Charles Doolittle Walcott – Wikipédia

Charles Doolittle Walcott
Charles Doolittle Walcott 1894 - 1907 között
Született	1850. március 31.[1][2][3][4][5] New York Mills[6]
Elhunyt	1927. február 9. (76 évesen)[1][2][3][4][7] Washington
Állampolgársága	amerikai
Házastársa	Mary Vaux Walcott (1914–)[8] Lura Ann Rust (1872–1876)[8] Helena Stevens (1888–1911)[8]
Gyermekei	Helen Walcott
Foglalkozása	botanikus őslénykutató gombabiológus természettudós
Tisztsége	President of the Geological Society of America (1901–1902) Secretary of the Smithsonian (1907–1927)
Kitüntetései	Bigsby Medal (1895) Hayden Memorial Geological Award (1905) Wollaston-érem (1918)[9] Mary Clark Thompson Medal (1921)[10] doctor honoris causa from the University of Paris (1924)[11]
Sírhelye	Rock Creek Temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Doolittle Walcott témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Charles Doolittle Walcott (New York Mills, New York, 1850. március 31. – Washington, 1927. február 9.) amerikai paleontológus és geológus volt, aki a gerinctelenek terén tevékenykedett. Leghíresebb felfedezése 1909-ben történt meg, amikor megtalálta a kanadai Brit Columbiában az érdekes ősmaradványokban gazdag Burgess-palát. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Walcott”. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „C.Walcott”.

Walcott a New York-i New York Mills faluban született. Már kiskorában érdekelte a természet. Ásványokat, madártojásokat és fosszíliákat is elkezdett gyűjteni. Utica városban több iskolában is járt, de 18 évesen elhagyta a líceumot; így véget vetett a hivatalos oktatásának.^[12] Érdekeltsége a fosszíliák iránt megnőtt, miután kereskedelmi kövület gyűjtögetővé vált.^[12] 1872. január 9-én Walcott feleségül vette Lura Ann Rust-ot, aki annak a New York-i farmernek volt a leánya, akinek földjén igen fontos háromkaréjú ősrákokat fedezett fel. A lelőhelyet azóta Walcott-Rust quarry néven ismerik. 1876. január 23-án meghalt a felesége. Charles Doolittle Walcott érdekeltsége a kövületek iránt összehozta a Harvard Egyetem professzorával, Louis Agassizszal, aki buzdította Walcottot, hogy dolgozzon az őslénykutatás terén. Később, ugyanabban az évben, Walcott a New York állami őslénykutató, James Hall asszisztense lett. Két évvel később elvesztette ezt a munkahelyét, de hamarosan felvették az újonnan létrejött Amerikai Egyesült Államok Földtani Szolgálatában (United States Geological Survey, USGS) mint geológiai asszisztenst.^[12]

Charles Doolittle Walcott professzionális paleontológiai munkája akkor kezdődött el, amikor új és gazdag lelőhelyeket kezdett felfedezni, köztük a New York állam északi részén levő Walcott-Rust quarry-t és a vermonti Georgia Plane-t (mindkettő trilobita lelőhely); és a felfedezett kövületek eladta a Yale Egyetemnek. 1876-ban, a New York állami James Hall paleontológus és geológus asszisztense lett. Az Amerikai Egyesület a Természettudományok Támogatására (American Association for the Advancement of Science, AAAS) tagja is lett.

1879-ben felvették az Amerikai Egyesült Államok Földtani Szolgálatába, amelynek 1894-ben igazgatójává vált. Legfőbb tevékenységét az Amerikai Egyesült Államokbeli kambriumi rétegben végezte. Számos terep munkán vett részt, és a fosszíliákat a lelőhelyen talált kőzetekkel társította, így jelentősen hozzájárult a rétegtan fejlődéséhez.

1888-ban feleségül vette Helena Breese Stevenset. 1889-1896 között négy gyermekük született: Charles Doolittle Walcott, Sydney Stevens Walcott, Helena Breese Walcott és Benjamin Stuart Walcott.

1896-ban megválasztották a National Academy of Sciences (NAS, Amerikai Tudományos Akadémia) tagjának. 1902-ben megismerte Andrew Carnegie-t, akivel létrehozta Carnegie Institution for Science nevű tudományos kutatóközpontot Washingtonban. Ebben a tudományos kutatóközpontban számos igazgatási és kutatói állást töltött be. 1921-ben a National Academy of Sciences-től megkapta az újonnan létrehozott Mary Clark Thompson Medal érdemrendet.^[13]

1907-ben, Samuel Pierpont Langley halála után, Walcott a Smithsonian Intézet titkára lett; ezt az állást a saját haláláig megtartotta. Őt, Charles Greeley Abbot követte ebben az állásban. Mivel a Smithsonian Intézet lefoglalta idejének nagy részét, le kellett mondjon az Amerikai Egyesült Államok Földtani Szolgálat igazgatóságáról.^[12] 1909-ben, Charles Darwin születésének századik évfordulóján, a Cambridge-i Egyetem Walcott-ot megjutalmazta a tiszteletbeli doktori címmel.^[14]

1923-ban elnöke volt az Amerikai Egyesület a Természettudományok Támogatására intézetnek. Az akkori amerikai elnök, Theodore Roosevelt tanácsadója is volt.^[12]

Charles Doolittle Walcott támogatta a kövületek megfelelő megőrzését.^[12]

1910-ben, egy évvel a kambrium kori Burgess-pala felfedezése után, Walcott két fiával, Stuart-tal és Sidney-vel, visszatért a lelőhelyhez. Ők hárman, alaposan áttanulmányozták a rétegeket, hogy megtalálják, a kapcsolatokat köztük, illetve a kövületekben leggazdagabb sávot. 1910 és 1924 között, Walcott többször is visszatért ide. Gyűjtő útjain, több mint 65 000 példányt talált meg, azon a lelőhelyen, amely manapság, az ő tiszteletére a Walcott Quarry nevet viseli.

