Francia labdarúgó-válogatott – Wikipédia
Franciaország | |||||||||||||||
Beceneve(i) | Les Bleus (A kékek) Les Tricolores (A háromszínűek) | ||||||||||||||
Szövetség neve | Fédération Française de Football | ||||||||||||||
Konföderáció | UEFA (Európa) | ||||||||||||||
Szövetségi kapitány | Didier Deschamps | ||||||||||||||
Csapatkapitány | Kylian Mbappé | ||||||||||||||
Legtöbb válogatottság | Hugo Lloris (145) | ||||||||||||||
Legtöbb válogatott gól | Olivier Giroud (53) | ||||||||||||||
Stadion | Stade de France | ||||||||||||||
FIFA-kód | FRA | ||||||||||||||
Mezek | |||||||||||||||
Ranglista helyezések | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
Első hivatalos mérkőzés | |||||||||||||||
1904. május 1., Brüsszel, Belgium Belgium 3–3 Franciaország | |||||||||||||||
Legnagyobb győzelem | |||||||||||||||
2023. november 18., Nizza, Franciaország Franciaország 14–0 Gibraltár | |||||||||||||||
Legnagyobb vereség | |||||||||||||||
1908. október 22., London, Anglia Dánia 17–1 Franciaország | |||||||||||||||
Nemzetközi szereplések | |||||||||||||||
Labdarúgó-világbajnokság | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
Labdarúgó-Európa-bajnokság | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
Konföderációs kupa | |||||||||||||||
| |||||||||||||||
Szerzett érmek | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
A francia labdarúgó-válogatott Franciaország nemzeti csapata, amelyet a francia labdarúgó-szövetség (Franciául: Fédération Française de Football) irányít. A Tricolore (Franciaország zászlaja) után a válogatott hagyományos színei a kék, a fehér és a vörös, nemzeti szimbólumuk pedig a gall kakas (le coq gaulois). Becenevük a kékek (Les Bleus).
Franciaország egyike volt annak a négy európai országnak, amely részt vett a legelső labdarúgó-világbajnokságon 1930-ban és egyike annak a nyolc nemzetnek, amelynek sikerült elhódítania a világbajnoki trófeát. Kétszeres világbajnokok, az elsőt hazai közönség előtt 1998-ban, a másodikat 2018-ban nyerték. Az Európa-bajnokságon két alkalommal, 1984-ben Michel Platini és 2000-ben Zinédine Zidane vezérletével végeztek az első helyen. 2001-ben és 2003-ban a konföderációs kupát is sikerült elhódítaniuk. A 2006-os világbajnokság döntőjében Olaszország ellen, tizenegyespárbajban veszítettek 5–3 arányban. A 2016-os Európa-bajnokságon hazai környezetben Portugáliától kaptak ki 1–0-ra a döntőben. 2022-ben Argentína ellen szintén büntetőkkel maradtak alul a világbajnokság döntőjében.
A válogatott története
[szerkesztés]A kezdetek
[szerkesztés]Bár a labdarúgást, mint tudjuk Anglia adta a világnak, a franciák alakították szervezett sportággá. Franciaország volt a fő mozgatórúgója a FIFA, az UEFA, a világbajnokság, az Európa-bajnokság és az európai klubcsapatok kupaversenyei létrehozásának. A megalakult szövetség rendet teremtett a kaotikus hazai klubéletben, melynek irányításáért egy időben nem kevesebb mint öt testület versengett. A francia labdarúgó-válogatott 1904-ben szerveződött. Első mérkőzését 1904. május 21-én Brüsszelben játszotta Belgium ellen, ami 3–3-as döntetlennel zárult.[3] A következő évben az első hazai pályán lejátszandó mérkőzésre is sort kerítettek. A Parc des Princesben 500 néző előtt Svájc volt az ellenfél. A franciák Gaston Cyprès góljával 1–0-ra győztek. 1930 júliusában a franciák részt vettek az első hivatalos világbajnokságon, amit Uruguayban rendeztek. A torna nyitómérkőzését Mexikóval játszották és 4–1-es győzelmet arattak. Lucien Laurent nevéhez fűződik a franciák és vb-k történetének első gólja. A későbbiekben Argentína és Chile ellen is 1–0-s vereséget szenvedtek és a csoportkör után kiestek. A professzionizmust 1932-ben hagyták jóvá, és felállították a ligát. Az eredmények csak klub szinten jelentkeztek. Az 1934-es világbajnokságon már az első fordulóban kikaptak Ausztriától 3–2-re, ami szintén kiesést eredményezett számukra. Az 1938-as világbajnokságnak Franciaország adott otthont. Itt a negyeddöntőben, a későbbi világbajnok Olaszország ellen elszenvedett vereség (1–3) jelentette a végállomást.
