Csúcsív – Wikipédia

A csúcsív a gótikus építészetre jellemző, de már a kora középkori bizánci építészetben megjelenő ívforma, ablak- és kapunyílások, boltívek, donga- és keresztboltozatok gyakori vezérgörbéje. Az iszlám építészetben szintén gyakran előforduló architektonikai elem. 19. századi német művészettörténeti munkák alapján a magyar szakirodalomban is gyakran használják a gótikus építészet leírására a csúcsíves stílus (Spitzbogenstil) kifejezést.

Szerkezetileg egyenlő oldalú vagy egyenlő szárú háromszög köré szerkeszthető, két körszeletből álló ívforma. A vezérgörbét alkotó ívek a vállpontból indulnak ki, és hegyes szöget képezve a záradékpontban találkoznak. A körszeletek középpontja a vállpontok alkotta képzeletbeli vízszintes, a vállvonal más-más pontján helyezkedik el. Ennek megfelelően a csúcsív alaptípusai a következők:

Egyenlő oldalú csúcsív: A körszelet középpontja az ellentétes ívpár vállpontjába esik, azaz a csúcsívet alkotó körszeletek húrjai egyenlő oldalú háromszöget alkotnak.
Nyomott csúcsív: A körszeletek középpontjai az ívközön belül, gyakran akár a vállvonal alatt találhatóak.
Magas csúcsív vagy lándzsaív: A körszeletek középpontjai az ívközön kívül esnek. Főként a korai angol gótika kedvelt ívformája volt.
Szamárhátív vagy pontyhátív: A csúcsív vezérgörbéje egy alsó konvex és egy felső konkáv vonalú körszeletből tevődik össze, azaz a záradékpontban a körszeleteket ívesen felkanyarítják. A 13. századi angol gótikában megjelent, majd a késő gótikában Európa-szerte elterjedt megoldásnak magas és karcsú, illetve nyomott és lapos változata egyaránt ismert.
Tudor-ív: Szintén a késő gótika angol mintára elterjedt ívformája, amelyben a kisebb körívvel megszerkesztett vállpontokra támaszkodó ívnyílás tompa szögú háromszög köré szerkeszthető.
Függönyív vagy csillagív: Egy- vagy két konkáv ívből szerkesztett vezérgörbék képezik a nyílást. Különösen a késői gótika világi építészetében, ablaknyílások vagy -szemöldökök kialakításakor alkalmazták.
Patkóív: Főként a középkori iszlám építészetben gyakori, a vállvonalnál összeszűkülő ívforma.

Csúcsívek
1) Egyenlő oldalú csúcsív (belső íve kétkaréjos mérművel tagolva); 2) Nyomott csúcsív; 3) Lándzsaív; 4) Szamárhátív (belső íve kétkaréjos mérművel tagolva); 5) Tudor-ív; 6) Függönyív; 7) Patkóív

Források

Major Máté: Építészettörténeti és építészetelméleti értelmező szótár. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1983. 68–69. o. ISBN 963-05-2699-9
Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 190. o. ISBN 963-85773-2-0

Ez az építészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!