Bleiburg – Wikipédia

Bleiburg (Pliberk)
A főtér
Bleiburg címere
Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Karintia
Járás	Völkermarkti járás
Irányítószám	9150
Körzethívószám	0 42 35
Forgalmi rendszám	VK
Népesség
Teljes népesség	4072 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	479 m
Terület	69,75 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 35′ 24″, k. h. 14° 47′ 56″46.59, 14.79888888888946.590000°N 14.798889°EKoordináták: é. sz. 46° 35′ 24″, k. h. 14° 47′ 56″46.59, 14.79888888888946.590000°N 14.798889°E
Bleiburg weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Bleiburg témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Bleiburg (szlovénül: Pliberk) osztrák város Karintia Völkermarkti járásában. Lakossága 2016 januárjában 4030 fő volt.

Bleiburg Karintia délkeleti részén, a szlovén határ mellett fekszik (maga a város kb. 4 km-re tőle). A városi önkormányzathoz 23 kisebb-nagyobb település tartozik: Aich (144 lakos), Bleiburg (1376), Dobrowa (18), Draurain (15), Ebersdorf (475), Einersdorf (277), Grablach (33), Kömmel (68), Kömmelgupf (24), Loibach (399), Lokowitzen (5), Moos (163), Replach (64), Rinkenberg (276), Rinkolach (87), Ruttach (37), Sankt Georgen (35), Sankt Margarethen (89), Schattenberg (21), Schilterndorf (147), Weißenstein (22), Wiederndorf (188), Woroujach (80).

A környező települések: délnyugatra Feistritz ob Bleiburg, nyugatra Eberndorf, északra Ruden, északkeletre Neuhaus, keletre Prevalje (Szlovénia), délre Mežica (Szlovénia).

A régióban a 6. században települtek be a szláv karantánok és létrehozták saját államukat. Karantániát a Bajor Hercegség kebelezte be, majd ezután bajorok kezdtek el betelepülni. A város első írásos említése 1000-ből származik: Albuin brixeni püspök testvérének, Aribo grófnak adományozta Liupicdorfot, a későbbi Bleiburgot. 1228-ban már mai nevén, "castrum et forum pliburch"-ként írnak róla.

A 13. században a Heunburg-család szerezte meg a települést, tőlük a Pfannbergekhez, 1338-ban pedig az Auffensteinekhez került. Miután ők fellázadtak a Habsburgok ellen, 1368-ban felprédálták a települést és utána hercegi tulajdonba vették. 1370-ben városi státuszt, 1393-ban vásárjogot kapott. Az 1470-es években Bleiburgot háromszor is kifosztották a török portyázók.

1739-ben tűzvész pusztított a városban. A vasút 1864-ben érte el a települést. 1880-ban 1121-en laktak Bleiburgban, 83%-uk német volt, 15%-uk pedig szlovén.

Ausztria német annexiója után a szlovének egyre erősödő diszkriminációtól szenvedtek, Jugoszlávia megszállása után pedig teljesen betiltották a nyelv használatát. A megszállt Alsó-Stájerországból 60 ezer szlovént telepítettek ki, 1942 áprilisában pedig a bleiburgi kisebbséget is deportálták.

A második világháború után a Tito partizánjai elől menekülő horvát és szlovén katonák, szélsőjobboldali usztasák mellett civilek Ausztriában kerestek menedéket. 1945 májusában a brit megszálló hatóság Bleiburgban több ezer hadifoglyot és menekültet átadott Jugoszláviának (összességében közel százezret), ahol egy részüket kivégezték, mások kényszermunkatáborokban pusztultak el. Ez az eseménysorozat volt a bleiburgi tragédia.

2016 januárjában a bleiburgi önkormányzathoz tartozó településeknek 4030 lakója volt; az utóbbi 60 évben a város lakossága többé-kevésbé stagnált. A 2001-es népszámlálás adatai szerint 95%-uk osztrák, 2,5% pedig boszniai állampolgár volt. Szlovénül 30,4% beszélt.

A lakosok 92,2%-a katolikusnak, 1,7% ortodox kereszténynek, 1,6% evangélikusnak, 1,1% mohamedánnak, 2,0% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát.

• a főtéren található az 1724-ből származó pestisemlékmű és több 16-18. században épült ház.
• a 12. századi alapokon 17. század elején épült bleiburgi vár.
• a késő gótikus Szt. Péter és Pál plébániatemplom
• a szlovén kultúrcentrum
• a heiligengrabi barokk templom
• a Werner Berg-múzeum

• Milka Hartman (1902–1997) szlovén költő
• Werner Berg (1904–1981) festő
• Kiki Kogelnik (1935–1997) festő, szobrász
• Johann Kresnik (1939–2019) táncos, koreográfus
• Rainer Schönfelder (1977-) olimpiai bronzérmes alpesi síző

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Bleiburg című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• K.K. Statistische Central-Commission, Special-Orts-Repertorien der im Oesterreichischen Reichsrathe vertretenen Königreiche und Länder. Band V Kärnten (Wien 1883) S. 75.
• B. Entner, H. Wilscher: „Sämtlich Slovenen!“ Kärntner SlowenInnen zwischen Entrechtung und Diskriminierung. In: Pawlowsky, Verena/Wendelin, Harald [Hg.]: Ausgeschlossen und entrechtet. Raub und Rückgabe. Österreich von 1938 bis heute. Wien 2006, 54–76.
• Ivica Žnidaršič: O Izgonu Slovencev, organiziranosti slovenskih izgnancev, prisilnih delavcev in beguncev ter prizadevanjih za uveljavitev pravic do vojne odškodnine.Ljubljana : Društvo izgnancev Slovenije 1941–1945, 2009.
• B. Entner, A. Malle (Hg.): Pregon koroških Slovencev 1942, Die Vertreibung der Kärntner Slowenen. Klagenfurt/Celovec 2012
• J. W. Schaschl (Hg.): Als Kärnten seine eigenen Kinder deportierte, Die Vertreibung der Kärntner Slowenen 1942–1945, Historischer Überblick – Zeitzeugenerzählungen – Briefe und Dokumente. Klagenfurt/Celovec 2012.
• V. Sima: Gewalt und Widerstand 1941–1945. In: A. Moritsch (Hg.): Die Kärntner Slovenen 1900–2000. Bilanz des 20. Jahrhunderts. Klagenfurt/Celovec [e.a.] 2000, 263–280.