1950-es évek
[szerkesztés]Az 1950-es években a franciák első aranygenerációja volt születőben Raymond Kopa vezérletével. Az 1958-as svédországi világbajnokságon a csoportkörben Paraguay (7–3), Jugoszlávia (2–3) és Skócia (2–1) ellen kellett megmérkőzniük. A negyeddöntőben Észak-Írországot 4–0-ra verték, majd következett az elődöntő, ahol a Pelé fémjelezte braziloktól 5–2-es vereséget szenvedtek és a harmadik helyért lejátszandó mérkőzésen folytathatták a tornán való szereplésüket. A bronzéremért az NSZK-val mérték össze erejüket és 6–3 arányban győzedelmeskedtek. Just Fontaine négy gólt szerzett a hatból. Összesen 13 góllal nyerte el a gólkirályi címet, ami azóta is világbajnoki rekord.
1960–1990
[szerkesztés]A legelső labdarúgó-Európa-bajnokságot Franciaországban rendezték 1960-ban. A lebonyolítás szerint négy válogatott vett részt a zárószakaszban. A franciák Jugoszlávia ellen léptek pályára és ugyan 4–2-re vezettek végül 5–4-re elveszítették a párharcot. a harmadik helyért Csehszlovákiától is kikaptak, így a negyedik helyen zártak.
Az 1966-os világbajnokságon a csoportkörében mindössze egy pontot szereztek. Az eredmények a következők voltak: Mexikó (1–1), Uruguay (1–2), Anglia (0–2). Az 1960-as és az 1970-es években a legtöbb rangos nemzetközi tornára nem jutottak ki, emiatt nem értek el jelentősebb eredményeket.
A hetvenes évek végén Michel Platini felbukkanásával fordulóponthoz jutott a válogatott. A válogatott a világ egyik legsikeresebb nemzeti csapata lett. Az 1978-as vb-n a csoportkör után búcsúztak, rá négy évre viszont az elődöntőig meg sem álltak. Az 1982-es világbajnokságon az NSZK elleni mérkőzésen a rendes játékidő és a hosszabbítás után 3–3-as döntetlen született. A büntetőpárbajban a németek bizonyultak jobbnak és 5–4-re győztek. A bronzmérkőzésen a lengyelektől kaptak ki 3–2-re. Az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságon aratott győzelmével Franciaország az első rangos nemzetközi trófeáját szerezte meg. A franciák az egész torna során magabiztos teljesítményt produkálva jutottak el a döntőig. A csoportban Dániát 1–0-ra, Belgiumot 5–0-ra, Jugoszláviát 3–2-re, az elődöntőben pedig Portugáliát verték 3–2-re. A döntőben Spanyolországot győzték le 2–0-ra Platini és Bruno Bellone góljaival. Platini 8 góljával a gólkirályi címet is elhódította. Ugyanebben az évben a Los Angeles-i 1984. évi nyári olimpiai játékokat is megnyerték. 1985-ben a konföderációs kupa elődjének számító Artemio Franchi Trófeát –melyen az Európa-bajnok és a Copa América győztese mérkőzött meg egymással– begyűjtve három nagynevű serleg birtokosai voltak.
Az 1986-os világbajnokságon végső győzelemre esélyes csapatok egyikének számított Franciaország. Ezúttal is az elődöntő jelentette a végállomást számukra és akárcsak 1982-ben ismét az NSZK-tól kaptak ki. A harmadik helyért Belgiumot legyőzték 4–2-re és történetük második világbajnoki bronzérmét szerezték. A sikerek ellenére az 1988-as Eb-ről és az 1990-es vb-ről lemaradtak a kékek.
1990-es évek
[szerkesztés]Az 1992-es Európa-bajnokságon Michel Platini már szövetségi kapitányként vezette a válogatottat. A torna nyitómérkőzésén a házigazda Svédországgal 1–1-es döntetlent játszottak. A második körben Anglia ellen értek el egy 0–0-s döntetlent. A dánoktól 2–1 arányban kikaptak és ezzel a vereséggel 19 meccses veretlenségi széria szakadt meg. A franciák valamennyi gólja Jean-Pierre Papin nevéhez fűződik. A kiesés után egy héttel Platinit Gérard Houllier váltotta kapitányi poszton. Houlliernek azonban nem sikerült kijuttatnia az 1994-es világbajnokságra a válogatottat, miután a selejtezősorozat végéhez közeledve két vereséget szenvedtek hazai pályán. Először Izrael ellen csúszott be egy kínos 3–2-es vereség, majd Bulgáriától kaptak ki 2–1-re. Mindez nagy felháborodást keltett és nem maradt következmények nélkül. Több játékost soha többé nem hívtak be a válogatottba, Houlliért pedig felállították posztjáról és a helyére a segédezője Aimé Jacquet lépett.
