Geszta – Wikipédia

A geszta (latinul: gesta), latin szó, jelentése: tettek, viselt dolgok (pl. Gesta Hungarorum – A magyarok cselekedeteiről).

A geszta a középkor egyházi, illetve udvari, epikus műalkotása. Általában latin nyelven íródott, de a középkor közepétől anyanyelvi geszták is íródtak.

Általában az uralkodó vagy uralkodó család, esetleg egy egész nép történetét ismertető írás. Az egyházival szemben az udvari történetírást képviseli, elsődleges célja azonban a szórakoztatás,^[1] így a hitelesség kevésbé érvényesül benne, mint a krónikákban. A gesztában keveredhet a valóság és a költészet, fantázia. A krónikákkal szemben nem időrendben, hanem oksági összefüggések szerint épül fel a történet.

• Gesta Hungarorum
• Gesta Ladislai regis
• Gesta Dei per Francos
  • Gesta Francorun et aliorum Hierosolymitanorum – ismeretlen
  • Historia Hierosolymitana – nogenti Guibert apát
• Gesta Romanorum (középkori novella- és legendagyűjtemény)
• Gesta Danorum
• Gesta Martyrum
• Gesta Treverorum
• Res Gestae Divi Augusti
• Res gestae Saxonicae
• Gesta imperatoris Friderici

• A gesta műfajáról általában (sulinet)
• A középkori magyar történelem kútfői Archiválva 2014. szeptember 15-i dátummal a Wayback Machine-ben

• Anonymus gestája (1. online változat) a Magyar Elektronikus Könyvtárból (2. online változat)
• Kézai Simon gestája (1. online változat) ugyanonnan (2. online változat)
• Szabados György: A krónikáktól a gestáig (Irodalomtörténeti Közlemények 1998. 5/6. szám)

• Krónika (műfaj)
• Legenda