Erdei iszalag – Wikipédia
Erdei iszalag | ||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Németországban nyíló példány | ||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
Clematis vitalba L. (1753) | ||||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Erdei iszalag témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei iszalag témájú médiaállományokat és Erdei iszalag témájú kategóriát. |
Az erdei iszalag (Clematis vitalba) a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjébe, ezen belül a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó faj; a néhány közép-európai kúszónövényfaj egyike. Egyes vidékeken folyondárnak is nevezik.
A Clematis nemzetség típusfaja.
Előfordulása
[szerkesztés]Közép-Európától, délen Olaszországig, illetve a Balkánon keresztül Anatóliáig honos.
Változatai
[szerkesztés]- Clematis vitalba var. grata (Maxim.) Finet & Gagnep.
- Clematis vitalba var. angustiloba Schur, Enum. Pl. Transsilv. 1. 1866.
- Clematis vitalba var. vitalba
Megjelenése
[szerkesztés]10 méternél magasabbra is felkapaszkodó, elfásodott szárú, évelő, lombhullató kúszónövény. Csavarodó szárán kívül kacsszerűen behajló levélnyelével is kapaszkodik. Ágai szögletesek vagy barázdáltak, a fák törzsén és koronájában nagy felületeket elborítanak. Az idős ágak karvastagságúak, kérgük szürke, szabálytalanul lehámló.
Az átellenesen álló levelek páratlanul szárnyaltak, többnyire öttagúak; a levélkék tojásdad lándzsásak, durván fűrészesek vagy ép szélűek, 3–10 centiméter hosszúak és 4–6 centiméter szélesek. A teljes lepellevél molyhosan szőrös.
A krémszínű, 2–3 centiméter széles, gyengén illatos, sokporzójú virágok a levelek hónaljában, gazdag bogernyőkben nyílnak. Egy-egy virágnak rendszerint 4–5 sziromlevele van.
Fehér, gyapjúgomolyagszerűen szőrös terméscsoportjairól fehérvénicnek is nevezik. Mindegyik termés piheszerű bibeszáron nő.
Életmódja
[szerkesztés]Melegkedvelő, ezért a Kárpát-medencében csak szórványosan fordul elő. Hosszú életű. A nyirkos erdőket, erdőszéleket, ligeteket, cserjéseket és sövényeket, a meszes talajt kedveli. Fényigényes. A síkságoktól 1500 méter magasságig nő.
Június–júliusban virágzik (egyes években augusztusig is). Termései télen az indákon maradnak.
Hatóanyagai
[szerkesztés]Kevés triterpén-szaponint tartalmaz; a friss növény protoanemonint is.
Felhasználása
[szerkesztés]A friss növény a bőrt irritálja, súlyosabb esetben gyulladást, hólyagosodást válthat ki, elfogyasztva a vesét és a bélrendszert izgatja. A homeopátiában a zöld részeket igen ritkán, például felületes lábszárfekély „gyógyítására” használják fel.
Hibridjei
[szerkesztés]- Clematis × fargesioides hort. (Cleamtis potaninii × Clematis vitalba)
- Clematis × jouiniana C.K.Schneid. (Clematis heracleifolia × Clematis vitalba)
- Clematis × stricta Wender. (?Clematis recta × Clematis vitalba)
Képek
[szerkesztés]- A növény
- Virágai
- Levele
- Levelei és termései
- Termései télen
- Rajz a növényről
Források
[szerkesztés]- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
- Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
- Martin Walters: Vadvirágok. Fürkész Könyvek. Trivium Kiadó, Budapest, 2005. ISSN 0237-4935 ISBN 963-9367-66-4
- Linnaeus, C. (1753) Species Plantarum, Tomus I: 544.
- Clematis vitalba in the Germplasm Resources Information Network (GRIN), US Department of Agriculture Agricultural Research Service.
- http://www.theplantlist.org/tpl/record/kew-2726964