Averroës – Wikipédia

Ebben a szócikkben az arab nevek magyaros átírásban szerepelnek.

Averroës (ibn Rusd)
Született	أبو الوليد محمد بن أحمد بن محمد بن رشد 1126. április 14. Córdoba
Elhunyt	1198. december 10. (72 évesen) Marrákes
Foglalkozása	filozófus orvos csillagász bíró tanár író
Filozófusi pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
arab filozófia – középkori filozófia –
Iskola/Irányzat	averroizmus
Érdeklődés	filozófia, teológia, fizika, orvostudomány, matematika, csillagászat
Akikre hatott	Maimonidész, Aquinói Szent Tamás, Spinoza
Akik hatottak rá	Arisztotelész Mohamed próféta Platón Plótinosz Malik ibn Anas Muhammad ibn Muhammad al-Gazáli Ibn Báddzsa Ibn Zuhr Abu Bakr ibn Tufajl Abu Naszr Muhammad al-Fárábi Avicenna
Fontosabb művei	The Incoherence of the Incoherence On the Harmony of Religions and Philosophy Bidayat al-Mujtahid Colliget
A Wikimédia Commons tartalmaz Averroës (ibn Rusd) témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Averroës, eredetileg ibn Rusd (arab betűkkel ابن رشد – Ibn Rušd), teljes nevén Abu l-Valíd Muhammad ibn Ahmad al-Barbari (arabul أبو الوليد محمد بن أحمد البربري – Abū l-Walīd Muḥammad ibn Aḥmad al-Barbarī; Córdoba, 1126. április 14. – Marrákes, 1198. december 10.) középkori arab filozófus és polihisztor, aki az Ibériai-félszigeten élt az Almorávidák, majd az Almohádok birodalmában. Célja a Korán tökéletesebb megértése volt az arisztotelészi és az iszlám filozófia segítségével.

Destructio destructionis (Taháfut at-Taháfut / „Az összeomlás összeomlása”) című művében szembeszállt korának általános filozófiaellenes hangulatával és bizonyítja, hogy az al-Gazáli által Taháfut al-falászifa („A filozófusok összeomlása”) című könyvében kifejtett misztikus nézetek hibásak, még csak nem is filozófiai igényességgel kigondolt tételek. Azt állította, hogy az anyag és a mozgás örökkévaló, nem valamiféle teremtés eredménye; tagadta az individuális lélek halhatatlanságát és a túlvilági életet.

Córdobában született. Apja és apai nagyapja is kádi volt; ő maga is kádi lett, előbb Sevillában, majd Córdobában. Teológiát, jogot, orvostudományt, matematikát és filozófiát tanult. Abu Bakr ibn Tufajl ajánlatával 1182-ben került az almohád Abu Jaakúb Júszuf kalifa udvarába mint háziorvos, majd a kalifa halálát követően, annak fia, Jaakúb al-Manszúr szolgálatában állt. A kalifa megbízásából kezdett hozzá Arisztotelész műveinek fordításához és értelmezéséhez.

Averroës tizenegy éven keresztül volt al-Manszúr udvarában, amikor a kalifa a filozófus ellenfeleinek intrikáinak befolyására először egy Córdoba közeli kis helységbe, majd Marokkóba száműzte. A vád szerint Averroës az ókoriak filozófiáját művelte az igaz hit rovására. Műveit elégették. Marrákesben halt meg.

Averroës filozófiájának célkitűzése Arisztotelész arab, újplatonikus értelmezésének helyesbítése volt. Arisztotelésznek olyan tiszteletet adott, amilyen abban a korban csak egy vallásalapítónak járt, így az arisztotelészi tanokhoz igazította számos vallási kérdés megválaszolását. Ilyen tanítása volt az, miszerint Isten létezését a kinyilatkoztatástól függetlenül is bizonyítani lehet, az értelem segítségével. Ugyancsak Arisztotelészt követte a lélek halhatatlanságát illetőleg: azt állította, hogy a lélek nem halhatatlan, de az értelem (núsz) az. Mindezen nézetei miatt az ortodox muszlimok – sőt a keresztények is – elítélték tanait, amelyek Muhammad al-Gazáli: A filozófusok összeomlása című könyvére, amely azt volt hivatott kimutatni, hogy mivel minden igazság már meg van írva a Koránban, nincs szükség a kinyilatkoztatástól független spekulációkra, válaszul Averroës Az összeomlás összeomlása című könyvet írta meg.

Írásaiban arra vállalkozott, hogy bebizonyítsa a lényegi egyezést a vallásjog (saría) és a filozófia (falszafa) között. Főbb műveiben, a Döntő értekezésben (Faszl al-makál) és Platón Államához írt kommentárjában arra mutatott rá, hogy a filozófia és a vallás célja ugyanaz: az egyik a másiknak „társa és nevelő nővére”. Az igazság egy, csak az emberek különböző utakon keresik és magyarázzák. Azonban csak a filozófus képes, jogosult, sőt köteles demonstratív érveléssel kifejteni a profetikusan kinyilatkoztatott törvény legmélyebb, belső jelentéseit. Így ebben a tanításában csatlakozott Platónhoz és ő is megkülönböztette a filozófus természetet és a tömeget. Előbbit újabb két csoportra osztotta: a teológusokra és a filozófusokra. A tömegnek közvetlen jelentésében kell elfogadnia a Szentírás történeteit, példabeszédeit. A Szentírásban foglalt teljes igazságot viszont csak a filozófus természet képes felfogni. Azonban mindenkinek egyformán kell elfogadni a Korán bizonyos állításait, mivel ezen állítások Isten kinyilatkoztatásai. Ezért – állította Averroës – a saría felsőbbrendű a nomosznál (görög szó, jelentése: ember alkotta törvények).

Averroës lélekre vonatkozó tanítása tagadja a lélek halhatatlanságát, ugyanakkor különbséget tesz az aktív és a potenciális intellektus között. Az aktív intellektus (isteni ész) nyújtja az intelligibilis formákat, a passzív intellektus (ember) pedig felveszi őket. A formák aktualizálódása a potenciális intellektusban konkrét emberre vonatkozóan eredményezi az individuálisan szerzett intellektust.

Averroës műveit már a 13. század elején Skóciai Mihály latinra fordította. Európai hatása nemcsak a skolasztikusokra volt nagy, hanem mindazon szabadgondolkodók körében, akik tagadták a halhatatlanságot. Követőit averroistáknak nevezték.

• Atlasz – Filozófia. Athenaeum, Budapest, 1999. ISBN 963-85962-3-6
• Averroës (Ibn Rusd) – Terebess e-tár
• Bertrand Russell: A Nyugati filozófia története. Göncöl Kiadó, Budapest ISBN 963-9183-48-2
• Filozófiai kisenciklopédia. Magyar Könyvklub, Budapest, 1993 ISBN 963-09-3673-9
• Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. Budapest: Kőrösi Csoma Társaság. 2005. ISBN 9638378212