Elkövető – Wikipédia

Az elkövető egyes személyekre alkalmazott büntetőjogi illetve kriminológiai gyűjtőfogalom. Az elkövetők fogalma alá esnek:

  1. a tettes és a társtettes (tettesek),
  2. felbujtó és a bűnsegéd (részesek).[1]

A tettesek fogalma

[szerkesztés]

A tettes a büntetőjogban és a kriminológiában az a személy, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja.[2] A tettes az elkövetők egyik kategóriája. Amikor a Büntető Törvénykönyv tettesekről rendelkezik, e fogalom alatt a (szűkebb értelemben vett) tettes' mellett a társtettest is érti. Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.[3] A részesek viszont a tettesek fogalmán kívül esnek.

Közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethető, illetve tévedésben levő személy felhasználásával valósítja meg.[4]

A részesek fogalma

[szerkesztés]

A részesek nem valósítanak meg tényállásszerű magatartást, azaz a Btk. Különös Része által büntetni rendelt cselekmény elkövetésében úgy működnek közre, hogy tevékenységük kívül esik a konkrét bűncselekmény törvényi tényállásának keretein.

  • Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.[5]
  • Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.[6]
  • A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.[7]

A felbujtás

[szerkesztés]

A felbujtás [8] bűncselekmény szándékos elkövetésére való rábeszélés. Az akarat-elhatározásra tudatosan gyakorolt befolyás. Kelléke a felbujtó és felbujtott között az ugyanazon bűncselekmény elkövetésére irányzott együttes szándék. A felbujtás csupán akkor büntetendő cselekmény, ha a felbujtott a cselekményt, amelyre a felbujtás irányult, elkövette vagy legalábbis annak elkövetését megkísérelte. A felbujtót azzal a büntetéssel kell sújtani, ami a felbujtás következtében elkövetett bűncselekmény után jár a tettesnek. [9]

Az elkövető halála

[szerkesztés]

Az elkövető halála a büntethetőséget megszüntető okok egyike.[10]

Források

[szerkesztés]
  • 2012. évi C. törvény 12- 14. §§ a Büntető Törvénykönyvről

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Btk. 12. § - 12. § Elkövető a tettes, a közvetett tettes és a társtettes (a továbbiakban együtt: tettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (a továbbiakban együtt: részesek)
  2. 2012. évi C. törvény 13. § (1)) bek.
  3. 2012. évi C. törvény 13. § (3)) bek.
  4. 2012. évi C. törvény 13. § (2)) bek.
  5. Btk. 14. § (1) bek.
  6. Btk. 14. § (2) bek.
  7. Btk. 14. § (3) bek.
  8. Rövid u-val írandó lásd pl. https://helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/suggest#
  9. Uj Idők Lexikona 9-10. Eötvös - Frémont (Budapest, 1938) 2345. old.
  10. 2012. évi C. törvény 25. (a) pontja.