1911-ben Connecticutban, Helena felesége, egy vonatszerencsétlenség következtében meghalt. 1914-ben harmadszor is megházasodott, most Mary Morris Vaux-ot vette el feleségül. Mary amatőr művésznő és szenvedélyes természetrajzos volt. Ő örvendett, amikor gyűjtő útjain férjét követhette, és szerette figyelni a természetet. A kanadai utazások során szép akvarelleket készített a vadon növő virágokról.

Habár Walcott sok időd töltött a Burgess-palánál, azért kanadai Sziklás-hegység egyéb részeire is el-el látogatott. Sok tudományos kiadványában, szerepelnek az általa készített panoramikus fényképei, amelyeket a hegyek csúcsáról, vagy valamely egyéb magas pontról vett le.

A Washingtonban bekövetkezett halála után, Charles Doolittle Walcott mintái, fényképei és írásai feledésbe merültek, egészen az 1960-as évekig, amikor egy újfajta paleontológus nemzedék fel nem fedezte. Azóta, sok elgondolását/elképzelését átdolgozták.

Manapság Walcottról alig tudnánk valamit, ha 1989-ben nem ír róla Stephen Jay Gould „Wonderful Life” című könyvében.^[15] Könyvében Gould hangot ad annak a véleményének, hogy Walcottnak nem sikerült behatárolnia a Burgess-pala fajai közötti különbségeket, és „cipőkanállal erőltette bele” a fosszíliák nagy részét a már létező törzsekbe. A paleontológusok többségének kevésbé negatív a véleménye Walcott taxonleírásairól és a mögöttük álló elméleti perspektíváról.^[15]

Walcott munkája az ordovícium kori trilobiták terén is feledésbe merült volna, ha az 1990-es évek elején, Thomas Whiteley rochesteri amatőr őslénykutató, nem vesz elő Walcott tanulmányait, és nem nyissa meg újra a New York melletti Russiában levő Walcott-Rust quarry-t. Ezen a lelőhelyen találhatók, az egykori Laurencia kontinens legjobban megőrzött trilobita maradványai, sőt egyeseknek még a puha szöveteik is megkövesedtek.

Kanadában, a Mount Burgess északi csúcsát Walcott-nak neveztek el az ő tiszteletére. A National Academy of Sciences, minden ötödik évben, kiosztja a Charles Doolittle Walcott Medal érdemrendet, azoknak, akik nagyobb mértékben elősegítik a prekambriumi és kambriumi élet és világ megértését és ismerését.

Az alábbi linkben megnézhető Charles Doolittle Walcott taxonjainak egy része.

Bővebben: Charles Doolittle Walcott taxonjai

• Cambrian Brachiopoda with descriptions of new genera and species, (1905) Proceedings of the United States National Museum; v. 28.
• Cambrian faunas of China, (1905) From the Proceedings of the United States national museum, vol.xxx. 106 p.
• Cambrian Geology and Paleontology, (1910) at Internet Archive
• Correlation Papers on the Cambrian, (1890) Bulletin of the United States Geological Survey; no.81. 447 p.
• The fauna of the Lower Cambrian or Olenellus zone, (1890) Extract from the 10th annual report of the director of the U. S. Geological Survey, 1888–89, pt. I. p. 516-524.
• Fossil Medusa, (1898) Monographs of the United States Geological Survey; no.30, 201 p.
• Geology of the Eureka district, Nevada, with an atlas, (1892) Monographs of the United States Geological Survey; no.20, 419 p.
• The North American continent during Cambrian time, (1892) Extract from the 12th annual report of the director of the U.S. Geological survey, 1890–91, pt. I. pp:523-568
• The Paleontology of the Eureka District, (1884) Monographs of the United States Geological Survey; no.8, 298 p.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Charles Doolittle Walcott című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Charles Doolittle Walcott – Mystery at Pioche, Nevada
• Walcott Peak
• Charles Doolittle Walcott Medal
• The Walcott-Rust Quarry (modern excavation)
• Finding Aid to the Charles D. Walcott Collection

• Yochelson, Ellis L.. Walcott, Charles D. (1850-1927), Biographical Memoirs (National Academy of Sciences). New York: Columbia University Press, 471–540. o. (1967) 
• Yochelson, Ellis L. (1996. January). „Charles D. Walcott”, 8–9. o. [2012. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 25.) 
• Yochelson, Ellis L.. Charles Doolittle Walcott, Paleontologist. Kent State University Press (1998). ISBN 0-87338-599-3