Grêmio Foot-Ball Porto Alegrense – Wikipédia

Nem tévesztendő össze a következővel: Grêmio Barueri.

Nem tévesztendő össze a következővel: Grêmio Brasil de Pelotas.

Nem tévesztendő össze a következővel: Grêmio Sapucaiense.

Grêmio FBPA
Grêmio Foot-Ball Porto Alegrense
Csapatadatok
Teljes csapatnév	Grêmio Foot-Ball Porto Alegrense
Becenév	Los Albos (The Whites) Los Santos (The Saints)
Székhely	Porto Alegre, Brazília
Alapítva	1903. szeptember 15. (121 éves)
Klubszínek
Stadion	Arena do Grêmio 55 662 fő
Vezetőedző	Renato Gaúcho
Elnök	Romildo Bolzan Jr.
Bajnokság	Série B Campeonato Gaúcho
Nemzeti sikerek
Bajnok	2 alkalommal
Bajnok	RS 38 alkalommal
Kupagyőztes	5 alkalommal
Nemzetközi sikerek
Copa Libertadores	3 alkalommal
Interkontinentális kupa	1 alkalommal
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli Harmadik
Hivatalos honlap
Grêmio FBPA honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Grêmio FBPA témájú médiaállományokat.

A Grêmio Foot-Ball Porto Alegrense egy brazil labdarúgócsapat, melyet 1903-ban hoztak létre. Székhelye Porto Alegre. A Gaúcho bajnokság, valamint a Brasileirão tagja.

A Grêmio csapatát angol és német bevándorlók alapították 1903. szeptember 15-én. Első hivatalos mérkőzésüket 1904. március 6-án a Fuss Ball Porto Alegre ellen játszották és 1–0 arányban nyerték meg a mérkőzést. 5 hónappal később nyitották meg első stadionjuk a Baixada kapuit.

1909. július 18-án az akkor még csak szárnyaikat próbálgató Internacional ellen 10–0 arányban győztek. A mérkőzésen annyira dominált a Grêmio, hogy közben, akkori kapusuk Kallfelz még a szurkolókkal is beszélgetett. Azóta viszont a legerősebb riválisa az Internacional. Rangadójuk a Gre-Nal szinte mindig telt ház előtt bonyolítódik le.

A Grêmio az egyik alapítója az 1910-ben létrehozott Porto Alegrei városi bajnokságnak, és 1911-ben már el is hódították a trófeát. Egy évvel később 1912. augusztus 25-én 23–0-ra verték meg a Sport Clubs Nacional of Porto Alegrét, ami azóta is a klub legnagyobb arányú győzelme.

Az 1918-ban megalakult Rio Grande do Sul állam bajnoksága a Campeonato Gaúcho, melynek szintén alapító tagja volt a kék-fehér egyesület. Azonban az 1918-as bajnokságot el kellett halasztani az egész államra kiterjedt spanyolnátha járvány miatt. 1919-ben rendezték az első Gaúcho bajnokságot, de az első bajnoki címre 1921-ig kellett várni. Ebben a szezonban játszott a Grêmio legendás kapusa Eurico Lara

Történetükben nagyon sok mérföldkő található. 1911. július 7-én Uruguay nemzeti tizenegyét verték 2–1-re. 1935. május 19-én az első Rio Grande do Sul állami együttes, aki legyőzte 3–2 arányban a Santost, az akkor verhetetlennek hitt São Paulo állami bajnokságból, valamint szintén az első "Gaúcho" csapat, aki a Maracanã stadionban játszott, igaz a Flamengo 3–1-re győzött 1950-ben.

A nemzetközi szereplés sem váratott sokáig, hiszen 1932-ben Uruguayba, Rivera városába látogattak, 1949-ben pedig hősökként tértek haza a Montevideoi Nacional elleni idegenbeli 3–1-es győzelem végett. 1953-1954-es esztendőben Mexikót, Ecuadort és Kolumbiát térképezték fel, majd 1959. február 25-én Argentínában a La Bombonera stadionban vendégeskedtek, viszont a Boca Juniors túl nagy falatnak bizonyult és 4–1-es vereséggel vonultak haza. 1961-ben európai turára indultak. 24 mérkőzést játszottak 11 ország (Franciaország, Románia, Belgium, Görögország, Németország, Lengyelország, Bulgária, Luxemburg, Dánia, Észtország és a Szovjetunió) határait átlépve.

Az 50-es évek végén csatlakoztak a Taça Brasil országos bajnoksághoz és az 1959-es, 1963-as valamint az 1967-es szezonban is az elődöntőig meneteltek. 1968-ban szerezték meg első nemzetközi kupájukat, egy brazil-uruguayi közös rendezésű barátságos tornán.

1971-ben, a Taça Brasil helyébe lépett a Série A, vagyis a Campeonato Brasileiro, melyben az első találatot Grêmio játékos, az argentin Néstor Scotta szerezte.

Vitathatatlanul az 1980-as években volt a csapat aranykorszaka, amit ez év júliusában az új Olímpico Monumental stadion felavatásával indítottak el.