Az 1996-os Eb-n a csoportkörben Románia 1–0-s legyőzésével nyitottak, amit a spanyolok elleni 1–1-es döntetlen követett. Bulgáriát legyőzték 3–1-re és megnyerték a csoportjukat. A negyeddöntőben Hollandiát győzték le tizenegyespárbajban, majd az elődöntőben Csehország legjobbjai ellen ugyancsak büntetőpárbajban maradtak alul.
Az 1998-as labdarúgó-világbajnokságnak Franciaország volt a házigazdája. A franciák Dél-Afrikát (3–0), Szaúd-Arábiát (4–0) és Dániát (2–1) legyőzve hiba nélkül nyerték a csoportjukat. A legjobb 16 között Paraguayt Laurent Blanc aranygóljával búcsúztatták. A negyeddöntőben Olaszország ellen tizenegyesrúgásokkal sikerült a továbbjutás. A döntőbe kerülésért Horvátországot kellett legyőzniük. Davor Šuker révén a horvátok szereztek vezetést, de Lilian Thuram két góljának köszönhetően a franciák fordítottak és történetük során első ízben bejutottak a döntőbe. Érdekesség, hogy Thuram se előtte, se utána nem volt eredményes a francia válogatottban. Jacquet világbajnoki címhez vezette a nemzeti csapatot, miután Brazília 3–0-s legyőzésével feltették a koronát a teljesítményükre.
2000-ben az Európa-bajnoki címet is sikerült elhódítaniuk, miután a döntőben drámai fordulattal 2–1-re legyőzték Olaszországot. A mérkőzés 55. percében Marco Delvecchio által az olaszok szereztek vezetést és amikor már úgy nézett ki, hogy minden eldőlt akkor Sylvain Wiltord a 94. percben egyenlíteni tudott, ezzel a sírból hozta vissza a reményt. A hosszabbítás 103. percében David Trezeguet aranygóljával a franciák bebiztosították győzelmüket. Franciaország lett tehát a világ és Európa-bajnoki cím védője, ezt korábban egyedül az NSZK-nak sikerült elérnie 1974-ben.
2000-es évek
[szerkesztés]A 2001-es konföderációs kupát is magukénak tudhatták, miután 1–0-ra legyőzték Japánt a fináléban. Minden idők legsikeresebb időszaka volt ez a franciák számára. A 2002-es labdarúgó-világbajnokság nyitómérkőzésén aztán nagyon meglepő eredmény született. A világbajnoki újonc Szenegál ellen 1–0-s vereséget szenvedtek. A továbbiakban Uruguayjal 0–0-s döntetlent játszottak, míg a dánoktól 2–0-ra kikaptak. Franciaország szégyenszemre vb címvédőként, rúgott gól nélkül csúfosan leszerepelt már a csoportkör után. A kiesés után Roger Lemerrenek távoznia kellett, akit Jacques Santini váltott.
Santini a 2004-es portugáliai Európa-bajnokságon vezette a nemzeti csapatot. A csoportkörben a következő eredményeket érték el: Anglia (2–1), Horvátország (2–2), Svájc (3–1). Csoportgyőztesként azt a Görögországot kapták ellenfélül a legjobb nyolc között, amely később megnyerte a tornát. A franciákat 1–0-ra győzték le. A korábbi tendenciáknak megfelelően a sikertelenség után új szövetségi kapitányt neveztek ki. Raymond Domenech kapta a megtisztelő feladatot, hogy irányítsa a munkát. A 2006-os labdarúgó-világbajnokságot Svájc ellen kezdték egy 0–0-s döntetlennel. Dél-Koreával ugyancsak döntetlenre végeztek (1–1), Togót pedig 2–0-ra megverték. Az egyenes kieséses szakaszban Spanyolországot 3–1-re, Brazíliát és Portugáliát 1–0-ra győzték le és döntőbe jutottak. A döntőben Olaszország ellen léptek pályára. Zinédine Zidane révén megszerezték a vezetést, amit Marco Materazzi egyenlített ki. A rendes játékidő és a ráadás sem hozott újabb gólt, ezért következhettek a büntetőrúgások. Ezt az olaszok nyerték 5–3 arányban, így Franciaország a második helyen végzett. A döntő emlékezetes maradt még egy nem éppen labdarúgópályákra való incidensről, ami Zidane és Materazzi között történt. Zidane dühében mellbe fejelte az olasz, miután ő provokálta és a kiállítás sorsára jutott.[4] A 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőiben meglepetésre Skóciától oda-vissza 1–0-s vereséget szenvedtek, de végül sikerült a kijutás. Az Eb-n a Románia elleni 0–0, a Hollandia elleni 1–4 és Olaszország elleni 0–2 után már a csoportkör után búcsúzni kényszerültek.
