DC–4 – Wikipédia

DC–4
A Pacific Western Airlines DC–4-ese 1959-ben
Funkció	utasszállító repülőgép
Gyártó	Douglas Aircraft Company
Sorozatgyártás	1942–1947
Gyártási darabszám	79 (további 1163 darab C–54 és R5D)
Típusváltozatok	C–54 Skymaster Canadair North Star ATL–98 Carvair
Első felszállás	1942. február 14.
A Wikimédia Commons tartalmaz DC–4 témájú médiaállományokat.

A DC–4 a Douglas négymotoros légcsavaros utasszállító repülőgépe. A DC–4-essel kezdődött az egész világot átszövő légi útvonalhálózat kialakítása. A légitársaságok a típussal első ízben kaptak lehetőséget, hogy menetrend szerint repüljék át az óceánt és interkontinentális összeköttetést létesítsenek. Jóllehet ennek a négymotoros forgalmi gépnek a tervezése és építése még a második világháború elején kezdődött, a DC–4 mégis a háború utáni idők légiforgalmának lett jelentős úttörője.

A polgári gépként tervezett DC–4 1942-ben C-54 katonai jelzéssel emelkedett először a levegőbe. A szándék, hogy új és a korábbiaknál sokkal nagyobb utasszállító gépet adjanak a légiforgalomnak, késést szenvedett a második világháború miatt. A C-54-esek gyártási kapacitását lekötötték a katonai megrendelések, és ez a helyzet csak 1945 után változott. A katonai igények csökkentek, és a Douglas 79 polgári DC–4-est gyárthatott. Ezek a példányok és a légitársaságoknak átadott C-54-esek világszerte fontos szerepet játszottak a nagy hatótávolságú utas- és teherszállításban. A korszerűbb, túlnyomásos kabinú utasgépek megszületéséig a DC–4 volt számtalan légitársaság zászlóshajója. A DC–4 számos változatához tartoznak a kanadai Canadairnél gyártott, Rolls-Royce motoros Argonaut nevű gépek. A katonai és polgári gépek egyaránt részt vettek az 1948-49 közötti berlini légihídban. A DC–4-esek a nagy hatótávolságú repüléseken különösen megbízhatóan viselkedtek. Nem voltak ugyan összehasonlíthatóak a DC-6-ossal vagy a Constellationnel, de a kisebb légitársaságoknál még hosszú évtizedekig alkalmazásban álltak.

• A DC–4-essel a New York–Los Angeles repülőút 14 és fél órára csökkent
• A Canadair egy DC–4-est C-5 jelzéssel, R-2800 csillagmotorokkal gyártott.
• A bolíviai La Pazban a nagy magasság miatt a felszálláskor az amerikai Braniff légitársaság startrakétákat használt a JATO nevű rendszerben.
• A DC–4 prototípusa, egy C-54, 1942. február 14-én szállt fel először.
• Néhány amerikai légitársaság a DC–4 kerek ablakai köré szögletes kereteket festetett, hogy gépük a DC-6-osra hasonlítson.
• Az első, polgári DC–4-eseket az American Airlines, az Eastern Airlines és az United Airlines rendelte meg.

• Típus: nagy hatótávolságú utasszállító repülőgép
• Személyzet: 5 fő

• Utasférőhely: 44 fő

• Fesztávolság: 35,81 m
• Hossz: 28,60 m
• Magasság: 8,38 m
• Szárnyfelület: 135,63 m²
• Üres tömeg: 19 640 kg
• Normál felszálló tömeg: 28 800 kg
• Maximális felszálló tömeg: 33 100 kg

• Motorok száma: 4 db
• Típusa: Pratt & Whitney R–2000–2SD13G Twin Wasp csillagmotor
• Maximális (felszálló) teljesítmény: 1081 kW (1470 LE)

• Legnagyobb sebesség: 451 km/h (4265 m-en)
• Utazósebesség: 365 km/h (3050 m-en)
• Hatótávolság: 4023 km
• Csúcsmagasság: 6800 m

• A DC–4 az egykori gyártó utódának, a Boeing Mc Donell Douglas vállalat honlapján (angolul)