Csala István – Wikipédia

Csala István (Cegléd, 1899. november 2. – Cegléd, 1987. március 21.) magyar politikus, országgyűlési képviselő, földművelésügyi miniszter.

Hat elemit végzett, majd szülővárosában gazdasági iskolában tanult tovább. 1917-től katonai szolgálatot teljesített; hadifogságba esett. Hazatérése után saját és bérelt földjein gazdálkodott. 1934–1944 között a helyi tej szövetkezet könyvelője volt. A második világháború alatt részt vett a párt-, a függetlenségi- és a népfrontmozgalomban. 1956-ban visszatért Ceglédre gazdálkodni. 1959-ben lépett be a ceglédi Petőfi Tsz-be, ahol üzemgazdász lett, majd 1964–1968 között a tsz elnöke volt. 1968-ban nyugdíjba vonult.

1931-ben belépett az FKGP-be. Az FGKP ceglédi pártszervezetének egyik megalapítója, majd 1944-ig ügyvezető elnöke volt. 1944. december 21-től az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja volt. Egy ideig a ceglédi földosztó bizottság elnökeként is tevékenykedett. 1945. november 4-től nemzetgyűlési képviselőként is dolgozott. A kisgazdapárt balszárnyához, Dobi István környezetéhez tartozott. 1947. május végén a párt vezetésben bekövetkezett fordulat után a Dobi István-Gyöngyösi János irányította új vezetőséget támogatta. 1947. szeptember 12-től a Politikai Bizottság, 1947. szeptember 29-től pedig a földmunkás tagozat intéző bizottságának tagja volt. 1948-ban a kisgazdapártot képviselte a Kossuth-díj jelölő bizottságában. 1948. júliusa és 1950. június 30. között a Magyar Országos Szövetkezeti Központ (MOSZK) elnöke volt. 1948. július 30. és 1948. december 11. között a Magyar Parasztszövetség felszámolásával megbízott kormánybiztos volt. 1948. december 10. és 1949. június 11. között a Dobi-kormányban földművelésügyi minisztere volt. 1948. december 19-től a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége (DÉFOSZ) alelnöke volt. 1949. február 1-től a Magyar Függetlenségi Népfront Ideiglenes Országos Tanácsának tagja volt. 1949. március 17-től az Országos Tanácsának tagja volt. 1949–1962 között az Országos Szövetkezeti Tanács elnöke volt. 1953-ig volt országgyűlési képviselő. 1954–1957 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja volt.

Szülei: Csala Bertalan és Magyar Mária voltak. 1927-ben házasságot kötött Szűcs Ilonával. Hat gyermekük született: István (1928–1964) tisztviselő, Ilona (1938–1962) könyvelő, Ferenc (1931-?) villanyszerelő, Julianna (1933-?) könyvelő, Lajos (1935-?) oktató, Csaba (1945-?) gazdálkodó volt.

• Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozata (1947)
• Kossuth Érdemrend (1948)
• Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozata (1950)
• Munka Érdemrend arany fokozata (1964, 1971)
• Magyar Népköztársaság Zászlórendeje II. fokozata (1970)
• Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
• Szocialista Magyarországért Érdemrend (1985)

• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Országgyűlési almanach 1944–1945
• Országgyűlési almanach 1945–1947
• Országgyűlési almanach 1947–1949

• Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon (Budapest, 1975)
• Vida István: A Független Kisgazdapárt politikája 1944–1947 (Budapest; 1976)
• Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987–1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rendezte: Hubai László. 4., bővített, javított kiadás; Budapest, Akadémiai Kiadó, 1992.; 5., bővített, javított kiadás; Budapest, Akadémiai Kiadó, 2004.
• Az 1944. évi december hó 21-re Debrecenben összegyűlt, majd később Budapestre összehívott Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja 1944. december 21. – 1945. november 9. Főszerkesztő: Vida István. Budapest, Magyar Országgyűlés, 1994.
• Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. ISBN 963-85773-0-4  
• Révai új lexikona V. (Cza–D). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-216-7  
• Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8