Boci, boci tarka – Wikipédia

Kodály Zoltán pedagógiai elvei alapján a gyermekkel zenei anyanyelvét, vagyis a magyar népzenét kell elsajátítani, s csak később – iskolás korban - próbálkozhatunk más népek dalainak megtanításával, illetve a zeneirodalom értékes alkotásainak tanításával. A gyermeket természetesen nem csak a pedagógus által közvetített zenei hatások érik. Családi körben többféle zenei stílust is hall, s sokszor nem a legértékesebbek közül. Fogékonyságának, kíváncsiságának köszönhetően felfigyel, megszeret, s részleteiben meg is tanul olyan dallamokat, amelyeket Forrai Katalin megfogalmazása szerint „ nemkívánatos dalok”-nak nevezünk. [forrai, 1986:20.] Ilyen például a Boci, boci tarka kezdetű dal is, amelyet sokszor hallunk bölcsődében, s szövege miatt igen népszerű a kisgyermekek között. Mit is tehetünk ilyen esetben, ha a gyermektől hallunk ilyen dallamokat? Mindenképpen meg kell őt hallgatnunk szeretettel és figyelmesen, ezzel egy magatartási mintát nyújtunk számára. Meg is dicsérhetjük pl. mert szépen mondja a szöveget, csengő hangon énekel, stb. Ne építsünk gátlásokat benne azzal, hogy ledorongoljuk, hiszen nem az ő vétke, hogy nem feltétlenül zenei értéket énekel. S biztosan tudjuk egy hasonló témájú, de zenei fejlődését szolgáló másik dallammal elterelni a figyelmét az általa énekelt dallamról.

Tehenek gyermeke, tehenek gyermeke, fekete pettyekkel tele. Sem szerve, mellyel zengzeteket felvegyen, sem szerve, mellyel legyeket elhessegessen.