Azuga – Wikipédia
Azuga | |||
Azuga a Bikakelebucsról | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Románia | ||
Történelmi régió | Munténia | ||
Fejlesztési régió | Dél-romániai fejlesztési régió | ||
Megye | Prahova | ||
Rang | Város | ||
Községközpont | Azuga | ||
Polgármester | Constantin Samson (PV) | ||
Irányítószám | 105100 | ||
SIRUTA-kód | 130954 | ||
Népesség | |||
Népesség | 3901 fő (2021. dec. 1.)[1] | ||
Magyar lakosság | 9 (0%, 2021)[2] | ||
Népsűrűség | 53 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 930 m | ||
Terület | 83 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 26′ 42″, k. h. 25° 33′ 19″45.445000°N 25.555278°EKoordináták: é. sz. 45° 26′ 42″, k. h. 25° 33′ 19″45.445000°N 25.555278°E | |||
Azuga weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Azuga témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Azuga város Prahova megyében, Munténiában, Romániában. A Prahova-völgy egyetlen települése, mely nem üdülőtelepként, hanem iparvárosként alakult ki, és iparvárosi jellegét egészen a 20. század végéig megőrizte.
Fekvése
[szerkesztés]A Prahova és az Azuga folyók találkozásánál fekszik, a Bucsecs-hegység és a Baj-hegység lábainál. 1881-ig az Întreprahove (Prahovák között) nevet viselte, utalva a két folyóra. Áthalad rajta a DN1 főút és a Brassó-Bukarest vasútvonal.
Történelem
[szerkesztés]A korabeli krónikák egy Căciula Mare nevű vendégfogadót említenek ezen a helyen (a jelenlegi város ortodox templomának helyén), mely feltételezések szerint 1725 körül épült. Az első lakóházak a 19. század első éveiben épültek az időjárás viszontagságaitól védett Prahova folyó völgyében; 1800 körül itt telepedett le Gheorghe Zangor juhpásztor, őt hamarosan több más család követte.[3]
A település gyors fejlődését mutatja, hogy 1830-ban üveggyár kezdte meg a működését. Az elkövetkező évtizedekben sorra nyíltak meg az üzemek, gyárak: készítettek itt meszet, cementet, sajtot, fagerendát, posztót, szalámit, sört, pezsgőt, tűzálló kerámiát. Az 1989-es rendszerváltást követő privatizáció után a gyárak tönkrementek, legtöbbjüket lebontották. Napjainkban már csak egy ásványvíztöltő működik.
Ipara elvesztése után Azuga a turizmusra összpontosított. A város környékén alakították ki Románia legnagyobb sípályáit (Sorica és Cazacu), ezeknek és csodálatosan szép elhelyezkedésének köszönhetően napjainkra az ország egyik turistaparadicsomává nőtte ki magát. A természeti értékek megvédése érdekében a város körül nyolc természetvédelmi körzetet hoztak létre.
Lakossága
[szerkesztés]Népességváltozás | ||
---|---|---|
Év | Népesség | Vált. (%) |
1956 | 3 732 | — |
1966 | 4 808 | +28,8% |
1977 | 5 397 | +12,3% |
1992 | 6 487 | +20,2% |
2002 | 5 213 | −19,6% |
2011 | 4 440 | −14,8% |
Nemzetiségek | 2002 | |
---|---|---|
Románok | 5128 | 98,36% |
Magyarok | 40 | 0,46% |
Romák | 21 | 0,40% |
Németek | 19 | 0,36% |
Lipovánok | 2 | 0,03% |
Csángók | 1 | 0,01% |
Örmények | 1 | 0,01% |
Egyéb nemzetiségűek | 1 | 0,01% |
Összesen | 5213 | 100,0% |
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1969. szeptember 19-én Simona Păucă többszörös olimpiai bajnok tornász.
Képek
[szerkesztés]- Azuga
- Tömbháznegyed
- Elhagyatott gyár
- Vasútállomás
- Sorica sípálya
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
- ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
- ↑ Istoric. CNIPT Azuga. [2016. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 29.)