1981. április 26-án a Ponte Preta elleni bajnoki elődöntő, ugyan 0–1-es vereséggel zárult, a stadionban 98 421 szurkoló követte végig a mérkőzést (ami abszolút rekord és megdönteni sem lehetséges, hiszen később a stadion újjáépítése után 50 000 főre szűkítették a befogadó képességet). Egy héttel később, május 3-án magasba emelhették először a Campeonato Brasileiro serlegét, miután a bajnoki döntőben, hazai pályán 2–1-re, míg idegenben Baltazar góljával a Morumbi Stadionban 1–0 arányban bizonyultak jobbnak a São Paulo csapatánál.

1983-ban megnyerték a Libertadores-kupát, ahol a döntőben az előző évi dél-amerikai bajnok és Interkontinentális kupa győztes uruguayi Peñarol felett diadalmaskodtak (1–1 Montevideóban, és 2–1 Porto Alegrében). A győztes gólt César szerezte. Ugyanebben az évben az 1983-as interkontinentális kupa döntőjében a német Hamburger SV-t fektették két vállra. Renato Gaúcho két találatával, 2–1-re győztek. Los Angelesből, pedig a mexikói Club América ellen, a Copa Interamericana trófeát vitték haza. 1984-ben szintén bejutottak a Libertadores-kupa döntőjébe, de az argentin Independiente jobbnak bizonyult.

A Grêmio 1989-ben nyerte meg először a brazil kupát, amelyben az amatőr és profi egyesületek is indultak. A tekintélyes klub létszám miatt egész Brazília futball-lázban égett. Az elődöntő második mérkőzésén, a legerősebb brazil csapatnak titulált Flamengo elleni 6–1 arányú, figyelemre méltó győzelem után, a döntőben a Sport Recife is 2–1-es vereséget szenvedett.

1991-ben egy nagyon gyenge szezont követően, (történetük során először) kiestek a másodosztályba, ahonnan egy év múlva sikerült újra a feljutni a Série A-ba. 1994-ben Nildo góljával a második brazil kupát helyezhették a klub székházába.

Luiz Felipe Scolari vezetőedzővel 1995. májusában kupadöntőt játszottak a Corinthians-szal, de 0–1-re elveszítették a mérkőzést. Augusztusban viszont egy újabb Libertadores-kupával vígasztalódhattak. A kolumbiai Atlético Nacional elől hódították el második alkalommal a trófeát. A sorozatnak volt egy érdekes párosítása is. A Palmeiras akkoriban Brazília legerősebb csapata volt. A negyeddöntőben találkoztak a Grêmioval. Rivaldo, Cafu, Edmundo, César Sampaio, Antônio Carlos, Roberto Carlos és Mancuso vonult ki a pályára a zöldeknél, de ez nem zavarta a Grêmio-t és 5–0-al küldték haza a Palmeirast. Az öt gólból hármat vállalt a második félidőben Jardel. A visszavágón mindent megpróbált a Palmeiras, de az 5–1-es győzelem is kevés volt a továbbjutáshoz.

1996-ban nyerték meg eddigi egyetlen Recopa Sudamericana kupájukat. December 15-én pedig a második bajnoki címüket is megszerezték a Portuguesa ellenében.

A Romárióval felálló Flamengo sem tudta megállítani a kékeket az 1997-es Copa do Brasil döntőjében. Idegenben lőtt több góllal a Grêmio harmadszor szerezte meg a nemzeti kupát. Négy évvel később 2001-ben a negyedik kupa is a vitrinbe került, a Corinthians most vesztesként hagyta el a játékteret.

• 2-szeres bajnok: 1981, 1996
• 5-szörös kupagyőztes: 1989, 1994, 1997, 2001, 2016
• 1-szeres szuperkupa-győztes: 1990

• 37-szeres Gaúcho bajnok: 1921, 1922, 1926, 1931, 1932, 1946, 1949, 1956, 1957, 1958, 1959, 1960, 1962, 1963, 1964, 1965, 1966, 1967, 1968, 1977, 1979, 1980, 1985, 1986, 1987, 1988, 1989, 1990, 1993, 1995, 1996, 1999, 2001, 2006, 2007, 2010, 2018

• 1-szeres Interkontinentális kupa győztes: 1983
• 3-szoros Libertadores-kupa győztes: 1983, 1995, 2017
• 1-szeres Recopa Sudamericana győztes: 1996

2022. szeptember 9-től^[1]

# Poszt Név 1 K Brenno 12 K Gabriel Grando 31 K Adriel 41 K Felipe Scheibig K Hugo (kölcsönben a Mirassoltól) 3 V Pedro Geromel 4 V Walter Kannemann 6 V Diogo Barbosa 22 V Rodrigo Ferreira (kölcsönben a Mirassoltól) 30 V Nicolas (kölcsönben az Athletico Paranaensétől) 33 V Edílson 34 V Bruno Alves (kölcsönben a São Paulótól) 36 V Natã 5 KP Thiago Santos 7 KP Jaminton Campaz

# Poszt Név 14 KP Pedro Lucas 15 KP Lucas Leiva 16 KP Lucas Silva 27 KP Mathías Villasanti 28 KP Thaciano 39 KP Bitello 43 KP Jhonata Varela 59 KP Gabriel Silva 9 CS Elkeson 10 CS Ferreira 11 CS Guilherme 17 CS Biel (kölcsönben a Fluminensétől) 20 CS Janderson (kölcsönben a Corinthianstól) 25 CS Jhonata Robert 29 CS Diego Souza

• Grêmio hivatalos honlap
• transfermarkt.co.uk
• soccerway.com