Cadore – Wikipédia

Cadore
Közép-Cadore: Kilátás Pieve di Cadore felől a Piave folyóra és a Crissin-Tudaio hegységre
Elhelyezkedés	Belluno megye, Veneto,  Olaszország
Fontosabb települések	Pieve di Cadore Auronzo di Cadore
Népesség
Népesség	32 179
Népsűrűség	23.5
Községek átlagos népességszáma	32 180 (2011)
Földrajzi adatok
Terület	1427 km²
Folyóvizek	Boite, Piave
Résztájegységek	Comelico (Alto Cadore) Centro Cadore
Térkép
Közép-Cadore (világoszöld) és Comelico (Felső-Cadore, sötétebb zöld) helyzete Belluno megyén belül
Elhelyezkedése
Cadore Pozíció Észak-Olaszország térképén
é. sz. 46° 30′ 33″, k. h. 12° 21′ 26″46.50916667, 12.3572222246.509167°N 12.357222°EKoordináták: é. sz. 46° 30′ 33″, k. h. 12° 21′ 26″46.50916667, 12.3572222246.509167°N 12.357222°E

A Cadore vagy Cadore-völgy, olaszul: il Cadore, ladin nyelvjárosokban l Cadore vagy l Cador;^[1][2] egy földrajzi terület Észak-Olaszországban, Veneto régió Belluno megyéjében. A Piave és a Boite folyók felső folyásának völgyeit és a környező hegyvidéket, köztük a Comelico-vidéket foglalja magában.

A Cadore-vidék egy nagy kiterjedésű összefüggő völgyrendszer, melyet északon és nyugaton a Dolomitok, keleten a Friuli-Dolomitok(wd) (Dolomiti Friulane), más néven Piavén-túli Dolomitok (Dolomiti d’Oltre-Piave) hegycsoportjai határolnak. A régió két nagy folyója a Boite és a Piave. A Cadore-völgy a Longarone város fölötti folyószakaszokat foglalja magába. Községeinek egy részében ladin nyelvű lakosság él.

A Cadore-vidék területe teljes egészéebn Veneto régió Belluno megyéjében fekszik. Nyugaton Trentino megyével, északon Dél-Tirollal (az olasz Bolzano megyével) és az ausztriai Kelet-Tirollal határos. Keleten Friuli északi részével, Karniával(wd) határos.

A történelmi Cadore tartomány egykor a Velencei Köztársaság része volt. Északi, magashegyi területe, Felső-Cadore (Alto Cadore) közigazgatásilag ma Comelico községeihez van csatolva.

A jelenkori Cadore-vidék négy, bizonyos helyi autonómiát élvező „hegyközség-csoportra” (olaszul: comunità montana, németül: Berggemeinschaft vagy Bezirksgemeinschaft) van felosztva:

• Longarone-környék, Zoldo-völgy (Comunità montana Cadore Longaronese Zoldo): Ospitale di Cadore és Zoppè di Cadore, valamint ide tartozik négy (történelmileg) nem-cadorei város ill. község is: Longarone, Soverzene és Val di Zoldo.
• Közép-Cadore (Comunità montana Centro Cadore).^[3] Auronzo di Cadore, Calalzo di Cadore, Domegge di Cadore, Lorenzago di Cadore, Lozzo di Cadore, Perarolo di Cadore, Pieve di Cadore, Vigo di Cadore és Valle di Cadore.
• Comelico–Sappada (Comunità montana Comelico-Sappada): Comelico Superiore, Danta di Cadore, San Nicolò di Comelico és San Pietro di Cadore. Korábban ide tartozott Santo Stefano di Cadore és Sappada község is, de ezek egy 2008-as helyi népszavazás eredményeképpen Friuli-Venezia Giulia régióhoz sorolatták át magukat.
• Boite-völgy (Comunità montana Valle del Boite): San Vito di Cadore, Vodo di Cadore, Borca di Cadore, Cibiana di Cadore és Cortina d’Ampezzo város. (Cortina 1919-ig az Osztrák–Magyar Monarchia része volt, az első világháború után Olaszország szerezte meg, ekkor csatolták Veneto régióhoz. 2000 után a város lakossága többször kérte átcsatolását Dél-Tirolhoz. 2007. október 29-én helyi népszavazást tartottak, ahol a lakosság 80%-a az átcsatolás mellett szavazott. Azóta a római központi kormány és Veneto régió vezetése alkotmányjogi manőverekkel késlelteti ennek megvalósítását.)
• Selva di Cadore község az Agordói hegyközség-csoporthoz (Comunità montana Agordina) tartozik. (Selva di Cadorét, akkori nevén Selva Bellunese községet még 1895-ben csatolták Agordóhoz).

Az i. e. 2. században a rómaiak foglalták el a Cadore-völgyet. Augustus császár idején a Cadubriumnak vagy Cadubriának nevezett vidéket a birodalom X. régiójába (Venetia et Histria)(wd) tagolták be.

