Buddy Morrow – Wikipédia
Buddy Morrow | |
Fotó: William P. Gottlieb, 1947 | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Muni Zudekoff |
Becenév | Moe Zudekoff |
Született | 1919. február 8.[1][2] New Haven[3] |
Származás | amerikai |
Elhunyt | 2010. szeptember 27. (91 évesen)[4][1][2] Maitland[5] |
Iskolái | Juilliard School |
Pályafutás | |
Műfajok | swing, rhythm & blues |
Hangszer | harsona |
Tevékenység |
|
Kiadók | RCA Records |
Hangminta | |
Night Train | |
Buddy Morrow weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Buddy Morrow témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Buddy Morrow (New Haven, 1919. február 8. – Maitland, 2010. szeptember 27.) amerikai harsonás, zenekarvezető.
Pályakép
[szerkesztés]Morrow ösztöndíjas harsonás volt 16 évesen Ernest Horatio Clarke-nél a Juilliard Schoolban 1936ban. A következő évben harsonázni kezdett Eddie Condon együttében. Ezután Eddy Duchinnal, Vincent Lopezzel és Artie Shaw-val dolgozott. 1938-ban vált ismertté, amikor csatlakozott Tommy Dorsey zenekarához.
1939-ben Paul Whiteman koncertzenekarával lépett fel egy George Gershwin koncert felvételére. 1940-ben belépett a Tony Pastor zenekarba, de rövidesen már Ray Conniffot váltotta a Bob Crosbynál.
Nem sokkal ezután belépett az Egyesült Államok haditengerészetébe. Ott Billy Butterfielddel készített felvételeket. Egy tíztagú három harsonás együttest vezetett. Elénekelte velük a „Sweet Lorraine”-t és az „It's the Talk of the Town”-t is.
Leszerelése folytatta a munkát Jimmy Dorseynál, később a rádióban szabadúszó stúdiózenészvolt. Elkezdett zenekarvezetést, vezénylést oktatni. 1951-ben az RCA Victor zenekarát igazgatgatta.
Morrow 1950-es évek eleji lemezei (így a „Rose, Rose, I Love You” és a „Night Train”) felkerült a Billboard magazin toplistájára. 1959-ben és 1960-ban a Morrow's Orchestra két albumot adott ki amerikai televíziós főcímdalokból.
1977-től 2010-ig vezette a Tommy Dorsey Orchestra-t. 2010. szeptember 27-én halt meg.
Buddy Morrow-t 91 évesen a színpadra kellett segíteni, hogy vezesse a Tommy Dorsey Orchestra-t Ormond Beach-ben, Floridában, szeptember 24-én, de amint elkezdődött a zene, energiája már nem lankadt. Még harsonaszólót is játszott a „Night Train”-ből, amelyből 1952-ben több mint egymillió példányt adtak el.
Albumok
[szerkesztés]- Re-enlistment Blues (1953)
- Shall We Dance (1955)
- Golden Trombone (1956)
- Music for Dancing Feet (1956)
- A Salute to the Fabulous Dorseys (1957)
- Tribute to a Sentimental Gentleman (1957)
- Night Train (1957)
- Dancing Tonight to Morrow (1958)
- Let's Have a Dance Party! (1958)
- Just We Two (1958)
- Impact (1959)
- Double Impact (1960)
- Poe For Moderns (1960)
- Night Train Goes to Hollywood (1962)
- New Blues Scene (1967)
- Revolving Bandstand (1974)
- Big Band Series − Original Recording (1980)
- The Complete RCA Victor Revolving Bandstand Sessions (1993)
- Swing the Sinatra Way (1998)
Filmek
[szerkesztés]- Buddy Morrow az IMDb-n
Díjak
[szerkesztés]- 2009: Életműdíj, International Trombone Association
- Phi Mu Alpha Sinfonia music fraternity, Rho Tau chapter at Appalachian State University
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ http://www.nytimes.com/2010/10/03/nyregion/03morrow.html
- ↑ http://www.independent.co.uk/news/obituaries/buddy-morrow-trombonist-and-bandleader-who-shot-to-fame-with-the-fifties-hit-night-train-2093390.html
- ↑ http://articles.latimes.com/2010/oct/04/local/la-me-buddy-morrow-20101004
Források
[szerkesztés]- https://www.allaboutjazz.com/musicians/buddy-morrow
- https://www.allmusic.com/artist/buddy-morrow-mn0000537569/biography
- https://www.nytimes.com/2010/10/03/nyregion/03morrow.html== Fordítás ==
Ez a szócikk részben vagy egészben a Buddy Morrow című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.