Apor (hadvezér) – Wikipédia

Apor 10. századi magyar hadvezér. A 14. századi krónika-kompozíció szerint ő volt a Bizáncot támadó magyar seregnek a vezére 959-ben, amelyikhez Botond vitéz története is kapcsolódik. Az Apor nemzetség névadó őse.^[1]

Fontos szerepét jelzi, hogy a 955-ös augsburgi vereség utáni helyzetben az új fejedelem, Taksony a Duna nyugat felől védettebb bal partján folytatta szállásváltó életmódját, Apor viszont a jobb parton, hogy így is védje a fejedelmi szállásokat. Téli szállása a későbbi Tolna vármegye területén volt, ahol nemzetségének később legfontosabb birtokai feküdtek, nyári szállása pedig Szentendre mellett.^[2]

958-ban Bizánc alá vonult egy magyar sereggel, hogy beszedje a szokásos adót, Bizánc azonban megtagadta ezt, s a legenda szerint ekkor került sor Botond párviadalára. A császár megtagadta az adót, mire a magyar sereg zsákmányolva hazatért. Ezzel véget ért a magyar-bizánci szövetség, amely Bizáncnak a bolgárok hátában levő magyarok miatt volt fontos. Ezután a magyarok az erdélyi Zombor gyula kivételével elfordultak az ortodox kereszténységtől is.^[2]

A hadjárat végkifejletét Theophanész 963-ban készült világkrónikája mondja el, miszerint a Thrákiát végig rabló, Bizáncig száguldó magyarokat egy éjjel a táborukra törve támadta meg egy bizánci sereg, szétverte és a zsákmányuktól megfosztotta őket. A sereg vezére Pothosz Argürosz patrikiosz, az őrségek domesztikosza volt, és csatlakozott hozzá három bizánci thema (Bukellarioi, Opszikion és Thrakeszion) hadvezére is.^[3]

Elképzelhető, hogy hosszú életet élt, és megérte István király korát, mivel a tőle származó nemzetséget róla nevezték el.^[4]