973-tól a Cadorei Grófság a Freisingi Püspökség) birtokába jutott. Átmenetileg a Karintiai Hercegséghez(wd), majd 1077-től az Aquileiai patriarkátushoz tartozott. 1338-ban megalakult a cadorei régió autonóm önkormányzati tanácsa, a Magnifica Comunità di Cadore(wd). Ennek státusát 1347-ben az Aquileiai patriarkátus is elismerte. 1420-ben, amikor a Velencei Köztársaság elfoglalta Friulit, Cadore velencei birtokká („védnökséggé”) vált. Az itáliai háborúk során 1508–1509-ben I. Miksa német-római császár csapatai megkísérelték elfoglalni Cadorét, melyet németül: Cadober vagy Gadraub néven neveztek, de a velenceiek, cadorei csapatokkal megerősítve legyőzték a támadókat. 1511-ben azonban Miksa újabb hadjárattal elfoglalta a Cadore északi részén fekvő Hayden (mai nevén Cortina d’Ampezzo) városát, amely ezután a Habsburg Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia része maradt egészen 1919-ig.

Cadore többi része a koalíciós háborúkig a Velencei Köztársaság része maradt. Az osztrák közigazgatás alatt fennmaradtak az ősi cadorei önkormányzati formációk 1806-ig, ekkor a pozsonyi békeszerződés értelmében a Habsburg Birodalom összes itáliai területét a napóleoni Itáliai Királysághoz csatolták. 1815-ben a bécsi kongresszus határozata Cadorét az Osztrák Császársághoz csatolta, Veneto és Lombardia tartományokkal együtt. Az olasz ajkú lakosság ellenérzéssel fogadta a változást, és a risorgimento mozgalmát támogatta. Az 1848–49-as itáliai forradalom idején, 1848 májusában Pietro Calvi(wd) vezetésével népfelkelés tört ki az osztrák uralom ellen, de leverték, Calvit 1855-ben halálra ítélték és kivégezték.

1866-ban Ausztria elvesztette Velencét is. Az Olasz Királyságban a Cadore-vidék (a volt velencei területekkel együtt) megőrizhetett bizonyos mértékű autonómiát. Az első világháborúban a délnyugati front egyik szakasza 1915-től kezdve a Cadore-vidéken át húzódott, 1917 végéig heves harcok folytak az olasz hegyivadászok (alpinik) és az osztrák–magyar területvédelmi erők között. A fasizmus idején kialakuló centralista államrendszerben a Cadore elvesztette részleges autonómiáját is, ezt a második világháború utáni regionalizáció idején, Veneto régió részeként sem kapta már vissza.

A Cadore-vidéken belül a hegyi és a síkvidéki községeket erős történelmi-etnikai különbségek választják el. Az Ausztriához jobban kötődő csoportok többször kezdeményezték átcsatolásukat Venetótól Trentino-Dél-Tirol régióhoz, a helyi politikusok pedig legalább Venetón belüli autonóm státusért küzdenek.

A Cadore-völgy egyik ismert mellékneve „a fagylaltkészítők völgye” (Valle dei Gelatieri). Az Ausztriában, Németországban, Svájcban dolgozó olasz fagylaltkészítő műhelyek tulajdonosainak legnagyobb része erről a vidékről származik. Az 1920-as évektől kezdve vándoroltak ki, sokáig csak idénymunkásként dolgoztak az Alpoktól északra, nyáron fagylaltot árultak, a teleket hazájukban töltötték.^[4][5]

A második világháború után a Cadore-vidék infrastruktúrája, úthálózata nagyot fejlődött, a régió bekerült a nemzetközi kereskedelem vérkeringésébe. Iparvállalatok települtek be, köztük az agordói Luxottica szemüveggyár. Fellendült a hegyi turizmus, télisport-központok épültek ki, a Civetta és Monte Pelmo környéke a Dolomiti Superski regionális sípálya-szövetség tagjává vált.

• Tiziano Vecellio festőművész (1488/1490–1576), szülővárosa Pieve di Cadore.
• Pietro Fortunato Calvi olasz szabadságharcos (1817–1855)
• Johannes Agnoli politológus (1925–2003)
• Nevio De Zordo bobversenyző (1943–2014)

• A Wikimédia Commons tartalmaz Maps of the province of Belluno témájú kategóriát.
• Cadore és a Comelico, Velence és Veneto tartomány., Itáliai tájak (magyar nyelven). Budapest: Touring Club Italiano – Merhavia, 291-293. o. (2002). ISBN 963 9172 55 3 
• Consorzio Turistico Val Comelico Dolomiti. valcomelico.it. (Hozzáférés: 2018. július 27.)
• Giandomenico Zanderigo Ròsolo. Appunti per la storia delle Regole del Cadore nei secoli XIII-XIV (olasz nyelven) (1982) 
• Italo Zandonella Callegher. Dolomiti della Val Comelico e Sappada (olasz nyelven). Bolzano: Athesia (1991) 
• Marta Mazza. Comelico e Sappada (olasz nyelven). Belluno-Venezia: Regione Veneto (2004) 
• Piergiorgio Cesco-Frare (2011). „Le strade delle peccore. Note etnografiche e toponomastiche in margine agli antichi laudi del centenaro di Comèlico Inferiore” (olasz nyelven). Archivio Storico di Belluno Feltre e Cadore anno LXXXII (346). 

• Belluno megye
• Comelico