Berényi Béla – Wikipédia

Berényi Béla, teljes nevén Berényi Béla Lipót (Debrecen, 1911. október 26.^[1] – Budapest, 2005. május 2.) fogorvos, szájsebész, egyetemi tanár, az orvostudományok kandidátusa (1962).

Berényi István orvos, debreceni városi tisztiorvos és Radó Amália (1888–1975) fiaként született zsidó családban. Középiskolai tanulmányait a Debreceni Kegyes-Tanítórendi Római Katolikus Főgimnáziumban végezte (1921–1929), majd a debreceni Tisza István Tudományegyetem Orvostudományi Karának hallgatója lett, ahol 1935-ben orvosi oklevelet szerzett. 1935–36-ban a bécsi Rudolfspital II. számú Sebészeti Osztályán Demel professzor gyakornokaként működött. 1936 és 1938 között a Bécsi Egyetem Fogászati Klinikájának gyakornoka, egyetemi tanársegéde volt, azonban Ausztria német megszállása miatt menekülni kényszerült. 1938-ban fogorvosi szakvizsgát tett. Hazatérését követően az Apponyi Poliklinika Simon Béla vezette fogászati osztályán helyezkedett el segédorvosként. A zsidótörvények következtében nem folytathatta intézeti munkásságát, s 1940-től magánpraxist vezetett. 1939 januárjában felvették a Magyar Fogorvosok Országos Egyesületébe.^[2] 1942–1944 között a nagybányai Állami Kórház Sebészeti Osztályának munkaszolgálatos alorvosa, 1944 júniusa és októbere között lesencetomaji körorvos volt. A német megszállás után illegalitásba vonult és részt vett az ellenállási mozgalomban. A második világháború után a budafoki Tisztiorvosi Hivatal és az Újságírók Szanatóriumi Egyesülete szájsebész szakorvosa, 1947-től 1949-ig a budapesti Péterfy Sándor Utcai Kórház-Rendelőintézet Fogröntgen Osztályának alorvosa volt. 1949-ben belépett a hadsereg egészségügyi szolgálatába és az év szeptemberétől ő vezette a Központi Katonai Kórház Fogászati és Szájsebészeti Osztályát. A következő évben letette a sebész szakorvosi vizsgát. 1953–54-ben az V. Magyar Egészségügyi Csoport szájsebészeként Koreában dolgozott és csoportvezetői tisztséget töltött be. 1956 áprilisában a Budapesti Orvostudományi Egyetem, illetve SOTE Fogászati Klinikájára helyezték egyetemi adjunktusi beosztásba. 1957-ben megalakította a szájsebészeti, traumatológiai osztályt, amelyet 1957-től kezdve docensként vezetett.^[3] 1962-ben kinevezték a Központi Sztomatológiai Intézet igazgató-főorvosává. 1967 júliusában egyetemi tanári címet kapott^[4] és 1969-től 1974-ig a dékáni tisztséget is ő töltötte be. 1976-ban nyugalomba vonult. 1983-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Tanácsa honoris causa senatorrá választotta. 1987-ben a Nemzetközi Szájsebészeti Társaság tiszteletbeli tagjává fogadta. Közel 100 tudományos cikket írt, több hazai és külföldi szájsebészeti tankönyv szerzője, társszerzője volt.

Első felesége Aczél Edit, Édy (1917–1939)^[5] volt, Aczél Jenő debreceni ügyvéd és Weisz Ilona lánya. 1939-ben nőül vette Gál Zsuzsanna közgazdászt. Lánya Karlovitsné Berényi Éva (1940) mérnök.

A Fiumei Úti Sírkertben nyugszik.