2010-es évek
[szerkesztés]A 2010-es labdarúgó-világbajnokságon szintén nem jártak túl sok sikerrel és ismét a csoportkör után estek ki. A Mexikó elleni mérkőzés félidejében Nicolas Anelka obszcén szavakkal illette Raymond Domenechet, miután az lecserélte és kritizálta teljesítményét.[5] Az eset következményeként Anelkat hazaküldték, a válogatott többi játékosa pedig bojkottálta az edzést.[6] A csalódást keltő világbajnokság után a francia labdarúgó-szövetség elnöke Jean-Pierre Escalettes lemondott posztjáról,[7] Domenechet pedig menesztették. Az új szövetségi kapitány Laurent Blanc lett[8] Az új kapitány sietett kijelenteni, hogy nála tiszta lappal indulnak azok a játékosok, akik a 2010-es labdarúgó világbajnokságon edzésbeszüntetéssel tüntettek és szerinte a szövetség döntései elhamarkodottak, alaposabban meg kellene ismerni a világbajnokságon történteket. Mindezek ellenére a Dél-afrikai vb-n szereplő 23 fős keret minden tagját egy mérkőzés erejéig eltiltotta a szövetség, amiért részt vettek az edzés bojkottálásában. Az eltiltás miatt ő rájuk nem számíthatott Blanc, a Norvégia elleni barátságos találkozón.[9]
A 2012-es Európa-bajnokság selejtezőit egy Fehéroroszország elleni 1–0-s hazai vereséggel kezdték. Ez volt az egyetlen vereségük és a selejtezők végén az első helyen végeztek a csoportjukban. A lejátszott 10 mérkőzésből hatot megnyertek, míg a maradék három találkozón döntetlent értek el.
A tornán a D csoportba kaptak besorolást Anglia, Svédország és Ukrajna társaságában. Első mérkőzésükön 1–1-s döntetlent játszottak Anglia ellen.[10] Ezt követte Ukrajna 2–0-s legyőzése.[11] Az utolsó csoportmérkőzésükön ugyan Svédországtól 2–0-s vereséget szenvedtek, de ennek ellenére továbbjutottak.[12] A negyeddöntőben a címvédő és későbbi győztes Spanyolország ellen kaptak ki 2–0-ra.[13] Az Európa-bajnokság után Laurent Blanc-ot Didier Deschamps váltotta a kispadon.
A 2014-es világbajnokság selejtezőinek I csoportjában öt győzelemmel, két döntetlennel és egy vereséggel Spanyolország mögött a második helyen végeztek. A pótselejtezőben Ukrajnát kapták ellenfélnek. Az első találkozóra Kijevben került sor és az ukránok 2–0 győztek.[14] A visszavágót a franciák 3–0-ra megnyerték és így összesítésben kijutottak a világbajnokságra.[15]
A világbajnokságon Ecuador, Honduras és Svájc mellett a G csoportba kerültek a sorsolás után. A franciák egyik legjobb játékosa Franck Ribéry sérülés miatt kénytelen volt kihagyni a tornát. Honduras 3–0-s legyőzésével nyitottak, amit a Svájc elleni 5–2-s siker követett.[16][17] Ecuador ellen egy 0–0-s döntetlennel zárták a csoportmérkőzéseket.[18] A nyolcaddöntőben Nigériát győzték le 2–0-ra.[19] A negyeddöntőben a későbbi világbajnok Németországtól kaptak ki 1–0-ra és kiestek.[20] Paul Pogbát a torna legjobb fiatal játékosának választották.
Franciaország volt a házigazdája a 2016-os Európa-bajnokságnak, így nem kellett selejtezőket játszaniuk. A franciák a végső győzelemre is esélyesek voltak, annak függvényében, hogy a legutolsó két rangos tornát –melyet ők rendeztek– megnyerték. Sorsoláskor automatikusan az A csoportba kerültek Svájc, Románia és Albánia társaságában. A torna nyitómérkőzésén Romániát verték 2–1-re.[21] A sikeres rajtot követően Albániával találkoztak. A párharc egészen a 90. percig 0–0-ra állt, de ekkor Antoine Griezmann révén a franciák megszerezték a vezetést. A végig masszívan védekező albánok megtörtek és a 95. percben Dimitri Payet is betalált, kialakítva a 2–0-s végeredményt.[22] Utolsó csoportmérkőzésükön Svájc ellen 0–0-s döntetlent játszottak.[23] Csoportgyőztesként jutottak be a legjobb 16 közé, ahol Írországot kapták ellenfélnek. Mindössze két perc elteltével az írek büntetőt kaptak, amit Robbie Brady értékesített. Antoine Griezmann két góljával azonban megfordította a mérkőzés állását, továbbjuttatva ezzel csapatát a negyeddöntőbe.[24] A legjobb 8 között a torna meglepetéscsapatával Izlanddal találkoztak és 5–2 arányban sima győzelmet arattak.[25] Az elődöntőben a világbajnoki címvédő Németország volt az ellenfél. A franciák 2–0-s győzelemmel jutottak be a torna döntőjébe.[26] Ez volt az első alkalom az 1958-as vb óta, hogy a franciák egy nemzetközi tornán letudták győzni a németeket. A fináléban Portugáliával találkoztak és 1–0-s vereséget szenvedtek. A győztes gól a hosszabbításban esett Éder révén.[27] Franciaország így végül ezüstérmes helyen zárt. Korábban Portugáliával fordult elő 2004-ben, hogy rendezőként elveszítette a döntőt. A franciák számára némi vigaszt jelentett, hogy a torna gólkirálya Antoine Griezmann lett 6 góllal.
