Carl Friedrich von Weizsäcker – Wikipédia

Carl Friedrich von Weizsäcker
Göttingen, 1993
Göttingen, 1993
SzületettCarl Friedrich Weizsäcker
1912. június 28.[1][2][3][4][5]
Kiel[6]
Elhunyt2007. április 28. (94 évesen)[1][2][3][4][5]
Söcking[7]
Állampolgársága
HázastársaGundalena Inez Eliza Ida Weizsäcker
Gyermekei
  • Carl Christian von Weizsäcker
  • Ernst Ulrich von Weizsäcker
  • Elisabeth Raiser
  • Heinrich Weizsäcker
SzüleiMarianne von Weizsäcker
Ernst von Weizsäcker
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • a Berlini Műszaki Egyetem díszdoktora
  • honorary doctor of the University of Aberdeen
  • honorary doctor of the Leipzig University
  • a Bázeli Egyetem díszdoktora
  • az Amerikai Fizikai Társaság tagja
  • honorary doctor of the University of Tübingen
  • honorary doctor of the RWTH Aachen University
  • Max Planck-érem (1957)
  • Frankfurti Goethe-díj (1958)
  • A német könyvszakma békedíja (1963. október 13.)[8]
  • Erasmus-díj (1969)
  • Osztrák Tudományos és Művészeti Díj (1970)
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal (1973)
  • Ernst Hellmut Vits Award (1980)
  • Heinrich Heine-díj (Düsseldorf) (1983)
  • Messenger Lectures (1987)
  • Sigmund Freud-díj (1988)[9]
  • Templeton-díj (1989)
  • Theodor Heuss-díj (1989)[10]
A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Friedrich von Weizsäcker témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Carl Friedrich von Weizsäcker (Kiel, 1912. június 28. – Söcking am Starnberger See, 2007. április 28.) német atomfizikus, filozófus, Richard von Weizsäcker bátyja.

Életpálya

[szerkesztés]

Tanulmányait Stuttgartban, Bázelben, és Koppenhágában végezte. 1929-től 1933-ig matematikát és csillagászatot tanult Berlinben és Göttingenben. Werner Heisenberg tanácsára Lipcsébe elméleti és atomfizikát tanult. Doktori munkájának mentora Friedrich Hund volt. A Harmadik Birodalom idején Németországban maradt és segítette az atomprogramot. A második világháború után az atomfegyverek korlátozásáért szállt síkra, és főleg filozófusként tett szert hírnévre. Hamburgban katedrát kapott, ahol elsősorban Platónról és Kantról fejtette ki nézeteit.

Kutatási területei

[szerkesztés]

Az atommag cseppmodelljét alkotta meg és egy a csillagok energiaciklusáról szóló elméletet is kidolgozott. Hans Albrecht Bethe tudóstársával megállapította, hogy a magfúzió termeli az energiát a Napban.

Szakmai sikerek

[szerkesztés]

1989-ben Templeton-díj elismerésben részesült, a díj amolyan vallási Nobel-díjként funkcionál.

Magyarul

[szerkesztés]
  • Válogatott tanulmányok; vál. Csermák Kálmán, ford. Csermák Kálmán, Nagy Imre, Vitális László, utószó Hraskó Péter; Gondolat, Bp., 1980
  • A német titanizmus; vál. Ara-Kovács Attila, ford. Molnár Anna; Európa, Bp., 1989 (Mérleg)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b ISFDB (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  8. ↑ https://www.friedenspreis-des-deutschen-buchhandels.de/alle-preistraeger-seit-1950/1960-1969/carl-friedrich-von-weizsaecker
  9. ↑ https://www.deutscheakademie.de/en/awards/sigmund-freud-preis
  10. ↑ https://www.theodor-heuss-stiftung.de/das-archiv/, 2018. június 16.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Carl_Friedrich_von_Weizsäcker&oldid=24884845”