Csáprágó – Wikipédia

A csáprágó a csáprágós ízeltlábúak (Chelicerata) fejének elején elhelyezkedő, páros képződmény, ami a fejtoron eredő hat pár végtag közül az elsőből alakult ki. Tudományos neve (chelicera) a görög „rákolló” kifejezésből származik.

A csáprágó alapvetően két ízből:

• egy alapízből és az ezen elhelyezkedő
• karomízből

áll, de egyes fajoknál háromízű. A karomíz bicska módjára behajtható az alapízbe, és csak a zsákmány magragadása után vágódik ki belőle.

Alakja meglehetősen változatos. Így például a rákszabásúak (Merostomata) csáprágója ollószerű fogókészülék, a pókoké viszont ízelten, karomszerűen végződik. A karomízben általában található egy exokrin méregmirigy is, amiből a méreg kivezető csövön jut ki. A kivezető nyílás a csáprágó csúcsán van.

A ragadozó fajoknál a csáprágó feladata a zsákmány megragadása, megölése, feldarabolása és a szájhoz továbbítása.

• Természettudományi lexikon I. (A–C). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1964. 684. o.
• Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 745. o. ISBN 963-85773-0-4