Cziráky János – Wikipédia

Cziráky János
Portréja a Vasárnapi Ujságban
Portréja a Vasárnapi Ujságban
SzületettCziráky János József
1818. december 29.
Buda
Elhunyt1884. február 9. (65 évesen)
Lovasberény
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaLouise Elisabeta Dezasse de Petit-Verneuil
GyermekeiMária, Konstancia, Lujza, Antal, Béla, János
SzüleiCziráky Antal, Batthyány Mária
Foglalkozásapolitikus, jogász
Tisztsége
  • a magyar főrendiház tagja (1843–1844)
  • a magyar főrendiház tagja (1847–1848)
  • a magyar főrendiház tagja (1848. július – 1848. július)
  • Fejér vármegye főispánja (1860–1861)
  • a Magyar Királyság tárnokmestere (1875–1884)
A Wikimédia Commons tartalmaz Cziráky János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ciráki és dénesfalvai gróf Cziráky János József Lázár László Tamás (Buda, 1818. december 29. – Lovasberény, 1884. február 9.) császári és királyi kamarás, valódi belső titkos tanácsos, tárnokmester, az Aranygyapjas rend lovagja, a Szent István- és az Osztrák Császári Vaskorona-rend vitéze, a Szent Gergely-rend nagykeresztese, jogi doktor, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató tagja.

Élete

[szerkesztés]

Cziráky Antal Mózes országbíró és gróf Batthyány Mária fia volt. A piarista rend pesti gimnáziumában végezte iskoláit, a jogi tanulmányokat a pesti egyetemen hallgatta; tanárai közül a lelkes Horvát István gyakorolt reá legnagyobb befolyást. Megtanulta a francia s olasz nyelvet és midőn 1838-ban a jogi doktori szigorlatokat letette királyi kitüntetés mellett,[1] külföldi útra indult atyjával. Részt vett mint fiatal ember a megyei élet mozgalmaiban; majd a bécsi magyar kancelláriánál fogalmazó lett. Az országgyűlés főrendi házában először 1843-ban jelent meg. 1845-ben királyi táblai biróvá neveztetett ki, mely tisztét 1848 októberéig vitte, midőn a közügyektől visszavonult és Pozsonyba ment lakni. 1850-ben a bécsi legfelsőbb törvényszék osztályának, 1854-ben pedig a pesti kerületi főtörvényszék elnökévé neveztetett ki; de itt megsokalván, hogy csupa németeket neveznek ki bírákul, lemondott hivataláról és jószágaira vonult vissza. 1860-ban Fehér megye főispánja, később országbíró lett; de ez utóbbi kinevezést nem fogadta el, mert a magyar törvények még nem voltak életbe léptetve. Az 1865. országgyűlésen a főrendiház másodelnöke volt, később tárnokmester. Az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezést követően Ferenc József koronázása alkalmából az Aranygyapjas rendet nyerte. Elnöklete alatt született meg a horvát-magyar kiegyezés.

Azóta is a nyilvánosság és a közélet terén nagy szerepet viselt, a közügyekben részt vett, különösen azon ügyekben, melyek a társadalmi téren a katolikus vallással szorosabb összefüggésben vannak. A Szent István-társulatnak kezdettől haláláig főoszlopa volt. Legutolsó nyilvános szereplése 1884. január 12. volt, midőn a főrendiház elvetette másodszor is a zsidó-keresztény házasság tárgyában beadott törvényjavaslatot. A Magyar Tudományos Akadémia 1853. március 16. választotta igazgató tanácsába; a Magyar Földhitelintézet igazgató tanácsának is tagja volt.

A kenyeri Sarlós Boldogasszony templomban nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.[2]

Cziráky János ősei
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Cziráky László (?–1707)
 
 
 
 
 
 
 
gr. Cziráky József
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
br. Újfalussy Erzsébet
 
 
 
 
 
 
 
gr. Cziráky László (1727–1792)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gr. Barkóczy Ferenc (?–1711)
 
 
 
 
 
 
 
gr. Barkóczy Borbála
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gr. Zichy Júlia (?–1746)
 
 
 
 
 
 
 
gr. Cziráky Antal (1772–1852)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gr. Zichy János
 
 
 
 
 
 
 
gr. Zichy István (1715–1769)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
br. Thalheim Mária (1691–1742)
 
 
 
 
 
 
 
gr. Zichy Júlia (1754–1792)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gr. Stubenberg Károly (1696–1736)
 
 
 
 
 
 
 
gr. Stubenberg Mária (1725-1763)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gr. Breunner Mária (1699–1727)
 
 
 
 
 
 
 
gr. Cziráky János (1818–1884)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gr. Batthyány Zsigmond (?–1728)
 
 
 
 
 
 
 
gr. Batthyány Imre (1707–1774)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gr. Gallenberg Erzsébet (1670–1731)
 
 
 
 
 
 
 
gr. Batthyány Imre (1752–1819)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gr. Sauer Mária (1720–1764)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gr. Batthyány Mária (1783–1840)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gr. Haller Gábor (1685–1723)
 
 
 
 
 
 
 
gr. Haller Gábor
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gr. Károlyi Klára (1697–1750)
 
 
 
 
 
 
 
gr. Haller Mária (1756–1814)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
gr. Grassalkovich Antal (1694–1771)
 
 
 
 
 
 
 
gr. Grassalkovich Anna (1736–1806)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
br. Klobusiczky Krisztina (1712–1738)
 
 
 
 
 
 

Családja

[szerkesztés]

1845-ben vette nőül Louise Elisabeta Dezasse de Petit-Verneuil grófnőt (1821–1899), később hat gyermekük született:

Munkái

[szerkesztés]
  • Assertiones ex universa jurisprudentia et scientiis politicis. Budae, 1838. (Ism. Honművész 59. sz.)
  • Elnöki beszédei a Szent-István társulat kiadványaiban, főrendiházi beszédei pedig a Naplóban jelentek meg.
  • Megírta Mednyánszky Alajos báró életrajzát (Nemzeti Ujság 1844. II. 7. sz.)
  • Arcképe Marastoni József által kőre rajzolva 1861-ben nyomatott Pollák testvéreknél Pesten.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Akik egész közép- és főiskolai pályafutásuk alatt mindig kitűnő eredménnyel tanultak, pályatársaik közt mindig a legkitűnőbbek közé tartoztak, s végül a doktori vizsgálatot is kitűnő sikerrel tették le.
  2. ↑ Magyar Közlöny 2007/173. szám 13043. o., a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 26/2007. számú határozata, 2007. december 12.

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Cziráky_János&oldid=26731146”