Eperfafélék – Wikipédia

Eperfafélék
Evolúciós időszak: Kréta - jelen[1]
Kenyérfa (Artocarpus altilis)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superrosidae Csoport: Rosidae Csoport: Eurosids I Rend: Rózsavirágúak (Rosales) Család: Eperfafélék (Moraceae) (Dumort., 1829) Gaudich., in Trinius, 1835, nom. cons.
Nemzetségcsoportok
Artocarpeae Castilleae Dorstenieae Ficeae Moreae
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Eperfafélék témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Eperfafélék témájú kategóriát.

Az eperfafélék (Moraceae) a rózsavirágúak (Rosales) rendjének egy családja.

Az eperfafélék lenyomatai a legújabb felfedezések szerint már a kréta időszaktól ismeretesek.

Mintegy 1500 fajuk főként trópusi és szubtrópusi területeken terjedt el; a mérsékelt övbe csak kevés taxon hatol be.

Közös sajátosságuk, hogy a parenchima alapszövetek tejjárataiban fehér színű tejnedvet halmoznak fel. Azon kevés növénycsalád (rajtuk kívül még kenderfélék, csalánfélék, szilfafélék, érdeslevelűek) közé tartoznak, amelyek tagjai bőrszövetük e célra megnagyobbodott sejtjeiben, az idioblasztokban cisztolitokat halmoznak fel.

Leveleik egyszerűek, pálhásak, általában szórtak és ép szélűek, olykor azonban tagoltak. A füge (Ficus) nemzetség fajainak nagy levele gyakran karéjos, sőt szeldelt is lehet.

Sugaras szimmetriájú virágaik kicsik, egyivarúak, többnyire egylakiak, de olykor a kétlakiság is megjelenik. A virág takarórendszere egyszerű: csészeszerű lepel vagy teljesen hiányzik. A családra jellemzők az érdekes virágzatok és terméságazatok. A termés aszmag vagy csonthéjas, de bonyolult terméságazat is lehet.

A családban sokféle életformájú növény előfordul: hatalmas támasztógyökeres óriásfák, közismert fák és cserjék, félcserjék és liánok. A szent fügefa (Ficus religiosa) esőerdei óriásfákon epifitonként kezdi életét, léggyökereket ereszt a földbe, majd megvastagodva megfojtja a gazdanövényt, és önállóan folytatja életét. A legenda szerint Buddha egy ilyen fügefa alatt világosodott meg – innen a neve.

A fehér eperfát (Morus alba) sokáig a selyemhernyók táplálására ültették. Magyarországra Kínából telepítették be, termését fogyasztják. Régebben az alföldi tanyák és szőlők tipikus fája volt.

Ismert és kedvelt gyümölcsöt terem a közönséges füge (Ficus carica) is. Ez a mediterrán területeken elterjedt cserje vagy kisebb fa nálunk életfeltételeinek határán él. Hazánkban is ültetik a papíreperfát (Broussonetia papyrifera) és a narancseperfát (Maclura pomifera).

Számos fikuszfaj (Ficus elastica, Ficus benjamina stb.) kedvelt szobai dísznövény.

Trópusokon termesztett haszonnövény az ehető termésű kenyérfa (Artocarpus altilis).

Az egyiptomi múmiák koporsóit a szikomorfa (Ficus sycomorus) fájából készítették.

Az eperfafélék 5 nemzetségcsoportra oszthatók: Artocarpeae, Moreae, Dorstenieae, Ficeae és Castilleae. Ezek a nemzetségcsoportok a nagy, morfológiailag sokrétű és földrajzilag is széttagolt Moreae kivételével monofiletikusak.^[2] A csoportok molekuláris analízise alapján a Moraceae valószínűleg 73-110 millió évvel ezelőtt (mya) divergált.^[3] Az eperfafélék filogenetikai-molekuláris elemzése arra is utal, hogy ellentétben azzal a hagyományos elképzeléssel, amely szerint a kétlakiság fejlődött ki az egylakiságból, a Moraceae családban a kétlakiság a primitív állapot, amiből az egylakiság (legfeljebb) négy különböző alkalommal kifejlődött.^[4]

• Artocarpeae:
  • kenyérfa (Artocarpus),
  • Batocarpus,
  • Clarisia,
  • Hullettia,
  • Parartocarpus,
  • Prainea,
  • Treculia;
• Castilleae
  • Antiaris,
  • Antiaropsis,
  • Castilla,
  • Helicostylis,
  • Maquira,
  • Mesogyne,
  • Naucleopsis,
  • Perebea,
  • Poulsenia,
  • Pseudolmedia,
  • Sparattosyce;
• Dorstenieae
  • Bosqueiopsis,
  • kenyérdiófa (Brosimum),
  • Dorstenia,
  • Helianthostylis,
  • Scyphosyce,
  • Trilepisium,
  • Trymatococcus,
  • Utsetela;
• Ficeae egyetlen nemzetséggel:
  • füge (Ficus);
• Moreae
  • Bagassa,
  • Bleekrodea,
  • papíreperfa (Broussonetia),
  • Fatoua,
  • Maclura,
  • Milicia,
  • eperfa (Morus),
  • Sorocea,
  • Streblus,
  • Trophis.

• Tuba Zoltán–Szerdahelyi Tibor–Engloner Katalin–Nagy János: Botanika II. – Rendszertan
• Urania Növényvilág II. – Magasabbrendű növények I.
• Bagi István: A zárvatermő növények rendszerének kompendiuma, JATE Press 1994
• Borhidi Attila: A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana
• Hortobágyi Tibor (szerk.): Növényrendszertan
• Kempelen Farkas digitális tankönyvtár 23. A csalánvirágúak rendje
• Kenyérfa Artocarpus odoratissimus
• Zerega, Nyree J. C.; Clement, Wendy L.; Datwyler, Shannon L. & Weiblen, George D. (2005): Biogroegraphy and divergence times in the mulberry family (Moraceae). Molecular Phylogenetics and Evolution 37(2): 402-416. doi|10.1016/j.ympev.2005.07.004 PDF full text
• Plantárium: Sejttan – cisztolit