Erdei pele – Wikipédia

Erdei pele
	Fán mászkáló erdei pele
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon fokozottan védett; Természetvédelmi érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Euarchontoglires;
Csoport:	Glires;
Rend:	Rágcsálók (Rodentia);
Alrend:	Mókusalkatúak (Sciuromorpha);
Család:	Pelefélék (Gliridae);
Alcsalád:	Leithiinae;
Nem:	Dryomys; Thomas, 1906
Faj:	D. nitedula;
Tudományos név
	Dryomys nitedula; (Pallas, 1778)
Szinonimák
Szinonimák
	Dryomys angelus (Thomas, 1906); Dryomys aspromontis Lehmann, 1963; Dryomys bilkjewiczi Ognev & Heptner, 1928; Dryomys carpathicus Brohmer, 1927; Dryomys caucasicus Ognev & Turov, 1935; Dryomys daghestanicus Ognev & Turov, 1935; Dryomys diamesus Lehmann, 1959; Dryomys dryas (Schreber, 1782); Dryomys intermedius (Nehring, 1902); Dryomys kurdistanicus Ognev & Turov, 1935; Dryomys milleri Thomas, 1912; Dryomys obolenskii Ognev & Worobiev, 1923; Dryomys ognevi Heptner & Formozov, 1928; Dryomys pallidus Ognev & Turov, 1935; Dryomys phrygius Thomas, 1907; Dryomys pictus (Blanford, 1875); Dryomys ravijojla Paspalev et al., 1952; Dryomys robustus Miller, 1910; Dryomys saxatilis Rosanov, 1935; Dryomys tanaiticus Ognev & Turov, 1935; Dryomys tichomirowi Satunin, 1920; Dryomys wingei (Nehring, 1902);
Elterjedés
	Az erdei pele elterjedési területe egész éves egész éves (valószínűleg)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Erdei pele témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei pele témájú médiaállományokat és Erdei pele témájú kategóriát.

Az erdei pele (Dryomys nitedula) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a pelefélék (Gliridae) vagy (Myoxidae) családjába tartozó faj.

A Dryomys emlősnem típusfaja.

Előfordulása

Közép-Európában, (Svájc, Bajor-erdő), Kisázsiában (Izrael, Törökország) fordul elő.^[2] Az erdei pele elterjedésének alpesi peremterületein a lombos és elegyes erdőkben él 600-1600 méter között (helyenként még magasabban is). Oroszország nyugati felén főként a tűlevelű erdők, Balkánban az örökzöld bozót lakója. Alkalmilag a hegyi legelők kunyhóiban, kertekben, gyümölcsösökben is felbukkan. Magyarországon viszonylag ritka, a Dunántúli- és az Északi-középhegységben fordul elő.^[2] 2012 óta fokozottan védett.

Megjelenése

Az erdei pele testhossza 8-10 centiméter, farokhossza körülbelül 6-8 centiméter és testtömege 30-70 gramm. Lényegesen kisebb, mint a kerti pele, farka bozontosabb. Színezete felül a szürkétől (az Alpokban) a vörhenyesbarnáig változhat, és csak fokozatosan alakul ki, pár hetes korban még nem végleges. Állandó jellemző a szemek mögött húzódó (fokozatosan sötétedő) fekete sáv. Füle viszonylag kicsi, csak alig ér ki a bundából. Lába testéhez képest viszonylag hosszú, vékony és már kicsi korától kezdve mászásra, csüngésre alkalmas. Farka a patkányéhoz hasonlóan bordázott, végén rendszerint fehér kis pamacs látható.

Életmódja

Az állat életmódja hasonló a kerti pelééhez (Eliomys quercinus), de gömb alakú fészkét inkább (de legalábbis helyenként) szabadon építi a bokrok ágain. Megtelepszik faodúkban és a megfelelő nagyságú mesterséges fészekodúkban is (Magyarországon például a Mátrában). A Földközi-tenger medencéjének keleti felén az erdei pele egész évben ébren van, de európai és nyugat-oroszországi elterjedési területének jelentős részén téli álmot alszik. Ennek hossza a klimatikus adottságoknak megfelelően területenként változhat.

Tápláléka rovarok és magvak; a madárfészkeket valószínűleg ritkán fosztja ki. Mivel életmódja alig tér el a kerti peléétől, a két faj együtt sehol nem fordul elő nagyobb egyedszámban. Úgy tűnik, kitérnek egymás útjából. Az erdei pele a rovarok közül a lepkéket, bábokat és a csupasz hernyókat kedveli, az egyes példányok között azonban táplálék dolgában igen nagy eltérések lehetnek.

Szaporodása

A nőstény évente egyszer, júniusban, 2-6 kölyköt ellik. A kicsinyek, akár a kerti pelénél, csupaszon és zárt szemmel jönnek a világra, de 4-5 hetes korukban már önállóak. Azoknál az állományoknál, amelyek nem alszanak téli álmot, évi 2-3 ellés lehetséges.

Jegyzetek

↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
↑ ^a ^b Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 56. old. Kép: 6-os. ISBN 963-05-5819-X.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 26.)
Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed). Archiválva 2010. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1754

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.

[Vörös-2] Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 56. old. Kép: 6-os. ISBN 963-05-5819-X.

[1]

[2]