Emanáció – Wikipédia

Az emanáció egy filozófiai, teológiai és atomfizikai fogalom. Az emanatio latin szó jelentése: kiáramlás, kifolyás, kiömlés, kiszivárgás. Ellenfogalma a remanáció.

Az emanációelmélet az ásványtanban, illetőleg a geológiában az elemek képződésének magyarázatánál szerepel.

A rádium egyik bomlástemékét rádiumemanációnak nevezték; ami a radon. A 226-os tömegszámú rádiumból α-bomlás után rádiumemanáció (radon) keletkezik.^[2] A rádiumemanációt manapság már csak radonnak nevezik.^[3][4]

A filozófia bizonyos rendszereiben ama gondolat jelzése, hogy a világ dolgai mind egy legfelsőbb valónak kisugárzása, kifolyása. A legfőbb princípiumból, létezőből, ősokból, mint forrásból az alacsonyabb rendű dolgok lépcsőzetesen haladva jönnek létre. Maga a legfőbb való ezáltal nem merül ki, nem csökken lényegében, de ahogy a világosság fénye minél messzebbre távozik forrásától, annál gyöngébbé válik, úgy a világ dolgai is a tökéletesség különböző fokain állanak, legalul az anyag, s az erkölcsi gonoszság.^[5] Ez a tanítás Keletről származik, nyomai megtalálhatók az ind Upanisadokban is. Az ókori kháldoknál és perzsáknál mint átalakulása a napimádásnak, onnan hatolt az újplatonikus filozófiába, később a keresztény gnosztikusok világnézetébe. A kabbalában is találkozunk az emanatizmussal. ^[5] Ezen kultúrkörökben (Kabbala, gnoszticizmus, újplatonizmus) misztikus kozmológiáiban a teremtés folyamatát az emanációval magyarázzák.

A hindu panenteizmusban minden Isten emanációja, mindent Isten bocsát ki magából. A legtöbb hindu ortodox iskola elfogadja a szánkhjának azt a tanítását, hogy az anyag az ősanyagból (prakriti) származik, habár az egyik Isten emanációjának, a másik az Istennel együtt párhuzamosan létező világprincípiumnak (ősoknak) tekinti azt. Az Upanisadoknak a Minden-Egy-tana szerint létezett az örök ős-szubsztancia, amelyből emanáció vagy evolúció útján minden szellemi és anyagi keletkezett. ^[6]

A keresztény teológiában az emanáció a teremtés szinonimájaként használható, az ősok maga Isten. Ez az elgondolás azonban azt sugallhatja, hogy a világ szükségszerű és a szellemi, illetve anyagi szubsztanciák mind Istenből áradnak ki. Az Egyház ezért elítélte az emanációt. A hindu rendszer panenteizmusát a kereszténység (és az iszlám) Isten lealacsonyításának tekinti, mivel Isten oly magasan áll az általa teremtett világ felett, hogy az utóbbit nem szabad az ő szubsztanciája átalakulásának vagy belőle származó emanációnak felfogni.

• Pallas nagy lexikona - Emanáció, mek.oszk.hu
• Kránitz Mihály, Szopkó Márk: Teológiai kulcsfogalmak szótára, Szent István Társulat, Budapest, 2001, ISBN 9789633615126
• Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás - Bráhmanizmus, buddhizmus, kínai univerzizmus, kereszténység, iszlám, Akkord Kiadó Kft.,2012, ISBN 9789632520674
• Emanáció, lexikon.katolikus.hu