Dalmát pisztráng – Wikipédia

Dalmát pisztráng
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Protacanthopterygii Rend: Lazacalakúak (Salmoniformes) Család: Lazacfélék (Salmonidae) Alcsalád: Lazacformák (Salmoninae) Nem: Salmo Linnaeus, 1758 Faj: S. obtusirostris
Tudományos név
Salmo obtusirostris (Heckel, 1851)
Szinonimák
Salar obtusirostris Heckel, 1851 Salmo obtusirostris oxyrhynchus Steindachner, 1882 Salmo zetensis (Hadzisce, 1960) Salmothymus obtusirostris (Heckel, 1851) Salmothymus zetensis Hadzisce, 1960 Thymallus microlepis Steindachner, 1874 Trutta montenigrina (non Karaman, 1933) Trutta obtusirostris krkensis Karaman, 1927 Trutta obtusirostris salonitana Karaman, 1927
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Dalmát pisztráng témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Dalmát pisztráng témájú kategóriát.

A dalmát pisztráng (Salmo obtusirostris) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának lazacalakúak (Salmoniformes) rendjébe, ezen belül a lazacfélék (Salmonidae) családjába tartozó faj.

A dalmát pisztráng Dalmácia hűvös, oxigéndús folyóvizeiben él.

A hal oldalról lapított teste erősen nyújtott, hátmagassága élőhelye szerint változó, faroknyele magas és rövid. A farokúszó hátulsó szegélye a fiataloknál mindig kimetszett, az idősebb példányoké csaknem egyenes vonalú. Pikkelyei apróak, 101-103 darab van az oldalvonala mentén, 20-21 pedig a zsírúszón és az oldalvonal között (beleértve az oldalvonal pikkelyeit is). Feje kicsi, orra feltűnően tömpe; felső állkapcsa igen széles, rövid, a szájrés csak a szem középvonaláig ér. Az ekecsonton 2-6 lemez van. A nyélen kettős sorban 9-18 fog ül. Mellúszói hosszúak, hosszuk körülbelül a fele a mell- és hasúszók kezdete közti távolságnak. Hátoldala a zöldestől a barnásig változik, oldalai világosabbak, a hasoldal sárgásfehér. A sebes pisztránghoz hasonlóan a test oldalain sötét, illetve az oldalvonal mentén és alatta világos udvarral körülvett piros foltok vannak. A fiatalokon sötét keresztsávokat látunk. Testhossza 25-40 centiméter, de elérheti a 70 centiméteres hosszt is.

A dalmát pisztráng a folyók állandó, nem vándorló hala. A fiatalok tápláléka apró gerinctelenek (rovarlárvák, rákok, repülő rovarok), a kifejlett példányok halakat fognak.

Október és december között ívik, ikráit sebesen áramló vízben, a kavicspadokba kotort ovális mélyedésbe rakja le.

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. július 7.)
• Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8  
• Salmo obtusirostris (Heckel, 1851) FishBase
• Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.