A 2018-as világbajnokságon Ausztrália, Dánia és Peru társaságában a C csoportban szerepeltek. Ausztrália ellen 2–1-es győzelemmel kezdték a tornát. Perut Kylian Mbappé góljával 1–0-ra győzték le és a Dánia elleni 0–0-ás döntetlennel zárták a csoportkört. A nyolcaddöntőben egy fordulatos mérkőzésen 4–3-ra győztek Argentína ellen. A negyeddöntőben Raphaël Varane és Antoine Griezmann góljaival 2–0-ra verték Uruguayt és bejutottak az elődöntőbe, ahol Belgiumot győzték le Samuel Umtiti találatával. A döntőben Horvátországgal találkoztak és Mario Mandžukić öngóljának köszönhetően megszerezték a vezetést. A horvátoknak sikerült egyenlíteniük, de Antoine Griezmann büntetőjével ismét a franciáknál volt az előny, amit a második félidőben Paul Pogba és Kylian Mbappé is növelni tudott. Végül 4–2-re nyertek a franciák és megszerezték a második világbajnoki címüket. Didier Deschamps a harmadik labdarúgó lett, akinek játékosként és edzőként is megadatott a világbajnoki győzelem.
2020-as évek
[szerkesztés]A 2020-as Európa-bajnokságon Németország ellen kezdtek és Mats Hummels öngóljával 1–0-ra győztek. Magyarország ellen 1–1-es, Portugália ellen 2–2-es döntetlent játszottak, melyen Cristiano Ronaldo és Karim Benzema is kétszer volt eredményes. Utóbbin a találkozó négy góljából három büntetőből született. A legjobb tizenhat között Svájccal találkoztak és 3–3-as rendes játékidőt, illetve hosszabbítást követően tizenegyesekkel estek ki 5–4 arányban. A büntetőrúgások során Kylian Mbappé hibázott.
A 2021-es nemzetek ligája döntőjében 1–0-ás hátrányból fordítottak és 2–1-re legyőzték Spanyolországot. A 2022-es világbajnokságon Adrien Rabiot, Kylian Mbappé és Olivier Giroud duplájával 4–1-re verték Ausztráliát az első csoportmérkőzésükön.[28] Dániát Kylian Mbappé két találatával 2–1-re győzték le.[29] A harmadik csoportmérkőzést 1–0-ra elveszítették Tunézia ellen. A hosszabbításban Antoine Griezmann révén ugyan sikerült egyenlíteniük, de a videózást követően a játékvezető érvénytelenítette a találatot les miatt.[30] A nyolcaddöntőben Lengyelországot verték 3–1-re Kylian Mbappé duplájával és Olivier Giroud góljával.[31] Utóbbi ezzel a góllal a francia válogatott történetének legeredményesebb játékosa lett.[32] A negyeddöntőben Aurélien Tchouaméni és Olivier Giroud találatával 2–1-re legyőzték Angliát és bejutottak az elődöntőbe, ahol Theo Hernández és Randal Kolo Muani góljával Marokkót győzték le 2–0-ra.[33][34] A döntőben Argentínával találkoztak, ahol a mérkőzés első félidejében az argentinok Lionel Messi és Ángel Di María góljával 2–0-ás vezetésre tettek szert, azonban Kylian Mbappé a 80. percben büntetőből, egy perccel később pedig akcióból szerzett góllal egyenlített és hosszabbításra mentette a párharcot. A kétszer tizenöt perces ráadásban Lionel Messi ismét betalált, amire Kylian Mbappé válaszolt büntetőből, így 3–3-as döntetlennel zárult a mérkőzés. A büntetőrúgások során Kingsley Coman és Aurélien Tchouaméni is hibázott, a franciák pedig 4–2 arányban elveszítették a döntőt.[35] Kylian Mbappé lett a világbajnokság legeredményesebb játékosa 8 találattal.
