Anatéma – Wikipédia

Az anatéma (= megátkozás,[1] kárhoztatás[2]) a vallási közösségből való kizárás, száműzés. A római katolikus egyház által különösen a középkor folyamán alkalmazott egyházi átok, az ún. kiátkozás, amellyel valakit, – akár egy uralkodót az egész birodalmával együtt, − kizártak a hívők közösségéből és az egyház minden szolgáltatásától megfosztottak (szentmise, szentségvétel, házasság, temetés stb.)[1]

Etimológiája

[szerkesztés]

Az anatéma (görög: αναθεμα) a görög anatithémi igéből származik, amelynek a magyar jelentése „felteszek, felajánlok, félreteszek, visszavetek”, tehát az ami fel van ajánlva vagy az ami „vissza van vetve”.[3] Az anadhmát mindig az előbbi, az anademát pedig mind a két jelentésben használják az ó- és az újszövetségi vallási nyelvben.

A katolikus egyházban

[szerkesztés]

A legnagyobb katolikus egyházi büntetés, amellyel valakit kizárnak a hívek közösségéből. A kiközösített nem vehetett részt az istentiszteleteken, nem vehette fel a szentségeket, nem részesült az egyház imáinak hatásaiból, nem járulhatott egyházi bíróság elé, elvesztette egyházi joghatóságát és javadalmait, nem részesülhetett egyházi temetésben. A név szerint vagy nyilvánosan kiközösített személyt – ha azt a kiközösítő dekrétum előírja – a híveknek a polgári életben is kerülniük kellett.[4] Bárki büntetlenül megölhette őket, a kiátkozott gyakorlatilag kívül került a társadalmon.

XXIII. János pápa sürgetésére a második vatikáni zsinat mindennemű anatémáról lemondott.[5]

Bibliai használata

[szerkesztés]

Az Ószövetségben az anatéma (héberül herem) először azt az Istennek ajánlott élettelen tárgyat vagy élőlényt, növényt, állatot jelentette, amelyet Isten tiszteletére okvetetlenül meg kellett semmisíteni.[3] Később anatéma, herem volt az a büntetés, amely által valakit a bűnei miatt bizonyos időre kirekesztettek a választott nép közösségéből és összes vallási gyakorlatából. Az Újszövetségben az anatéma magyar fordítása „átkozott”, „méltatlan arra, hogy létezzék” (Római levél 9, 3. Levél a galatáknak 1, 8. 9. Első levél a korintusiaknak 12, 3; 16, 22).[3]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Vallástörténeti kislexikon, Kossuth, 1975
  2. Katolikus lexikon
  3. a b c Pallas
  4. Gecse gusztáv: Vallástörténeti kislexikon
  5. Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]