Anna Ancher – Wikipédia
Anna Ancher | |
Született | 1859 augusztus 18. Skagen |
Meghalt | 1935. április 15. (75 évesen) Skagen |
Alkotott | 1874–1935 |
Nemzetisége | dán |
Stílusa | realizmus, impresszionizmus |
Iskolái | Tegneskolen for Kvinder (Vilhelm Kyhn rajziskolája nők számára) |
Mestere(i) | Pierre Puvis de Chavannes |
Aki hatott rá | Karl Madsen Michael Ancher Christian Krohg |
Aki(k)re hatott | Helga Ancher |
A Wikimédia Commons tartalmaz Anna Ancher témájú médiaállományokat. |
Anna Ancher (Anna Kirstine Brøndum) (Skagen, 1859. augusztus 18. – Skagen, 1935. április 15.) impresszionista dán festő, a skageni festők csoportjának egyetlen tagja, aki ott is született. Férje Michael Ancher festőművész volt, lányuk, Helga ugyancsak festő lett.
Anna Ancher festészetének kiemelkedő alkotásai a napfényben fürdő enteriőrök színeinek megjelenítése. Művészi fejlődése a naturalizmustól indult, majd sokat merített az impresszionisták festészeti stílusából. Ezekből sajátos, egyéni képi nyelvet alakított ki. Míg a skageni festők köréhez tartozó társai többnyire plein air képeket festettek, Anna Ancher a szobabelsők ábrázolását részesítette előnyben. Zsánerképeinek gyakori szereplői a nők, mindennapi tevékenységük közepette, egyszerű konyhájukba, szobájukban. Az ablakon át besütő nap fénye egyszerre jelzi az esemény időbeli korlátait, és kölcsönöz költői hangulatot a jelenetnek. A naturalizmusnak és a szimbolizmusnak ebből a szintéziséből olyan kifejező életképek születtek, amelyek Anchert generációja egyik legújítóbb festőnőjévé emelték.
Élete és munkássága
[szerkesztés]Anna Brøndum apja Erik Brøndum (1820–1890), anyja, Ane Hedvig Brøndum, született Møller (1826–1916) volt, ő ötödikként született a hat gyermek sorában.[1] Testvéreivel, unokatestvéreivel egész élete során szoros, bensőséges kapcsolatot ápolt; erről a családi levelezés fennmaradt számos darabja is tanúskodik.
A Brøndum-család megélhetési forrása egy bolt és Skagen egyetlen vendégfogadója volt.[2] Az 1870-es évek nyári hónapjaiban itt kezdtek megjelenni a festőművészek. Anna számára különösen jelentős volt a nála csak néhány évvel idősebb Karl Madsen és barátja, Michael Ancher skageni tartózkodása 1874-ben. A fiatal lány erősen érdeklődött a festészet iránt, és szülei is nyitottak voltak a művészetekre, ezért, valamint az ifjú festők rábeszélésére is, elengedték őt egy koppenhágai festőiskolába, ami akkoriban lányok számára még rendkívüli ritkaság volt.[3] Anna Brøndum 1875-ben utazott először Koppenhágába, hogy ott aztán három egymást követő télen át rajzolni tanuljon Vilhelm Kyhn tájképfestő iskolájában.[3] A nyarakat Skagenben töltötte, ahol az ott dolgozó festőművészek segítségével folytatta tanulmányait; elsősorban a portrék készítésére koncentrált.
1877 őszén Anna Skagenben eljegyezte magát Michael Ancherrel.[4] Első jelentős művészi sikerét 1980-ban érte el, a koppenhágai Charlottenborg kastélyban, a Királyi Dán Művészeti Akadémia tavaszi kiállításán. A kritikusok a fiatal festőnőt különösen ígéretes tehetségként dicsérték. Ezután Anna Ancher rendszeresen részt vett ezen a festészeti seregszemlén, élet során összesen körülbelül 188 képet állított itt ki.[5]
Ugyancsak 1880-ban, pontosan a 21. születésnapján került sor házasságára Michael Ancherral.[6] 1882 nyarán a férje által elnyert külföldre utaztak. Németország után Bécsbe látogattak, ahol Michael Ancher egy képével részt vett az első bécsi nemzetközi művészeti kiállításon. Itt fedezte fel Anna a maga számára Vermeert és a holland aranykor festészetét, valamint itt találkoztak az akkor már elismert dán festővel, Peder Severin Krøyerrel, akit meghívtak Skagenbe.
1983-ban megszületett egyetlen gyermekük, Helga. Nem sokkal ezután költöztek önálló skageni házukba, ami aztán életük végéig otthonuk és műtermük maradt.
A festő-házaspár később is tett nagyobb tanulmányutakat az európai festészet központjaiba. 1885-ben Párizsban, Hollandiában és Belgiumban jártak, majd 1888-ban, a „nagy francia kiállítás” évében újra Párizsba utaztak Anna finnországi svéd barátnőjével Hanna Rönnberg festőnővel. Ez alkalommal Anna részt vett Pierre Puvis de Chavannes művészeti kurzusán.[7]
1887-től Anna Ancher rendszeresen szerepelt műveivel nagy nemzetközi művészeti kiállításokon és világkiállításokon, így Párizsban, Chicagóban, Berlinben, Budapesten és Rómában.