Stadion
[szerkesztés]A korai években rendezett, hazai mérkőzéseik helyszínét általában két párizsi stadion közül választották ki. Ez a két helyszín: a Parc des Princes és az Yves-du-Manoir Olimpiai Stadion volt. Eleinte tehát a fővárosban játszották a mérkőzéseket, de ahogy az idő telt egyre több mérkőzést rendeztek szerte az országban. Marseilleben, a Stade Vélodrome, Lyonban a Stade de Gerland, Strasbourgban a Stade de la Meinau voltak az új helyszínek, ahol a nemzeti csapat pályára lépett. A Parc des Princes 1972-es felújítása után a legnagyobb befogadóképességű létesítmény lett, ennek értelmében ez idő tájt más stadionokban voltak az összecsapások.
1998-ban nyitotta meg kapuit a franciák új nemzeti arénája a Stade de France, amit az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra építettek. A Saint-Denisben található stadion 81338 néző számára biztosít férőhelyet. Az első mérkőzést 1998. január 29-én rendezték itt, amikor Franciaország-Spanyolországgal játszott barátságos válogatott mérkőzést. A találkozót a franciák nyerték 1–0-ra Zidane góljával. Azóta a legtöbb válogatott mérkőzésnek a Stade France adott otthont és a válogatott első számú otthona lett.
Nemzetközi eredmények
[szerkesztés]- Győztes: 2 alkalommal (1998, 2018)
- Ezüstérmes: 2 alkalommal (2006, 2022)
- Bronzérmes: 2 alkalommal (1958, 1986)
- 4. helyezett: 1 alkalommal (1982)
- Győztes: 2 alkalommal (1984, 2000)
- Ezüstèrmes: 1 alkalommal (2016)
- Elődöntős: 2 alkalommal (1960, 1996)
Világbajnokság
[szerkesztés]Világbajnok Ezüstérem Bronzérem Negyedik hely Egészben vagy részben hazai rendezésű
Világbajnokság | Selejtezők | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Év | Eredmény | H. | M | Gy | D | V | G+ | G– | Keret | H. | M | Gy | D | V | G+ | G– |
1930 | Csoportkör | 7. | 3 | 1 | 0 | 2 | 4 | 3 | Keret | meghívottként kijutott | ||||||
1934 | Nyolcaddöntő | 9. | 1 | 0 | 0 | 1 | 2 | 3 | Keret | 2. | 1 | 1 | 0 | 0 | 6 | 1 |
1938 | Negyeddöntő | 6. | 2 | 1 | 0 | 1 | 4 | 4 | Keret | rendezőként automatikusan kijutott | ||||||
1950 | nem jutott ki | 2. | 3 | 0 | 2 | 1 | 4 | 5 | ||||||||
1954 | Csoportkör | 11. | 2 | 1 | 0 | 1 | 3 | 3 | Keret | 1. | 4 | 4 | 0 | 0 | 20 | 4 |
1958 | Bronzérem | 3. | 6 | 4 | 0 | 2 | 23 | 15 | Keret | 1. | 4 | 3 | 1 | 0 | 19 | 4 |
1962 | nem jutott ki | 1. | 5 | 3 | 0 | 2 | 10 | 4 | ||||||||
1966 | Csoportkör | 13. | 3 | 0 | 1 | 2 | 2 | 5 | Keret | 1. | 6 | 5 | 0 | 1 | 9 | 2 |
1970 | nem jutott ki | 2. | 4 | 2 | 0 | 2 | 6 | 4 | ||||||||
1974 | 3. | 4 | 1 | 1 | 2 | 3 | 5 | |||||||||
1978 | Csoportkör | 12. | 3 | 1 | 0 | 2 | 5 | 5 | Keret | 1. | 4 | 2 | 1 | 1 | 7 | 4 |
1982 | Negyedik hely | 4. | 7 | 3 | 2 | 2 | 16 | 12 | Keret | 2. | 8 | 5 | 0 | 3 | 20 | 8 |
1986 | Bronzérem | 3. | 7 | 4 | 2 | 1 | 12 | 6 | Keret | 1. | 8 | 5 | 1 | 2 | 15 | 4 |
1990 | nem jutott ki | 3. | 8 | 3 | 3 | 2 | 10 | 7 | ||||||||
1994 | 3. | 10 | 6 | 1 | 3 | 17 | 10 | |||||||||
1998 | Világbajnok | 1. | 7 | 6 | 1 | 0 | 15 | 2 | Keret | rendezőként automatikusan kijutott | ||||||
2002 | Csoportkör | 28. | 3 | 0 | 1 | 2 | 0 | 3 | Keret | címvédőként automatikusan kijutott | ||||||
