Bechtler Péter – Wikipédia

Bechtler Péter (Kula, 1891. április 22. – Budapest, 1964. november 29.) magyar faszobrász, szakszervezeti vezető, szociáldemokrata politikus, 1945 és 1948 között Budapest alpolgármestere, nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő.

Bechtler Péter a Bács-Bodrog vármegyei Kulán született 1891-ben, Bechtler János molnár és Grieszfelder Erzsébet fiaként. Az elemi iskola hat osztályát végezte el, majd faszobrászmesterséget tanult. 1910-ben csatlakozott a Budapesti Szobrászok Szakegyletéhez, melynek 1913-ban választmányi tagja lett, majd 1915 és 1948 között 33 évig elnöke volt. Szintén 1910-ben lépett be a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, aminek 1917-ben választmányi tagja lett, valamint a párt országos nemzetiségi kisebbségi bizottsága titkáraként a magyarországi németajkú szociáldemokraták ügyeiért felelt.^[4][5]

1918 őszén, az őszirózsás forradalom idején a Magyar Nemzeti Tanács tagja lett, a Tanácsköztársaság alatt pedig a Budapesti Központi Forradalmi és Munkástanács tagja volt, ezért a proletárdiktatúra bukása után 1919 augusztusában rövid időre letartóztatták. 1925-ben az MSZDP budai kerületi titkára és a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja lett. 1926-ban, 1935-ben és 1939-ben is indult pártja jelöltjeként az országgyűlési választásokon képviselőjelöltként, de nem szerzett mandátumot. 1938 és 1944 között a Szállítási és Közlekedési Munkások Szövetségének titkára is volt, így a szállítómunkások 1940-es bérmozgalmának irányítója is lett. A két világháború között fővárosi képviselőként főleg városrendezési kérdésekkel foglalkozott, a fogaskerekű vasút villamosításának, népstrandfürdők és külterületi iskolák építésének szorgalmazója volt. Az ország 1944-es német megszállása alatt összekötő szerepe volt az SZDP, a szakszervezeti mozgalom és a Magyar Front között.^[6]

1945 elején az SZDP intézőbizottságának tagja, majd 1945. január 23-án Budapest székesfőváros alpolgármestere lett Csorba János polgármester mellett, tisztségét 1948-ig viselte, így alpolgármester volt Vas Zoltán, Kővágó József és Bognár József polgármestersége idején is. 1945-ben a Szabad Szakszervezeteket képviselve az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja volt, majd az 1945-ös nemzetgyűlési és az 1947-es országgyűlési választásokon az SZDP Baranya és Tolna vármegyei listájáról szerzett mandátumot. 1945-től 1946-ig a Legfelsőbb Sporttanács, illetve a Legfelsőbb Ötös Sporttanács tagja, 1946 és 1948 között pedig a Városi, Vármegyei és Községi Alkalmazottak Országos Szövetségének elnöke volt. 1948-ban lemondott mandátumáról, illetve alpolgármesteri és egyéb tisztségeiről, az év végén pedig a Kőbányai Téglagyár kereskedelmi igazgatója lett.^[4]

1952 májusában letartóztatták és az év novemberében koholt vádak alapján, háborús bűntett miatt hat évi fegyházbüntetésre ítélték. 1955 augusztusában kegyelemmel szabadult és 1956-ban rehabilitálták. Az 1956-os forradalom idején ismét bekapcsolódott a politikai életbe, és rövid időre, november 2. és november 4. között újra Budapest alpolgármestere volt.^[6]

Első felesége Kecskés Margit volt, akinek halála után újranősült. Két fia született, Bechtler Kornél és Bechtler János.^[4]

• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában