Dardanus (Rameau) – Wikipédia

A Dardanus Jean-Philippe Rameau 1739-ben született és bemutatott, prológ plusz ötfelvonásos operája. Librettóját Charles-Antoine Leclerc de La Bruère írta. Műjegyzékszáma RCT 35.

A Dardanus 1739-ben született, közvetlenül a Les fêtes d’Hébé című opéra-ballet után. A tragédie en musique műfajú opera szövegkönyvét Charles-Antoine Le Clerc de La Bruère drámaíró–történész készítette el Rameau számára. A történet gyakorlatilag csak felhasználja Dardanosz nevét a görög mitológiából, a mese lényegében de La Bruère szerzeménye. Az opera ősbemutatója 1739-ben volt a párizsi operában – visszafogott fogadtatást aratva. Rameau 1744-ben átdolgozta a Dardanust, és ez a változatot már jobban fogadták. 1760-ban újabb kisebb átdolgozás következett, ekkor már vitathatatlan volt az opera sikere.

1784-ben, húsz évvel Rameau halála után, Antonio Sacchini is írt egy operát Dardanus címmel, amelyben a szövegírója, Nicolas-François Guillard felhasználta Charles-Antoine Leclerc de La Bruère eredeti librettóját is.

Az előjátékban történik az opera történetének mintegy „bekonferálása”. Ámor palotájában vagyunk, ahol Vénusz megparancsolja az Örömöknek, hogy tánccal szórakoztassák Ámort. A kellemes tánc hatására Ámor elszunyókál, de a megjelenő Féltékenység felébreszti. Ámor ekkor azt kéri az Örömöktől, hogy adják elő számára Dardanosz, Jupiter fiának történetét.

Dardanosz háborúban áll Teukrosszal, Frígia királyával, pedig szerelmes a lányába, Iphisébe. A lány is szereti Dardanoszt, de egymás érzéseiről nem tudnak. Teukrosz, hogy segítséget kapjon a Dardanosz elleni háborúhoz, Anténor hercegnek ígéri lánya kezét.

Dardanosz Isménor varázslótól kér segítséget, aki éppen egy napfogyatkozás előidézésével foglalatoskodik. A varázsló különleges erejű pálcát ad Dardanosznak, amelynek segítségével a varázsló képében jelenhet meg bárki előtt. Így fordulhat elő, hogy amikor Iphise is meglátogatja a varázslót, szerelmi érzéseit valójában Dardanosznak árulja el. Dardanosz örömében leleplezi magát a lány előtt, aki azonban meglepetésében elfut, a védtelen Dardanosz pedig foglyul ejti az ellenség.

Anténor azonnal feleségül akarja venni a fríg királylányt, amikor Iphise éppen megtudja, mi történt Dardanosszal. Teukrosz lakomával ünnepli Dardanosz elfogását, de Neptun egy szörnyet küld ellenük, amiért fogva tartják Jupiter fiát. Anténor megígéri, hogy ő megküzd a szörnyeteggel.

Dardanosz megmentésére – Jupiter utasítására – Vénusz és a kíséretében lévő Álmok érkeznek. Az Álmok tánccal, énekkel felkeltik Dardanosz harci kedvét, hogy megölje a szörnyet. A szörny és Anténor a tengerparton küzdenek egymással, de Anténor halálos veszélybe kerül. Ekkor érkezik Dardanosz, aki az Álmok segítségével legyőzi a szörnyeteget, egyben megmenti Anténort is. Anténor nem ismeri fel a férfit, hálából átadja neki kardját, egyben megígéri, hogy elfogadja Iphise döntését a tekintetben, hogy melyikükhöz akar férjhez menni.

A két férfi megérkezik Teukrosz várába, ahol örömmel fogadják a herceget. Ekkor Dardanosz visszaadja neki a kardját, és azt kéri, ölje meg Teukroszt. Anténor ekkor döbben rá, ki is mentette meg az életét, és lemond Iphise kezéről. Minthogy egy jóslat értelmében Teukrosznak annak kell adnia lányát, aki legyőzi a szörnyet, Vénusz pedig kibékíti az ellenfeleket, így semmi akadálya Dardanosz és Iphise egybekelésének.

A Dardanust 1739. november 19-én mutatta be a párizsi Académie royale de musique. A közönség nem rajongott érte, túl bonyolult és követhetetlen volt a történet, a természetfeletti dolgok, események túlságosan is jelentős részt képviseltek a cselekmény folyásában. Voltak, akik az egész szövegkönyvet ostobaságnak tartották. Az előadásnak ismertek a szereplői, a címszerepet például a híres karakterszínész, Pierre Jélyotte énekelte, és még a viszonylag kis szerepekben is neves énekesek működtek közre, például a frígiai nőt Marie Fel, Teukroszt és Isménort François Le Page alakította. Összesen huszonhatszor játszották el.

1744-ben Rameau és korábbi szövegírója, Simon-Joseph Pellegrin radikálisan átdolgozták az operát, az utolsó három felvonást átírták, a zenén rövidítettek, amivel azt érték el, hogy a cselekmény sokkal átláthatóbb és egységesebb lett. Ezt a változatot már kedvezőbben fogadta a közönség. A mű igazi sikere azonban csak 1760-ban, egy újabb, csekélyebb mértékű átdolgozás után következett be. A közönség és a kritika is dicsérte, felismerték az opera szépségét, jelentőségét, olyannyira, hogy ettől kezdődően Rameau-t „a Dardanus szerzője”-ként kezdték emlegetni.

A 20. században először Dijonban, 1907-ben állították színre a Dardanust. Ezt követően is bemutatták néhányszor, főleg francia operaszínpadokon, színpadi vagy koncertváltozatban, emellett számos kiváló hang- és videófelvétel készült belőle.

Rameau operájának első változata zeneileg szebb, gazdagabb, kifejezőbb volt, tele gyönyörű áriákkal, csodálatos kórusszámokkal, lenyűgöző balettbetétekkel. A sikertelenség elsőrendű oka de La Bruère bonyolult története volt, amiben túl nagy arányt képviseltek a természetfeletti jelenségek, a napfogyatkozás, a szörny stb. Ezért kényszerült rá Rameau, hogy az 1744-es újraélesztés során első operájának, a Hippolütosz és Arikia librettistája, Simon-Joseph Pellegrin segítségét kérje az átdolgozásban. Rameau alaposan meghúzta a zenét, az utolsó három felvonás cselekményét gyökeresen átírták. Ez a változat egységesebb cselekménnyel rendelkezett ugyan, de a zenéje talán kevésbé színes, bár így is maradtak benne gyönyörű zenei részletek, ezek közé tartozik például Dardanosz Lieux funestes áriája a negyedik felvonásban. A közönség ezt a verziót sem ismerte el igazán, csak az 1760-as újabb felújítás után ismerték el, hogy valódi remekműről van szó. Rameau zenéje ötletgazdag, művészileg felépített hangszeres és vokális részletek tömegével, amelyek kiválóan fejezik ki a szereplők hangulati változásait, a szituációk jellegét. Gyönyörűek Iphise elégikus dallamai, vagy az az egyre összetettebbé váló szövegábrázolás, ami Teukrosz és Anténor egyre harciasabbá válását jellemzi. Rameau zenéje máig hatóan eleven és kifejező.

• Előadók: John Mark Ainsley, Véronique Gens, Laurent Naouri, Mireille Delunsch, Jean-Philippe Courtis, Magdalena Kožená, Russell Smythe.Közreműködik: Les Musiciens du Louvre, vezényel: Marc Minkowski. Kiadó: Archiv, 2000. 2 CD.
• Vénus – Christiane Eda-Pierre, Iphise – Frederica von Stade, Dardanus – Georges Gatier, Anténor – Michaël Devlin, Teucer – Roger Soyer, Isménor – José van Dam, Las Songes (Az Álmok) – Helene Garetti, Annick Duterte, Monique Marandon, Jean-Philippe Courtis. Közreműködik: Orchestre du Théâtre National de l’Opéra de Paris, vezényel: Raymond Leppard. Kiadó: Erato, 2004. 2 CD.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Dardanus (opera) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Dardanus (tragédie lyrique) című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Matthew Boyden: Az opera kézikönyve. Budapest: Park Könyvkiadó. 2009. 52–53. o. ISBN 9789635308545  
• Kertész Iván: Operakalauz. Budapest: Saxum Kiadó. 2005. 310–311. o. ISBN 9637168257  

• allmusic.com – Jean-Philippe Rameau: Dardanus, tragédie en musique
• rameau.free – A Dardanus teljes francia nyelvű szövege
• Bartók Rádió – Dardanus, Rameau^{[halott link]}
• IMSLP – Dardanus (Rameau, Jean-Philippe)
• ekultura.hu – Jean-Philippe Rameau: Dardanus (CD)
• YouTube – Rameau Dardanus Marc Minkowski
• YouTube – Rameau Dardanus 1 et 2 Tambourin