Foglalkoztatottság – Wikipédia

A foglalkoztatottság, foglalkoztatási arány vagy foglalkoztatási ráta egy adott gazdaság munkaerőpiacának fontos jelzőszáma.

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) meghatározása szerint a munkában állóknak a teljes munkaképes korú népességhez viszonyított százalékos aránya.

A munkaképes kor országonként változó, az OECD-országokban általában 15 és 64 éves kor között. A munkában állás definíciója szintén nem egységes, az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) szerint például ehhez elegendő a bizonyos időszakra meghatározott egyórányi fizetett munka.^[1]

A foglalkoztatottságot nem csak egy teljes gazdaságra lehet megadni, vizsgálni lehet egyes korcsoportok, illetve a nemek foglalkoztatottságát is.

Magyarország foglalkoztatási rátája a középmezőnyben van az OECD-országok közt.

Lásd még:

Foglalkoztatási problémák

Egy gazdaságban az alacsony foglalkoztatottság mély szerkezeti problémákat jelezhet, ugyanakkor arra is utalhat, hogy a gazdaságnak munkaerőpiacán mozgósítható tartalékai vannak - mindez attól függően, hogy mi az alacsony ráta oka.

Az alacsony foglalkoztatottság oka lehet a magas munkanélküliségi arány, amelyet sok minden okozhat, például a munkaerő képzetlensége, a gazdaság rossz struktúrája, az elégtelen szabályozási környezet és infrastruktúra, a magas adók miatt elmaradó beruházások stb. Oka lehet többek közt a feketegazdaság magas aránya, az elterjedt adóelkerülés, a munkajövedelmek legalacsonyabb szintjéhez képest túl nagylelkű szociális ellátási rendszer (például a szociális segélyek viszonylag magas szintje, vagy a túl jó feltételekkel biztosított korai nyugdíjba vonulás).

Jegyzetek

↑ OECD Factbook 2007 (pdf), Organization for Economic Co-operation and Development (2007). ISBN 978-92-64-02946-0. Hozzáférés ideje: 2008. január 31.

[1] OECD Factbook 2007 (pdf), Organization for Economic Co-operation and Development (2007). ISBN 978-92-64-02946-0. Hozzáférés ideje: 2008. január 31.

[1]