Campanile (Firenze) – Wikipédia

A Firenze történelmi központja világörökségi helyszín része

Campanile
Giotto harangtornya
Település	Firenze
Ország	Olaszország
Vallás	római katolikus
Egyházmegye	Firenzei főegyházmegye
Névadó	Giotto di Bondone
Építési adatok
Típus	harangtorony
Stílus	gótika
Építés kezdete	1334
Építés befejezése	1359
Építész(ek)	Arnolfo di Cambio Giotto di Bondone
Alapadatok
Magasság	84 m
Szélesség	14,45 m
Elhelyezkedése
Campanile Pozíció Firenze térképén
é. sz. 43° 46′ 20″, k. h. 11° 15′ 18″43.772222222222, 11.25543.772222°N 11.255000°EKoordináták: é. sz. 43° 46′ 20″, k. h. 11° 15′ 18″43.772222222222, 11.25543.772222°N 11.255000°E
[ https://duomo.firenze.it/it/scopri/campanile-di-giotto https://duomo.firenze.it/en/discover/giotto-s-bell-tower A Campanile hivatalos honlapja]
A Wikimédia Commons tartalmaz Campanile témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk a firenzei harangtoronyról szól. Hasonló címmel lásd még: Campanile (egyértelműsítő lap).

A Campanile (Campanile di Giotto, magyarul: Harangtorony vagy Giotto harangtornya) az olaszországi Firenzében, a történelmi városközpontban álló dómhoz tartozó harangtorony. Építését 1334-ben kezdték meg Giotto di Bondone tervei alapján, és 25 évvel később, 1359-ben fejezték be.

A városi tanács 1334-ben bízta meg Giottót, hogy építsen egy olyan harangtornyot, „mely szépség, magasság és a kivitelezés művésziessége szempontjából mindent múljon felül, amit a görögök és rómaiak, még művészi nagyságuk csúcsán is, valaha alkottak",^[1] így a tervek szerint a torony 100 méter magas lett volna.^[2] Az építkezést még abban az évben elkezdték. Három évvel később Giotto meghalt, ekkor Andrea Pisano és Francesco Talenti vette át a munkálatok irányítását, akik áttervezték a tornyot, így az végül is 84 méter magas lett.^[2] Építése 1359-ben, 25 évi munka után fejeződött be.

A torony alsó szintjét még Giotto építette meg, a második és harmadik szintet Andrea Pisano tervezte.^[3] 1348-ban, Pisano halála után Francesco Talenti lett a munkálatok vezetője, ő építette meg a negyedik és ötödik szintet.^[2] Az ötödik emeleten – amely önmagában olyan magas, mint a harmadik és negyedik együtt – kapott helyet a harangtorony is.^[2]

• 
  A Campanile bejárata
• 
  Euklidészt ábrázoló dombormű
• 
  Kilátás a dóm kupolájára

A Campanile ötszintes, gótikus stílusú építmény. Külsejét színes márványburkolat fedi, fő színei, a fehér és a zöld mellett a piros is megjelenik. Giotto ötlete volt, hogy a torony éleit erősen hangsúlyozza, így az építmény nyolcszögű lett.^[3] A torony díszítését 1387-ben fejezték be. A Campanile magassága 84-85 méter, alapterülete 14×14 méter, falainak vastagsága 3 méter.^[3]

A torony alsó részét még Giotto tervezte, kivéve a kaput, ami később készült. A földszint mind a négy oldalát hatszögletű és rombusz alakú keretbe foglalt domborművek díszítik, két sorban elhelyezve. Ezeknek a témái változatosak, az ember teremtésétől a mesterségek, tudományok, művészetek kialakulásának ábrázolásáig terjednek. Ma a tornyon csak másolatok láthatóak, az eredetiek a Dóm múzeumban vannak kiállítva.^[3]

A két sor közül az alsó 27 domborműve közül 22-t Pisano készített, még Giotto rajzai alapján, 5 pedig Luca della Robbia műve a 15. századból.^[3] A domborművek „olvasási sorrendje” a keleti, keresztelőkápolna felőli oldalon kezdődik.^[3] Itt, a bejárat fölött látható az Isten báránya és mellette a mesterségek kialakulásáról szóló képek. Az északi (dóm felőli) oldalon láthatóak a művészetekről szóló reliefek, amiken antik művészek is megjelennek (Pheidiász, Apellész, Püthagorasz, Orpheusz, Platón, Arisztotelész). Ennek az oldalnak a domborművei közül készített ötöt della Robbia, ezért ezek stílusa jelentősen eltér a többiétől. A nyugati oldal domborművei ábrázolják az ember teremtését és a bibliai őstörténetet Noéig, a déli oldal pedig az ipari, kereskedelmi és tudományos életet mutatja be.

• 
  Ádám teremtése
• 
  Éva teremtése
• 
  Az ősszülők munkája
• 
  A pásztorkodás felfedezése
• 
  A zene felfedezése
• 
  A kőművesség felfedezése
• 
  A fémművesség felfedezése
• 
  A bor felfedezése
• 
  Jöjj

A felső sorban a hét erényt, a hét szabad művészetet, az irgalmasság hét jó cselekedetét és a hét szentséget ábrázolják a domborművek.

Az első emelet 16 fülkéjében próféták, szibüllák és szentek szobra állt, ezek jelenleg a Museo dell'Opera del Duomóban vannak, közülük négyet Donatello készített, a többit Pisano.^[3]

A második és harmadik emeleten ikerablakok láthatók (ezek már Talenti munkái), a legfelső emeleten pedig igen nagy méretű hármasablak van. Ezek fölött egyenes zárlatú párkányzatot alakítottak ki.^[3]

A Campanile tetejére 414 lépcső visz fel, ahol látszanak azok a pillérek, amiket a Giotto által tervezett, de soha el nem készült 32 méter magas sisaktorony számára építettek.

• ↑ Panoráma: Wellner István. Firenze. Panoráma útikalauz. Budapest: Panoráma (1975). ISBN 963 243 041 7 
• ↑ Aranykönyv: Aranykönyv: Firenze, a város és remekművei. Budapest: Bonechi kiadó (1996). ISBN 88 7009 956 3 
• ↑ Polyglott: Firenze. Polyglott útikalauz. Budapest: Pegazus Rt (1992). ISBN 963 7598 08 1 
• ↑ Pogány: Pogány Frigyes. Firenze. Budapest: Corvina kiadó. ISBN nélkül (1971) 
• ↑ Toscana: Anne Mueller von der Hagen, Ruth Strasser. Toscana – Művészeti kalauz. Budapest: Vince kiadó (2005). ISBN 978 963 9552 51 7 

• Opera di Santa Maria del Fiore. operaduomo.firenze.it, 2013 [last update]. [2013. március 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.) (olaszul) A torony a Museo dell'Opera del Duomo honlapján