Ampère-törvény – Wikipédia

Ampère törvénye az elektromos áram és az általa gerjesztett mágneses mező kapcsolatát írja le. A törvényt André-Marie Ampère ismerte fel. A törvény kimondja, hogy a mágneses térerősség tetszőleges zárt görbe menti integrálja egyenlő a görbe által határolt felületen átfolyó áramok előjeles összegével szorozva a mágneses permeabilitással:

${\displaystyle \oint {\vec {B}}\cdot \mathrm {d} {\vec {l}}=\mu _{0}I}$

ahol

${\displaystyle \oint }$ tetszőleges zárt görbe menti vonalintegrál

${\displaystyle {\vec {B}}}$ a mágneses indukcióvektor

${\displaystyle \mu _{0}}$ a vákuum mágneses permeabilitása

${\displaystyle I}$ a zárt görbe által határolt tetszőleges felületen áthaladó áram

James Clerk Maxwell felismerte, hogy Ampére törvénye nem teljes, ugyanis nem stacionárius áramok esetén a felületen áthaladó áram nem független a felülettől. Megoldásként bevezette az eltolási áram fogalmát.

Az eltolási áram:

${\displaystyle I_{\mathrm {d} }=\varepsilon _{0}{\frac {\mathrm {d} \Phi _{\mathrm {E} }}{\mathrm {d} t}}}$

ahol

${\displaystyle \varepsilon _{0}}$ a vákuum dielektromos állandója

${\displaystyle \Phi _{\mathrm {E} }}$ az elektromos fluxus

${\displaystyle t}$ az idő

Ampére törvényének Maxwell által kiegészített alakja:

${\displaystyle \oint {\vec {B}}\cdot \mathrm {d} {\vec {l}}=\mu _{0}(I+\varepsilon _{0}{\frac {\mathrm {d} \Phi _{\mathrm {E} }}{\mathrm {d} t}})}$

• André-Marie Ampère
• Maxwell-egyenletek