• Munka Érdemrend (1954)^[6]
• Koreai Állami Zászlórend II. fokozata (1954)
• Munka Érdemrend arany fokozata (1976)^[7]
• Árkövy József-emlékérem (1976)
• Balogh Károly-emlékérem (1978)

• A preventív fogászat mai állása. (Fogorvosi Szemle, 1947)
• Új implantációs fogpótlás. (Honvédorvos, 1950)
• Néphadseregünk fogászati ellátásának hiányosságairól. – Az arc-, állcsontsérültek ellátása a tábori egészségügyi szolgálatban a század körletétől a hadosztály segélyhelyig. (Honvédorvos, 1951)
• Ectodermis erosiva pluriori ficialis aureomycin terápiára gyógyult esete. (Fogorvosi Szemle, 1951)
• A fogpótlások javallatainak elbírálása sürgősségi szempontból. – A stomatitis ulcerosa a honvédfogorvos szempontjából. (Honvédorvos, 1952)
• Frissen készített érzéstelenítő oldatok alkalmazása a stomatológiában. (Fogorvosi Szemle, 1952)
• Új műtéti eljárás a nyitott harapás kezelésére. (Fogorvosi Szemle, 1953)
• Adamantinoma mandibulae műtéti megoldása egy ülésben végzett resectióval és alloplasticával. – Stomatológiai vonatkozású syndromatológia. (Fogorvosi Szemle, 1954)
• Nagykiterjedésű állcsontcysták gyógyítása csonthomotranszplantációval. (Katonaorvosi Szemle, 1954)
• Az arc- és állcsontok háborús sérülései. (Szájsebészet. Egyetemi tankönyv. Szerk. is Balogh Károllyal, Skaloud Ferenccel, Varga Imrével. Budapest, 1955)
• A makrocheiliák kórtana és megkülönböztető kórisméje. Pastinszky Istvánnal. (Fogorvosi Szemle, 1956)
• Állkapocstörések. Az Orvostovábbképző Intézet jegyzete. (Budapest, 1957)
• Az állkapocstörés előidéző okai, előfordulási helye és gyógyítása 112 eset elemzése kapcsán. (Fogorvosi Szemle, 1958)
• Az arckoponyatörések sebészi gyógyítása. (Magyar Traumatológia, 1960)
• Állkapocssérülések kórlefolyásának és a gyógyítás késői eredményeinek értékelése. Kandidátusi értekezés. (Budapest, 1961)
• A processus articularis mandibulae töréseinek gyógyítása. Nitsche, Herminnel és Vályi Edittel. (Fogorvosi Szemle, 1961)
• Idősült állkapocsficam műtéti eljárása. Ackermann Alajossal. – Az állcsonttörések jellegzetességei öregkorban. Péter Viktorral. (Fogorvosi Szemle, 1962)
• A gyakorló orvos fogászata. Szerk. Kovács Györggyel. 2 táblával. (A gyakorló orvos könyvtára. Budapest, 1963)
• Az arcdeformitások korrekciója szájsebészeti módszerekkel. (Orvosi Hetilap, 1968. 22.)
• A fogorvosképzés módszertani kérdései. (Felsőoktatási Szemle, 1970)
• Szájsebészet. Egyetemi jegyzet. (Budapest, 1972)
• Open Subcondylar Osteotomy in the Treatment of Mandibular Deformities. (Budapest, 1973)
• Nagyfokú arctorzulást okozó állcsonti rendellenesség műtéti korrekciója. Bögi Imrével. (Orvosi Hetilap, 1975. 30.)
• A sialochemiai vizsgálatok jelentősége a Sjögren-syndroma diagnosztikájában. Benedek Erikával. (Orvosi Hetilap, 1975. 48.)
• Nyálmirigygyullladások Sumetrolim kezelése. Benedek Erikával, Romhányi Tiborral. (Orvosi Hetilap, 1977. 16.)
• Szájsebészet. Monográfia és egyetemi tankönyv. Inovay Jánossal, Vámos Imrével. Az oxiológiai fejezetet Bencze Béla írta. (Budapest, 1980)

• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
• Kozák Péter: Berényi Béla. www.nevpont.hu (2013) (Hozzáférés: 2022. február 6.)
• Dr. Emed Alexander: Emlékezés Berényi Bélára. www.informed.hu (2007. október 2.) (Hozzáférés: 2022. február 6.)
• Kóbor András. „Megemlékezés Huszár György (1911–2002) és Berényi Béla (1911–2005) születésének századik évfordulóján”. Fogorvosi Szemle (Magyarország) 104 (4), 123–128. o. (Hozzáférés: 2022. február 6.) 

• Révai új lexikona II. (Bak–Bia). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-540-7