2006 | Ezüstérem | 2. | 7 | 4 | 3 | 0 | 9 | 3 | Keret | 1. | 10 | 5 | 5 | 0 | 14 | 2 |
2010 | Csoportkör | 29. | 3 | 0 | 1 | 2 | 1 | 4 | Keret | 2. | 12 | 7 | 4 | 1 | 20 | 10 |
2014 | Negyeddöntő | 7. | 5 | 3 | 1 | 1 | 10 | 3 | Keret | 2. | 10 | 6 | 2 | 2 | 18 | 8 |
2018 | Világbajnok | 1. | 7 | 6 | 1 | 0 | 14 | 6 | Keret | 1. | 10 | 7 | 2 | 1 | 18 | 6 |
2022 | Ezüstérem | 2. | 7 | 5 | 1 | 1 | 16 | 8 | Keret | 1. | 8 | 5 | 3 | 0 | 18 | 3 |
2026 | később | később | ||||||||||||||
2030 | később | később | ||||||||||||||
2034 | később | később | ||||||||||||||
Összesen | 16/22 | 73 | 39 | 14 | 20 | 136 | 85 | – | Összesen | 119 | 70 | 26 | 23 | 234 | 91 |
Európa-bajnokság
[szerkesztés]Európa-bajnok Ezüstérem Bronzérem Negyedik hely Egészben vagy részben hazai rendezésű
Európa-bajnokság | Selejtezők | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Év | Eredmény | H. | M | Gy | D | V | G+ | G– | Keret | H. | M | Gy | D | V | G+ | G– |
1960 | Negyedik hely | 4. | 2 | 0 | 0 | 2 | 4 | 7 | Keret | Negyeddöntő | 4 | 3 | 1 | 0 | 17 | 6 |
1964 | nem jutott ki | Negyeddöntő | 6 | 2 | 1 | 3 | 11 | 10 | ||||||||
1968 | 1. | 8 | 4 | 2 | 2 | 16 | 12 | |||||||||
1972 | 3. | 6 | 3 | 1 | 2 | 10 | 8 | |||||||||
1976 | 3. | 6 | 1 | 3 | 2 | 7 | 6 | |||||||||
1980 | 2. | 6 | 4 | 1 | 1 | 13 | 7 | |||||||||
1984 | Európa-bajnok | 1. | 5 | 5 | 0 | 0 | 14 | 4 | Keret | rendezőként automatikusan kijutott | ||||||
1988 | nem jutott ki | 3. | 8 | 1 | 4 | 3 | 4 | 7 | ||||||||
1992 | Csoportkör | 6. | 3 | 0 | 2 | 1 | 2 | 3 | Keret | 1. | 8 | 8 | 0 | 0 | 20 | 6 |
1996 | Elődöntő | 3. | 5 | 2 | 3 | 0 | 5 | 2 | Keret | 2. | 10 | 5 | 5 | 0 | 22 | 2 |
2000 | Európa-bajnok | 1. | 6 | 5 | 0 | 1 | 13 | 7 | Keret | 1. | 10 | 6 | 3 | 1 | 17 | 10 |
2004 | Negyeddöntő | 6. | 4 | 2 | 1 | 1 | 7 | 5 | Keret | 1. | 8 | 8 | 0 | 0 | 29 | 2 |
2008 | Csoportkör | 15. | 3 | 0 | 1 | 2 | 1 | 6 | Keret | 2. | 12 | 8 | 2 | 2 | 25 | 5 |
2012 | Negyeddöntő | 8. | 4 | 1 | 1 | 2 | 3 | 5 | Keret | 1. | 10 | 6 | 3 | 1 | 15 | 4 |
2016 | Ezüstérem | 2. | 7 | 5 | 1 | 1 | 13 | 5 | Keret | rendezőként automatikusan kijutott | ||||||
2020 | Nyolcaddöntő | 11. | 4 | 1 | 3 | 0 | 7 | 6 | Keret | 1. | 10 | 8 | 1 | 1 | 25 | 6 |
2024 | Elődöntő | 3. | 6 | 2 | 3 | 1 | 4 | 3 | Keret | 1. | 8 | 7 | 1 | 0 | 29 | 3 |
2028 | később | később | ||||||||||||||
2032 | ||||||||||||||||
Összesen | 11/17 | 49 | 23 | 15 | 11 | 73 | 53 | – | Összesen | 120 | 74 | 28 | 18 | 260 | 94 |
UEFA Nemzetek Ligája
[szerkesztés]Aranyérem Ezüstérem Bronzérem Negyedik hely
Csoportkör | Egyenes kieséses szakasz | |||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Szezon | Liga | Csoport | H | M | Gy | D | V | G+ | G– | Feljutás/kiesés | Helyezés | Év | Eredmény | M | Gy | D | V | G+ | G– | Keret |
2018–19 | A | 1. | 2. | 4 | 2 | 1 | 1 | 4 | 4 | 6. | 2019 | nem jutott be | ||||||||
2020–21 | A | 3. | 1. | 6 | 5 | 1 | 0 | 12 | 5 | 1. | 2021 | Aranyérmes | 2 | 2 | 0 | 0 | 5 | 3 | Keret | |
2022–23 | A | 1. | 3. | 6 | 1 | 2 | 3 | 5 | 7 | 12. | 2023 | nem jutott be | ||||||||
2024–25 | A | 2. | 2025 | |||||||||||||||||
Összesen | 16 | 8 | 4 | 4 | 21 | 16 | 1/3 | 2 | 2 | 0 | 0 | 5 | 3 |
Konföderációs kupa
