Baros Gyula – Wikipédia

Baros Gyula
Született	1876. január 22. Budapest
Elhunyt	1936. október 17. (60 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	pedagógus, irodalomtörténész
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem (–1899)
Sírhelye	Farkasréti temető (11/1-1-342)
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Baros Gyula témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Baros Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Baros Gyula (Budapest, 1876. január 22. – Budapest, Kőbánya, 1936. október 17.)^[1] középiskolai tanár, irodalomtörténész, 1927-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Baros László és Sári Mária fia. Felsőfokú tanulmányait a budapesti egyetemen végezte magyar-latin szakon. 1899-től nőnevelő, 1906-tól a Veres Pálné Leánygimnázium tanára, több alkalommal (1912–1915 és 1932–1936 között) igazgatói teendőket látott el a gimnáziumban. 1919–1921 között magyar nyelvi szakfelügyelői feladatot vállalt Budapesten.

Korán bekapcsolódott az irodalomtörténészek körébe. Horváth Jánossal és Pintér Jenővel 1911-ben megalapította a Magyar Irodalomtörténeti Társaságot, s több ízben is a társaság folyóiratának, az Irodalomtörténet c. kiadványnak helyettes szerkesztője (1915–1916 és 1933–1936 közt) volt. Maga is foglalkozott irodalomtörténet-írással, kisebb tanulmányait szaklapokban (Irodalomtörténet; Napkelet) publikálta, de szép számmal jelentek meg művei kötetekben is. Legjelesebb munkája Boldog Margit legendájának közreadása 1927-ben.^[2] 1927-ben választotta be a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai sorába. Halálát szívkoszorúér-elmeszesedés okozta. A Farkasréti temetőben temették el. Felesége Kotzem Etelka Effrieda Margit volt.

• Barcsay és Báróczy. Sajókaza, 1905.
• Radványi verses könyvek. Budapest, 1905.
• Rimay János szerelmi lírája. Budapest., 1906)
• Petőfi a magyar költők lantján. Endrődi Sándorral. Budapest, 1910.
• Gróf Széchenyi István emlékezete. Budapest, 1910.
• Arany János és Tisza Domokos. Budapest, 1911.
• Adatok Barcsay Ábrahám levelezéséhez. Budapest, 1911.
• Arany, Petőfi és a ponyvairodalom. Budapest, 1918.
• Madách nyomai szépirodalmunkban. Budapest, 1923.
• Jókai a szépirodalomban. Budapest, 1925.
• Boldog Margit legendája /A XVI. századi szöveget ... átírta ... Baros Gyula. Budapest. : Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 1927.

• Nekrológ. It. 1936.

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 121. o.  
• Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 144. o. ISBN 963-05-6805-5