Elektrokémiai lumineszcencia – Wikipédia

Az elektrokémiai lumineszcencia vagy más néven elektromosan generált kemolumineszcencia a lumineszcens jelenségek egyik fajtája, amely oldatokban keletkezik elektrokémiai reakciók során. Az elektromosan generált kemolumineszcencia során az elektrokémiai úton képződő köztitermékek erősen exergonikus reakción keresztül gerjesztett elektronállapotba jutnak, melyből azután fénykibocsátással kerülnek alacsonyabb energiaszintre.^[1] Az elektromosan generált kemolumineszcenciát az elektromosan gerjesztett anyagban elektrontranszfer- (redoxi)reakció okozza. Ez a lumineszkálás a kemolumineszkálás egy formája, ahol a reagens(ek) az elektródokon keletkeznek.^[2]

Az elektromosan generált kemolumineszcencia akkor figyelhető meg, amikor néhány volt feszültséget kapcsolnak egy elektrokémiai cellára, melyben lumineszcens anyagot tartalmazó oldat található (policiklusos aromás szénhidrogének, fémkomplexek aprotikus szerves oldószerben).

Alkalmazás

Az elektrokémiai lumineszcencia jó eszköz az analitikai alkalmazásokban, ahol igen érzékeny és szelektív módszert jelent. A módszer kombinálja a kemolumineszcens analízis előnyeit a reakció egyszerű vezérlésével, az elektródák feszültségszabályozásával. A szelektivitást az elektródák potenciáljának a változtatásával lehet szabályozni.^[3] Általában ruténiumvegyületeket használnak ([Ru (Bpy)3]²⁺), melyek a 620 nm-es tartományban emittálnak fotonokat TPA-val (tripropil-amin) regenerálva folyékony fázisban vagy folyékony-szilárd átmenetben. A fotonok detektálása fotoelektron-sokszorozó csővel, szilícium alapú fotodiódával, vagy arannyal bevont üvegszálas optikai érzékelővel történik.^[4]

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Electrochemiluminescence című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

↑ Forster RJ, Bertoncello P, Keyes TE (2009). „Electrogenerated Chemiluminescence”. Annual Review of Analytical Chemistry 2, 359–85. o. [2020. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1146/annurev-anchem-060908-155305. PMID 20636067. (Hozzáférés: 2011. augusztus 27.)
↑ Electrogenerated Chemiluminescence, Edited by Allen J. Bard, Marcel Dekker, Inc., 2004
↑ Fahnrich K.A., Pravda M., Guilbault G.G., Recent Applications of Electrogenerated Chemiluminescence in Chemical Analysis, Talanta, 54 (4), 531-559, 2001
↑ Tris (2, 2′-bipyridyl) ruthenium (II) electrogenerated chemiluminescence in analytical science; Mikrochimica acta [0026-3672] Lee yr:1997 vol:127 iss:1 pg:19

Kémiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Forster-1] Forster RJ, Bertoncello P, Keyes TE (2009). „Electrogenerated Chemiluminescence”. Annual Review of Analytical Chemistry 2, 359–85. o. [2020. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1146/annurev-anchem-060908-155305. PMID 20636067. (Hozzáférés: 2011. augusztus 27.)

[2] Electrogenerated Chemiluminescence, Edited by Allen J. Bard, Marcel Dekker, Inc., 2004

[3] Fahnrich K.A., Pravda M., Guilbault G.G., Recent Applications of Electrogenerated Chemiluminescence in Chemical Analysis, Talanta, 54 (4), 531-559, 2001

[4] Tris (2, 2′-bipyridyl) ruthenium (II) electrogenerated chemiluminescence in analytical science; Mikrochimica acta [0026-3672] Lee yr:1997 vol:127 iss:1 pg:19

[1]

[2]

[3]

[4]