[szerkesztés]Év | Eredmény | Hely | M | Gy | D* | V | Rg | Kg | |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1992 | Nem jutott be | ||||||||
1995 | |||||||||
1997 | |||||||||
1999 | Visszalépett | ||||||||
2001 | Kupagyőztes | 1. | 5 | 4 | 0 | 1 | 12 | 2 | |
2003 | Kupagyőztes | 1. | 5 | 5 | 0 | 0 | 12 | 3 | |
2005 | Nem jutott be | ||||||||
2009 | |||||||||
2013 | |||||||||
2017 | |||||||||
Összesen | Kupagyőztes | 2/9 | 10 | 9 | 0 | 1 | 24 | 5 |
Olimpia
[szerkesztés]Év | Eredmény | Hely | M | Gy | D | V | Rg | Kg | |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1908, London | Negyeddöntő[36] Elődöntő | 4. | 1 | 0 | 0 | 1 | 1 | 17 | |
1912, Stockholm | Nem indult | ||||||||
1920, Antwerpen | Elődöntő | 4. | 2 | 1 | 0 | 1 | 4 | 5 | |
1924, Párizs | Negyeddöntő | 4. | 2 | 1 | 0 | 1 | 8 | 5 | |
1928, Amszterdam | 1. forduló | 9. | 1 | 0 | 0 | 1 | 3 | 4 | |
1932, Los Angeles | Nem volt labdarúgótorna | ||||||||
1936, Berlin | Nem indult | ||||||||
1948, London | Negyeddöntő | 7. | 2 | 1 | 0 | 1 | 2 | 2 | |
Összesen | Elődöntő | 5/6 | 8 | 3 | 0 | 5 | 18 | 33 |
- 1948 és 1988 között amatőr, 1992-től kezdődően U23-as játékosok vettek részt az olimpiai játékokon
- * Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.
- ** A piros keretben jelölt évek hazai rendezésűek voltak.
Mezek a válogatott története során
[szerkesztés]A francia válogatott tradicionális szerelése a kék mez, fehér nadrág és vörös sportszár. Ez a színösszetétel természetesen Franciaország nemzeti zászlaját szimbolizálja. Az 1904-es Belgium elleni mérkőzés óta, a legtöbb alkalommal mindig ebben az összetételben futnak ki a játékosok a gyepre. A váltómez általában fehér mezből, fehér nadrágból és fehér sportszárból tevődik össze. 1909–1914 közötti időszakban fehér mez volt a hivatalos, kék csíkozással. Az 1978-as labdarúgó-világbajnokságon Magyarország ellen játszottak Mar del Platában. A mérkőzésre mindkét válogatott fehér szereléssel készült, ezért a franciák egy helyi csapattól a Club Atlético Kimberley-től kaptak kölcsön zöld-fehér csíkos dresszeket.[37]
1972-ben az Adidas lett a francia válogatott hivatalos mezszponzora. A sportszergyártó cég 38 éven keresztül támogatta a kékeket felszereléssel és olyan nagy sikerekhez járult hozzá, mint az 1984-es Eb, 1998-as vb, 2000-es Eb, 2001-es és 2003-as konföderációs kupa győzelmek. A francia labdarúgó-válogatott által éveken át viselt Adidas mezek szinte összenőttek a csapattal.
2008. február 22-én a francia labdarúgó-szövetség bejelentette, hogy nem hosszabbítják meg szerződésüket az Adidassal és 2011. január 1-től a Nike fogja öltöztetni a nemzeti csapatot. A szerződés értelmében 7 éven keresztül (2011–2018) látják el a franciákat sportszerekkel.[38]
Első számú
[szerkesztés]
|
|
Váltómez
[szerkesztés]
| |||||||||||||
| |||||||||||||
|
Játékosok
[szerkesztés]Játékoskeret
[szerkesztés]A válogatott kerete a 2022-es Világbajnokság mérkőzéseire.[39]
- Presnel Kimpembe helyett sérülés miatt Axel Disasi került be.[40]
- Christopher Nkunku is kikerült a keretből sérülés miatt, még nem nevezték meg utódját.[41]
A pályára lépesek és gólok száma a 2022. szeptember 25-i Dánia elleni mérkőzés után lett frissítve.
|