Estelle Nze Minko – Wikipédia

Estelle Nze Minko
Estelle Nze Minko 2015-ben a francia válogatottban
Estelle Nze Minko 2015-ben a francia válogatottban
Személyes adatok
Születési dátum1991. augusztus 11. (33 éves)
Születési helySaint-Sébastien-sur-Loire, francia Franciaország
Állampolgárságfrancia
Magasság178 cm
Posztirányító
Klubadatok
Jelenlegi klubjaHUN Győri Audi ETO
Mezszám27
Junior klubok
IdőszakKlub
2003-2005Franciaország Saint-Julien-de-Concelles HB
2005-2009Franciaország Nantes LAH
2009-2010Franciaország Toulouse Féminin HB
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
2010–2012Franciaország Mios-Biganos
2012–2013Franciaország HBC Nîmes
2013–2015Franciaország Nantes LAH
2015–2016Franciaország Fleury Loiret HB
2016–2019Magyarország Siófok KC
2019–Magyarország Győri Audi ETO30 (128)
Válogatottság2
2013–Franciaország Franciaország187 (454)[1]
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. Utolsó elszámolt mérkőzés dátuma: 2020. február 8.
2 Utolsó elszámolt válogatott mérkőzés dátuma:
2024. július 24.
* Mérkőzések (gólok száma)
A Wikimédia Commons tartalmaz Estelle Nze Minko témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Franciaország színeiben
Kézilabda
Olimpiai játékok
ezüst
2016, Rio de Janeiro
arany
2020, Tokió
Világbajnokság
arany
2017, Németország
arany
Dánia/Norvégia/Svédország, 2023
ezüst
2021, Spanyolország
Európa-bajnokság
arany
2018, Franciaország
ezüst
2020, Dánia
bronz
2016, Svédország

Estelle Nze Minko (Saint-Sébastien-sur-Loire, 1991. augusztus 11. –) olimpiai-, világ-, és Európa-bajnok francia válogatott kézilabdázó, irányító-balátlövő, jelenleg a Győri Audi ETO KC játékosa és a francia női kézilabda-válogatott csapatkapitánya. A klubcsapatában és a válogatottban is egyaránt 27-es a mezszáma. Testvére Noemie Nze Minko.

Pályafutása

[szerkesztés]

Klubcsapatban

[szerkesztés]

Estelle Nze Minko Saint-Julien-de-Concellesben nőtt fel, ahol 12 éves korában kezdett kézilabdázni.[2][3][4] Első klubja a Nantes volt, innen szerződött a 2009–10-es szezont megelőzően a Toulouse-hoz. 2010 nyarától két éven át a Mios-Biganos csapatában játszott,[5][6] a klubbal 2011-ben megnyerte az Challenge Cup-ot. 2012-ben a HBC Nîmesnél folytatta pályafutását, majd 2013-ban visszatért a Nantes-hoz. Onnan 2015-ben eligazolt, és a Fleury Loiret vette meg, akikkel Francia Ligakupát nyert. 2016-ban aláírt a Siófok KC-hoz.[7] A siófoki csapatnál 2018 tavaszán meghosszabbította a szerződését.[8]

2019 februárjában vált hivatalossá, hogy a következő szezontól a Győri Audi ETO-ban folytatja pályafutását.[9]

A válogatottban

[szerkesztés]

Ifjúsági és junior válogatott is volt. 2008-ban U18-as világbajnokságon, 2010-ben pedig az U20-as világbajnokságon is részt vett.[10][11] 2013 októberében debütált a francia női kézilabda-válogatottban egy Szlovákia elleni Eb-selejtező mérkőzésen. 2014-ben a magyar-horvát közös rendezésű Eb-n a szerbek elleni meccsen egyből fel is hívta magára a figyelmet kiemelkedő teljesítményével, ahol Franciaország végül az ötödik helyet szerezte meg.[12]

Nze Minko játszott a 2015-ös vb-n is, ahol a válogatottal a hetedik helyen végzett. Meghívást kapott az olimpiai játékokra is, ahol ezüstérmet szerzett a válogatott. Meghatározó játékosa volt a 2016-os Eb-nek is.[7][13] 2017-ben a világbajnokságon a döntőben a norvég válogatottat legyőzve lett világbajnok,[14] míg egy évvel később hazai pályán ünnepelhetett Európa-bajnoki címet.[15] 38 góljával a góllövőlista ötödik helyén végzett.[16]

A 2020-as Európa-bajnokságon ezüstérmes lett a francia válogatottal, és őt választották a torna legértékesebb játékosának is.[17]

A 2021-re halasztott tokiói olimpián aranyérmes lett. Az olimpiai győzelme után Francia Köztársaság Becsületrendjének lovag rangjával tüntették ki.[18]

Sikerei, díjai

[szerkesztés]
Egyéni

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A francia válogatott kerete a 2024-es olimpián. IHF, 2024. július 24.
  2. ↑ ouest-france.fr: Handball. Une Nantaise championne du monde, 2018. december 7.
  3. ↑ actu.fr: A Saint-Julien-de-Concelles, la championne du monde de hand a été acclamée par 400 personnes, 2018. december 7.
  4. ↑ aorleans.info: Interview des Nouvelles Panthères, gros plan sur Estelle Nze Minko !, 2018. december 7.
  5. ↑ ladepeche.fr: Sept recrues pour le Toulouse Féminin Handball, 2018. december 7.
  6. ↑ lequipe.fr: Estelle Nze Minko, 2018. december 7.
  7. ↑ a b Újabb válogatott erősítések Siófokon. handball.hu. [2016. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 14.)
  8. ↑ Női kézi NB I: hosszabbított sztárjaival a Siófok. Nemzeti Sport Online, 2018. április 12.
  9. ↑ Női kézi: már biztos – Nze Minko a Győri ETO-hoz igazolt. Nemzeti Sport Online, 2019. február 11.
  10. ↑ ihf.info: II Womens Youth World Championship 2008, 2018. december 7.
  11. ↑ ihf.info: XVII Women's Junior World Championship 2010 in KOR,2018. december 7.
  12. ↑ eurohandball.com: Estelle Nze Minko Archiválva 2019. március 29-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2018. december 7.
  13. ↑ eurohandball.com: Estelle Nze Minko Archiválva 2019. március 29-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2018. december 7.
  14. ↑ ihf.info: 23rd Women's World Championship 2017, 2018. december 7.
  15. ↑ handball-planet.com: French girls take European crown for the first time!, 2018. december 7.
  16. ↑ fra2018.ehf-euro.com: TOP SCORER GOALS Archiválva 2021. december 12-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2018. december 7.
  17. ↑ Női kézi Eb: három norvég az álomcsapatban, győri játékos az MVP, Nemzeti Sport Online, 2020. december 20.
  18. ↑ Décret du 8 septembre 2021 portant promotion et nomination dans l'ordre national de la Légion d'honneur (francia nyelven), 2021. szeptember 8. (Hozzáférés: 2021. december 31.)
  19. ↑ Klujber Katrin bekerült női kézilabdatorna álomcsapatába. 24.hu (2024. augusztus 10.) (Hozzáférés: 2024. augusztus 11.)

Források

[szerkesztés]


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Estelle_Nze_Minko&oldid=27356412”