az idei Alpár Ignác emlékérmeket. Népszabadság, XXVII. évf. 131. sz. (1969. június 8.) 12. o.
  27. ↑ a b c A díjátadóról nem számolt be a sajtó, az adatok az ÉTE weboldaláról származnak.
  28. ↑ Kiosztották az idei Alpár-érmeket. Népszava, XCIV. évf. 144. sz. (1966. június 19.) 10. o.
  29. ↑ Hírek. Népszabadság, XXIII. évf. 132. sz. (1965. június 6.) 14. o.
  30. ↑ Kiosztották az idei Alpár-érmeket. Magyar Nemzet, XX. évf. 153. sz. (1964. július 2.) 5. o.
  31. ↑ Kiosztották az idei Alpár Ignác-érmeket. Népszabadság, XXI. évf. 133. sz. (1963. június 9.) 6. o.
  32. ↑ T. E: Alpár-éremmel tüntették ki a kiváló építészeket. Magyar Nemzet, XVIII. évf. 128. sz. (1962. június 3.) 3. o.
  33. ↑ a b A hírlapok nem közölték a II. és III. fokozatú díjazottak nevét, az ÉTE pedig nem közölte sem a fokozatot, sem valamennyi díjazott nevét, így csak felsorolásszerűen a nevek: Szikszay Gerő, Darvas Olivér, dr. Koblencz József
  34. ↑ Kiosztotta az építőipari Tudományos Egyesület az Alpár Emlékérmeket. Népszabadság, XVII. évf. 138. sz. (1959. június 14.) 2. o.
  35. ↑ A sajtóhírek hét kitüntetés átadásáról szóltak, de a díjazottakat nem nevezték meg. Az Építéstudományi Egyesület honlapja csak Marjalaky Sándor nevét említi, a többi hat kitüntetett neve nem ismert
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alpár_Ignác-díj&oldid=25930404”