1924-ben elsőként kapta meg a Tagea Brandt Rejselegat elnevezésű, kiemelkedő teljesítményt nyújtó nők számára alapított díjat.
Anna Ancher 1935-ben hunyt el, 75 éves korában. Munkásságának jelentős része megtekinthető a Skagens Museumban, illetve a család múzeummá átalakított otthonában.[8]
Festészetének értékelése
[szerkesztés]Az utókor szakértői értékelése szerint Anna Ancher különösen koloristaként alkotott jelentőset. A skageni festők körében is kiemelkedő volt munkássága. Közülük egyébként elsősorban Karl Madsen, Michael Ancher és Christian Krohg hatása volt jelentős rá. Különösen a Párizsból Édouard Manet hatásával Skagenbe érkező Krohg játszott szerepet Anna Ancher kolorista újításaiban.[9]
Nemzetközi kitekintésben festészete Max Liebermann, Munkácsy Mihály, Jozef Israëls, Johan Hendrik Weissenbruch vagy Anton Mauve műveivel rokonítható. Hozzájuk hasonlóan érdeklődik a 17. századi holland festészet iránt, és csodálja Jean-François Millet műveit. Azonban tőlük függetlenül alakítja ki önálló, de a francia impresszionizmus hatása alatt álló saját színi világát.
Változatos témaválasztásában a legjelentősebb alkotásai az enteriőrök és életképek. Specialitása a belső terekbe behatoló erős napsütés ábrázolása.[10] Ilyen képei közül a legismertebb a Napfény a kék szobában című műve 1881-ből. A szülői háznak ez a polgári berendezésű szobája a kor és a vidék szokásainak megfelelően élénk színekre volt kifestve. Az ablakon betörő napsütés még jobban kiemeli ezeket az erős színeket.
Anna Ancher leginkább családtagjairól és közeli ismerőseiről készített portrékat, gyakran profilból ábrázolva.[11] Erősen hatott rá skageni festő-kollégáinak portréfestészete.
Életéről és művészetéről film is készült Anna Ancher – Eine Einführung in Anna Anchers Leben und Kunst címmel.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Heide Grape Albers: Malerin Anna Ancher in Skagen 14., 23. o.
- ↑ Heide Grape Albers: Malerin Anna Ancher in Skagen 14. o.
- ↑ a b Ausst. Kat. Vilhelm Kyhn, Kunstverein, København 1993 44. o.
- ↑ Vilhelm Kyhn levele az eljegyzésről, 1877. november 26., publikálva: Fabritius 1992, 84. o. (A Helga Ancher-alapítvány levélgyűjteménye).
- ↑ Berlingske Tidende, 1880. május 25. Idézi: Bente Scavenius: Fremsyn-Snæversyn. Dansk dagbladskunstkritik 1880–1901. Kopenhagen 1983. 15. és 30. o.
- ↑ Voss, 1975, 124. o.
- ↑ Hanna Rönnberg 1931, 60. o.
- ↑ Heide Grape Albers: Malerin Anna Ancher in Skagen 23. o.
- ↑ Heide Grape Albers: Malerin Anna Ancher in Skagen 54. o.
- ↑ Heide Grape Albers: Malerin Anna Ancher in Skagen 73. o.
- ↑ Heide Grape Albers: Malerin Anna Ancher in Skagen 69–70. o.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Anna Ancher című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- www.fembio.org
- Anna Ancher auf der Liste der Künstler ULAN (Union List of Artist Names)
- Anna Ancher in OPEN LIBRARY
- Seite des Ancherhus Museums
- Grabstein von Anna und Michael Ancher
- Skagens Museum
- Heide Grape-Albers: Malerin Anna Ancher (1859–1935) in Skagen, Hannover 1994, ISBN 3-929444-04-6 (németül)
- Nils Ohlsen: Skandinavische Interieurmalerei zur Zeit Carl Larssons, Berlin, Reimer, 1999, ISBN 3-496-01198-X (németül)
- Künstlerkolonie Skagen. Eine Ausstellung des Skagens Museum in Skagen, Dänemark im Altonaer Museum in Hamburg 12. April –11. Juni 1989, herausgegeben von Gerhard Kaufmann. 1989. Hamburg. Norddeutsches Landesmuseum
- Claus Jacobsen:Anna Ancher. Kopenhagen, 2004. Aschehoug Dansk Forlag A/S (németül)
- Alette Rye Scales:Anna Ancher. Danish painter, 1859–1935. In: Gaze, Delia. 1997. Dictionary of Women Artists. Band 1. London. Fitzroy Dearborn. ISBN 1-884964-21-4, ISBN 978-1-884964-21-3 (angolul)
- Lise Svanholm: Damerne på Skagen, København: Gyldendal, 2006 ISBN 87-02-04499-4, ISBN 978-87-02-04499-7 (dánul)
- Rudolf Zeitler: Skandinavische Kunst um 1900, VEB E.A.Seemann Verlag Leipzig 1990, ISBN 3-363-00410-9 (németül)