Ariadne Oliver – Wikipédia
Ariadne Oliver | |
Megszemélyesítője |
|
Neme | nő |
Ariadne Oliver krimiírónő Agatha Christie regényeiben, az írónő önmagáról mintázott karikatúrája.[1] Első ízben a Parker Pyne nyomoz című kötetben jelent meg.[2]
Egyénisége
[szerkesztés]Kedves középkorú hölgy, nemes vágású arccal, határozott szemöldökkel, ősz hajjal, gyakran változó frizurával. A maga módján kellemes külsejű nagydarab asszony. Óriási mennyiségű almát eszik. Alkotójához hasonlóan ő is antialkoholista.[3] Feminista nézeteket vall, visszatérő megjegyzése a Bezzeg, ha egy nő volna a Scotland Yard vezetője...
Állandó regényalakja Sven Hjerson, a vegetariánus finn detektív, akit szívből utál, méghozzá azért, mert kezdetben nem tudott semmit a finnekről és emiatt pontatlanul írt. Ariadne Oliver szívesen meggyilkolná Sven Hjersont, mint ahogy Agatha Christie is ezt nyilatkozta a Daily Mailnek Hercule Poirot-val kapcsolatban.[4]
Az írást nem tartja élvezetesnek, hanem kemény munkának.[5] Sikeres krimiszerzőként nehezére esik elviselnie rajongóit,[6] és azt is nehezen tűri, hogy műveinek színpadra alkalmazása során átalakítsák az általa kitalált szereplőket.[4]
Művek Ariadne Oliver szereplésével
[szerkesztés]- Parker Pyne nyomoz (1934)
- Nyílt kártyákkal (1936)
- Mrs McGinty halott (1952)
- Gloriett a hullának (1956)
- Bűbájos gyilkosok (1961)
- Harmadik lány (1966)
- Halloween és halál (1969)
- Az elefántok nem felejtenek (1972)
A Nyílt kártyákkal című regény azonos című színpadi változatát 1981-ben mutatta be a londoni Vaudeville Theathre, ahol Ariadne Oliver szerepét Margaret Courtenay alakította.[7]
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Hadnagy Róbert - Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz. Budapest: Európa. 2004. ISBN 963-07-7429-1
- Laura Thompson: Agatha Christie. Egy angol rejtély. Budapest: Háttér. 2009. ISBN 978-963-9365-87-2.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]