Felix Weingartner – Wikipédia

Felix Weingartner
Vajda M. Pál felvétele (1937)
Életrajzi adatok
Született	1863. június 2. Zára, Habsburg Birodalom
Származás	osztrák
Elhunyt	1942. május 7. (78 évesen) Winterthur, Svájc
Házastársa	Betty Callish (1922 – 1931. december 29.) Lucille Marcel (1912. január 29. – 1921. június 22.) Carmen Studer (1931. december 29. – 1942. május 7.) Feodora von Dreifus (1903–1911)
Iskolái	Felix Mendelssohn-Bartholdy Zeneművészeti Főiskola, Lipcse
Pályafutás
Műfajok	klasszikus zene, opera
Hangszer	zongora
Díjak	Royal Philharmonic Society Gold Medal (1937)
Tevékenység	karmester, zeneszerző.
Kiadók	EMI
A Wikimédia Commons tartalmaz Felix Weingartner témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Paul Felix von Weingartner (Zára, 1863. június 2. – Winterthur, 1942. május 7.) osztrák karmester, neoromantikus zeneszerző, zongorista és író.

Weingartner az Osztrák–Magyar Monarchia területén, a dalmáciai Zárában született (ma Horvátország) osztrák szülők gyermekeként. A család 1868-ban Grazba költözött, ugyanebben az évben halt meg az édesapja. Wilhelm Mayernél tanult (aki a W.A. Rémy álnevet használta, és Ferruccio Busoni tanára is volt), majd 1881-ben Lipcsébe ment filozófiát hallgatni, ám hamarosan teljesen a zenének szentelte magát.

1883-ban felvételt nyert a Konzervatóriumba, emellett Weimarban Liszt Ferenc is tanította: egyike volt kései tanítványainak. Liszt segített előkészíteni Weingartner Sakuntala című operáját az 1884-es világpremierre, melyen a weimari zenekar előadásában mutatták be a művet. Liszt életrajzírója Alan Walker szerint az 1880-as években a weimari zenekar már messze nem volt azon a csúcson, mint néhány évtizeddel korábban, és az operaelőadás végén a kórus és a zenekar már egyáltalán nem volt összhangban. (Walker ezt Weingartner Zürichben és Lipcsében 1928-1929-ben publikált önéletrajzára alapozza.) Ugyanebben az évben, 1884-ben lett Weingartner a Königsbergi Opera igazgatója.

1885-től 1887-ig volt Danzigban karmester, majd 1889-ig Hamburgban, 1889 és 1891 között pedig Mannheimben. 1891-től kezdve az udvari operaelőadások, és egyéb szimfonikus koncertek karmestere Berlinben. Később az operák vezényléséről lemondott, de a szimfonikus koncertekét továbbra is vállalta, és Münchenben telepedett le, ahol ellenséges viszonyba került Rudolf Louis-zal és Ludwig Thuille-lel, akik jelentős szerepet játszottak München zenei életében. 1898 és 1905 között vol a Kaim Orchester (ma Müncheni Filharmonikusok) főkarmestere.

Az 1902-es Mainzi Fesztiválon Weingartner vezényelte Beethoven összes szimfóniáját. 1908-tól 1911-ig a bécsi Hofoper vezető karmestere volt, a Bécsi Filharmonikusoknál pedig egészen 1927-ig megtartotta karmesteri pozícióját. 1912-ben ismét Hamburgban kapott karmesteri állást, de 1914-ben lemondott, és Darmstadtba ment általános zenei igazgatóként. 1912 és 1914 között a Bostoni Operatársaságot is gyakran vezényelte. 1919-ben 1920-ban a bécsi Volksoper karmestere 1920-ban a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára, 1927-től 1934-ig pedig a Bázeli Szimfonikus Zenekar zenei igazgatója volt. Utolsó koncertjét Londonban adta, két évvel később a svájci Winterthurban halt meg.

Karmesterként Weingartner volt az első, aki mind a kilenc Beethoven-szimfóniából kereskedelmi célú hangfelvételt készített. 1935-ben ő vezényelte Georges Bizet C-dúr szimfóniájának ősbemutatóját. Karmesteri stílusa elütött a kortársaiétól. Wilhelm Furtwänglerrel ellentétben, aki a mai felfogás szerint nagyon „szubjektívan” vezényelt, Weingartner inkább Arturo Toscaninihez hasonlóan ragaszkodott hozzá, hogy a zenekar pontosan azt játssza, ami le van írva. Beethoven 9. szimfóniájának 1935-ös felvétele sokkal inkább hasonlít Toscanini későbbi 1952-es felvételéhez, mint Furtwängler bármely előadásához.

Karmesterként tanítványai voltak Paul Sacher, Charles Houdret, Georg Tintner és Josef Krips. Az oktatásban filmekkel is kísérletezett, melyeken ő maga vezényel.

1936. november 17-én Horthy kormányzó a Magyar Érdemrend középkeresztjét a csillaggal adományozta számára.

Weingartner ötször nősült, feleségei: Marie Juillerat (1891-ben vette feleségül), Feodora von Dreifus bárónő (1903), Lucille Marcell mezzo-szoprán énekes (1912; 1921-ben halt meg), Roxo Betty Kalisch színésznő (1922), és Carmen Studer (1931).

• Weingartner, Felix. International Music Score Library Project. (Hozzáférés: 2019. május 17.)

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Felix Weingartner című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.