Francia nyitány – Wikipédia
A francia nyitány egy, a barokk zene időszaka alatt népszerű zenei forma, ami három formarészből áll: egy lassú bevezető részből, melyre a pontozott ritmusok a jellemzőek, egy gyors, fugato középrészből és egy lassú visszatérésből.
A forma kifejlesztésében Jean-Baptiste Lully vállalt szerepet, ő az operáinak (tragédie en musique) nyitányaként használta. Később többek között Johann Sebastian Bach (zenekari szvitjeinek nyitótételeiként, a Goldberg-variációk 16. variációjaként), ill. Georg Friedrich Händel (oratóriumaiban) alkalmazta.
A francia nyitány nem összekeverendő az olasz nyitánnyal, ami gyors-lassú-gyors szerkezetű.
Források
[szerkesztés]- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon I–III. Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
- Balázs István: Zenei lexikon. Budapest: Corvina. 2005. ISBN 963-13-5453-9